Part 7. Egy este...veled

*Az előző részben történt*

- Aha.. Figyelj Emily. Szeretném ha ma vacsorára áthívnád ezt a Louis gyereket és Lou te pedig Tom-ot..-mondta anya.
***
...'Egy barna hajú lány nekem támad és majdnem megöl. Az erdőben vagyunk és Louis se senki nem segít először....'
***
- Srácok lehet ez Em képessége.. Meglátja a jövőt.. hányszor volt ez.. Először Louisos aztán, hogy Harry elcsúszik Niall tortájába, hogy Lou megismeri Tom-ot..... - mondta Josh.
***
- Ááá! Úristen megijesztettél.. El??? Te élsz?? - kérdezte Luke.
***
- Szeretlek!  - és ezzel lehunytam a szemem, de már nem éreztem a fájdalmat.
***
- Viszont egy rossz hír.... 3 óra múlva nálunk lesz vacsi ahova hivatalos Louis és Tom is.. - mondtam..


*Emily szemszöge*

- Megoldjuk, ne aggódj emiatt. - mondta Louis és megölelt. - Csak most hagy örüljek egy kicsit, hogy élsz.
Csak mosolyogtam, és megcsókoltam. Eldöntöttük, hogy csak 2,5 óra múlva indulunk, és mi Lou-val sem megyünk haza előbb. Gondolom anya nem várja el, hogy szépen kiöltözzünk, mintha egy elegáns étterembe mennénk. Vagy ha mégis... akkor így járt. Nem értem miért kezdett el hirtelen kételkedni bennünk, olyan furán beszélt reggel. Mintha már nem bízna bennünk. Jó, az igaz, hogy van egy elég nagy titkunk előtte, de azt megpróbáljuk tényleg minél nagyobb titokban tartani. Nem csinálunk semmi gyanúsat. Legalábbis szerintem.
Ezt a kis időt tv-zéssel töltöttük, majd 2 óra múlva elkezdtünk készülődni. Még jó, hogy van már egy pár cuccom itt a fiúknál, mert nem lett volna jó koszos, és szakadt ruhában hazamenni. Akkor anya biztos kérdőre vonna. Egy egyszerű pólót vettem fel, csőnadrággal, és sportcipővel. Lou kb. ugyanígy tett. A fiúk kicsit jobban kicsípték magukat, mert jó első benyomást akarnak tenni. 5 perccel a vacsora előtt indultunk el. Ez jó a vámpírságban.., hogy nem kell aggódnom amiatt, hogy elkések. Hisz mindenhol ott vagyok max. 10 perc alatt. Szóval elindultunk, és egy szempillantás alatt odaértünk. Szó szerint. Bementünk a házba...
-Sziaszook! Megjöttünk. - kiabáltuk Lou-val.
-Konyhában vagyok! - kiabálta vissza anya. Bementünk az említett helységbe, ahol anya még főzött-sütött,... és itt igazából be is fejeződik a sor, mert senki más nem volt ott.
-Apa? Matt? - kérdeztem.
-Apád dolgozik, Matt pedig az egyik kis barátjánál alszik ma. - válaszolt anya. Nemsokára befejezte a főzést, így következhetett a bemutatkozás.
Ekkor egy újabb kép ugrott be. Rövidebb volt, mint általában, és csak annyit láttam rajta, hogy az asztalnál ülünk, és boldogan nevetünk. Ezek szerint jól fog sikerülni a vacsora? Nagyon remélem. Egy kicsit elmosolyodtam a látomásomon, és ezáltal meg is nyugodtam valamennyire.
-Jó estét! Louis Tomlinson vagyok! Nagyon örvendek! - mosolyogva és illedelmesen mutatkozott be az én drágám. Jó fiú. Kezetfogtak anyával, majd következett Tom.
-Jó estét! Tom Atkin vagyok! Örülök, hogy megismerhetem. - mutatkozott be Tom, és kezetcsókolt anyának. Édes.
-Én is örülök fiúk! Üljünk le, mindjárt tálalok. - mondta anya. O-o. Most mi lesz? - Ja és, hogy szeretitek a steak-et?
-Véresen. Szinte nyersen. - válaszolt Louis. Itt egy kicsit elkezdtem kuncogni, de megpróbáltam nem feltűnően.
-Értem. - nézett furcsán anyu. - És te Tom?
-Én is. - válaszolt.
-R-rendben. Nektek lányok pedig jól átsülve, igaz? - kérdezte.
-Nem. Mi is úgy, ahogy a fiúk. Egyszer megkóstoltatták velünk, és teljesen beleszerettünk. - mosolyogtam, és próbáltam, valami jót kitalálni.
-Ezek a mai gyerekek?! - nézett értetlenül anya, és visszafordult a főzőlap felé.
Ekkor Louis a kezembe nyomott 3 kis üvegcsét, tele piros folyadékkal.
-Mindenkinek adj egyet. - suttogta. Előtte megbeszéltük, hogy én is tudjam, hogy csak olyan ételeket ehetünk, amiben van valamennyi vér. És ezeket az üvegeket azért hoztuk, hogy ha lenne valami olyan, amiben semennyi nincs, akkor ezzel tudjuk pótolni. Például saláta. Ugyanis anyának szokása mindent salátával felszolgálni. Odaadtam a többieknek az üvegeket, még pont időben. Következett a steak, és vajon mivel?... Nem saláta?... Mi van anyával? Sosem szokott sültkrumplit adni. Viszont, így most mondhatjuk, hogy ami rajta lesz, az ketchup. Köszönöm anya.
-Kész is van. Nem kellett sokáig sütnöm a húsokat. - mondta, és elénk tette a tányérokat.
-Köszönjük. - mondtuk kórusba és elkezdtünk enni. Anya visszafordult, így gondoltam itt az alkalom.
-Kiveszem a ketchup-ot a hűtőből. - mondtam, és felálltam. Kivettem a hűtőből, és letettem az asztalra. Ezidő alatt a többiek jól telenyomták a krumplit "ketchup"-al. Húú... ezt megúsztuk. A többiekkel egymásramosolyogtunk, és tovább ettünk. Nemsokára anya is csatlakozott hozzánk.
Egész jól feloldódott mindenki, és nyugodtan beszélgettünk, és nevettünk. Hát mégiscsak beteljesedett a látomásom. Szóval tényleg ez az erőm. Nem is rossz. Általában. Addig jó, amíg a jó, vagy vicces dolgokat látom előre, nem a rosszakat. Mint például az Eleanor-os eset. Tényleg.. ő kis is volt egyébként? Majd rákérdezek Louis-nál, ha ketteseben leszünk. Befejeztük a vacsorát, és a fiúk már épp indultak volna, amikor anya megszólalt:
-Fiúk, ha szeretnétek, és ha nem lesztek rosszak, itt aludhattok. - vetette fel ötletét.
-Jóó. Légyszii. - kérleltem Louis-t.
-Én nem bánom, ha tényleg szabad.? - mondta félénken, mire anya csak bólintott egyet.
-Wííí, köszi. - ugrándoztam, és megöleltem mindenkit.
-De aztán tényleg nem rosszalkodni. - szólt utánunk, mire elnevettük magunkat.
Bementünk a szobáinkba, és Louis-val leültünk egy kicsit az ágyra. Remélem nem akar már most AZZAL próbálkozni, mert én még nem szeretném. Hisz még csak pár hete vagyunk együtt.
-Kicsim, kérdezhetek valamit? - kezdtem.
-Mondjad Picúr. - válaszolt.
-Ki volt az az Eleanor? - kérdeztem.
-Hjajj... biztos, hogy akarod tudni? - nézett fájdalmasan, mire csak bólintottam. - Hát jó. Eleanor a volt barátnőm. Még elég régen körülbelül 1 éve jártunk, de nagyon rövid ideig. Fogalmam sincs, hogy mi tetszett benne, és mindenki utálta a környezetében. Amikor szakítani akartam vele, megszegett egy szabályt. Fel akarta fedni a vámpírokat. Elment a tv-be, rádióba mindenhova, ahol mind bolondnak nézték. Az utolsó esélyének, jelentkezett nála egy vámpírokat kutató csoport, akik ki akarták kérdezni őt mindenről. Mielőtt azonban ezt megtehették volna az Aido megölte őt. A többit pedig már tudod. Feltámsztották, és megpróbált visszatérni hozzám. Ennyi.
-Értem. Ez borzalmas. De ugye már vége? Végleg meghalt? - kérdetem halkan.
-Igen, motmár nem kell aggódnod. Perrie véglegesen elpusztította. Látod milyen jó, hogy van egy ilyen barátnőd.... Jó ez egy kicsit gáz volt, de a lényeget érted. - mondta, a végére teljesen belegabajodva a saját szavaiba.
-Igen, értem. - nevettem. - És ugye nem csak én hallom ezt a hangot? - kérdeztem egyszerűen, gondolva ezzel a mellettünk lévő szobából szűrődő, elég intenzív hangokra.
-Azthittem, hogy csak rosszul hallom, de akkor nem. Hát ha egyszer szeretik egymást... - mondta, mire mind a ketten elnevettük magunkat. Olyan idióta ez a srác, de annyira szeretem.
-Hamár a szeretetnél tartunk.. - kezdtem el, majd megcsókoltam. - Nagyon szeretlek.
-Én is téged. - mondta ki Louis is majd ismét megcsókolt. Egyre hevesebben csókoltuk egymást, amit nagyon élveztem. Ekkor viszont Louis keze utat tört magának, és a pólóm alá kezdett csúszni. Ekkor megállítottam.
-Louis. - csak ennyit tudtam mondani, mert rögtön közbevágott.
-Sajnálom. Ajjj nem akartam. Nem tudom mi an velem, de annyira ellenálhatatlan vagy, és teljesen új dolgokat hozol ki belőlem. Tényleg sajnálom. - hadarta mérgesen.
-Csss... ne szabadkozz. Nem történt semmi. És ne legyél mérges magadra. Hidd el én is alig tudom türtőztetni magam, de még legbelül én nem szeretném. Hisz csak most jöttünk össze. Nem azt mondom, hogy soha nem akarom.. de most még nem. - mondtam.
-Rendben, megértem. Igazad van. Szeretlek. - mondta olyan édesen, mint még soha.
-Jaj te fiú. Hogy lehetsz ilyen aranyos? - kérdeztem elolvadva.
-Jaj te lány. Hogy lehetsz ilyen csodálatos? - kérdezte megint olyan édesen.
-Jaj te, hogy én, hogy szeretlek. - mondtuk egyszerre, ami egyben hipercuki, és vicces is volt. Tényleg azt hittem, hogy ilyen csak a filmekben van, de tessék. Bármi megtörténhet. Sosem szabad feladni a reményt.
Ezekkel a gondolatokkal feküdtünk le egymás mellé, és lassan elaludtunk.
***
Reggel:

Nyugisan ébredeztem, nyújtózkodtam, amikor odafordultam Louis felé, és kinyitottam a szemem. Ő pedig mosolyogva nézett engem.
-Jó reggelt álomszuszék! - mondta, és egy puszit nyomott a fejemre.
-Jó reggelt! - mondtam nyújtózkodás közben. - Hány óra?
-Még csak 8 lesz. - válaszolta.
-Az jó. És hogy aludtál? - érdeklődtem tovább.
-Szerinted melletted hogy aludnék? - "kérdezte".
-Ugye nem horkoltam? Csak mert néha szoktam. - mondtam, mire elnevette magát, miközben csóválta a fejét.
Lassan felöltöztünk, és lementünk a konyhába. Senki nem volt ott, így inkább átmentünk a nappaliba tv-zni. Bekapcsoltuk és mi ment? SpongaBob. Louis elkezdett tapsolni és újjongani, és felhívott valakit.
-Szia Liam!  Nézed? Ááá... Ugye?.. Szerintem is.. Jó. Oké.. Akkor majd megyünk.. Szia.
És letette. Oké. Hát ez fura volt, de már kezdem megszokni tőle, vagyis tőlük. Liam-el együtt. Mesetesók. Na mindegy is. Végignéztük a SpongaBob-ot, és pont mire vége lett, lejött a másik szerelmespár.
-Sziasztok! - köszönek.
-Sziasztok! - köszöntünk vissza.
-Hogy aludtatok? - kérdeztem hatalmas vigyorral az arcomon. Nem igazán tudtak válaszolni, és ekkor anya is mgjelent.
-Jó reggelt gyerekek! - köszönt. - Nem azt mondtam, hogy nem rosszalkodni? - nevetett, miközben Lou-ékra nézett, akik lefagyva álltak a folyosó közepén. - Legközelebb kicsit hallkabban.
Mi Louis-val jól szórakoztunk ezen a kis "beszélgetésen". Majd megreggeliztünk, a részletekbe nem mennék bele, utána elköszöntünk anyától, és  elindultunk a fiúkhoz. Mielőtt még elindultunk volna anya odasúgta nekem, hogy - Jó gyerek! Becsüld meg! - amivel teljesen egyetértek egyébként.
Most kivételesen nem szupergyorsasággal mentünk, hanem csak simán gyalog. Közben a fiúk is jól elbeszélgettek, és mi is Lou-val.
-Na és milyen volt? - kérdeztem mosolyogva.
-Hallottad nem? - nevetett. - Nagyon jó.
-Ez volt az első? - érdeklődtem.
-Igen. - mosolygott. - És tiii?
-Ömm.. még semmi. Bár Louis próbálkozott egy kicsit, de megbeszéltük, hogy még ne. - válaszoltam.
-Jó válasz. - mondta komolyan, mire elnevettük magunkat.
Ekkor elkezdett esni az eső. A többiek elkezdtek rohanni, de én imádom az esőt. Így kiélveztem minden pillanatát.
 

Enii~