Part 4. Ghost of You

Emily szemszöge:

Épp a fiúkhoz tartok mert nővérem írt egy SMS-t amibe az állt, hogy "S.O.S.<3". Nagyon kíváncsi vagyok az újabb hülyeségre ami számára vészhelyzet.. Mikor kiakadtam rá egy héttel megismertem Danielle-t és Perrie-t. Nagyon kedves lányok, jól elvagyunk. Mikor a házhoz értem csak Dani, Pezz és a nővérem volt ott.
- Na végre húgi!!! - mondta Lou és a nyakamba ugrott.
- Oké, de mi a fontos?- kérdeztem.
- Semmi, csak unatkoztunk! - mondta lazán Perrie.
- Héé!!! - mondtam nevetve.Beléptem a házba és az orromat hirtelen megcsapta Louis illata. Ez így nem fog menni, majd végül egy könnycsepp gördült ki a szemem sarkából.
- Ne! Em ne sírj... el mondod végre? - kérdezte Dani én csak bólintottam.

*-Hé Em! beszélhetnénk? - futott hozzám Louis.
- Öm.. persze, minden rendben van? -kérdeztem.
- Hát figyelj... ezt nem itt kéne megbeszélni ahol a többiek hallgatóznak! - mondta a végét hangosabban Lou. Bementünk a szobájába majd leültem az ágyra mellé.
- Kezdesz megijeszteni. - mondtam.
- Em! Én érzek irántad valamit, de nagyon nagy valamit ami nem hagy nyugodni, ilyet még sohasem éreztem. Azt hiszem én teljesen beléd szerettem. - mondta Louis mire meglepődtem de levakarhatatlan mosoly ült az arcomra, legalábbis akkor azt hittem. - De.... mi soha nem lehetünk együtt. És azt is tudom, hogy szeretsz és én is téged, de hidd el, jobb ha távol tartod magad tőlem, még a szellememtől is. - mondta és egy könnycsepp tört utat magának a szeméből, de az enyémből is.
- Tudod... Soha nem törték még össze ennyire a szívem! - mondtam akadozva hisz alig kaptam levegőt.*

- Ez..... - nem tudott mit mondani még Pezz sem, pedig neki nagy a szája. Én csak sírtam.
- megjöttünk!! - robbant be az ajtón bátyám mire mindenki oda kapta a fejét. Értetlenül nézett a dühös Lou-ra, Pezz-re és Dani-ra és a széttört húgára vagyis rám.
- Itt meg mi történt? - kérdezte Liam.
- M-Meghalt a............ békám!! - mondtam letörölve a könnyeimet, de amikor belépett Louis egy csajjal egyből előjöttek
- Em!! - kiabálták utánam, de nem érdekelt. A fürdőszobába zárkóztam be. Negyed óra múlva mikor lenyugodtam visszamentem hozzájuk, de ők kint voltak az utcánál.
- Húgi!! Jól vagy? - jött hozzám Josh.
- Azt hiszem, hogy igen... De ezek a motorok mit keresnek itt? -kérdeztem.
- Hát elviszünk titeket, egy kis túrára! - mondta Zayn.
- De egyel több motor van... - mondta Dani.
- Igen, mert ha akar valamelyikőtök egyedül utazni akkor itt van.. - mondta Liam és rám nézett végig mire én lehajtottam a fejem.
- Szerintem én hazamegyek. - mondtam halkan, de mégis elég hangosan.
- Ne máár! 2 hete kimaradsz szórakozásból! Gyere már! - mondta Niall.
- Lécccii! - könyörögtek vagy 20 percig.
- Jajj ne könyörögjetek, ti vagytok a pincsijei, hogy nyaltok neki? Nélküle jobban elleszünk, nézzetek rá, csak elmegy tőle az ember kedve.. - mondta Louis egy éjszakás nője, mire megint kigördült egy könnycsepp a szememből.
- Szerintem Alexandra inkább te menjél innen! - mondta Louis.
- De Louumaci! - nyávogott a csaj.
- Ne beszélj így vele érted?? - kiabált Louis.
- Miért véded? Hisz összetörted a szívét! - kiabált vele Lou miután a csaj elment. Tudtam, hogy nem bírja ki kiabálás nélkül. - Szét verlek Tomlinson!!! - mondta nővérem és nekiugrott.
- Lou! Kérlek!! - mondtam, de nem figyelt rám. Én bementem egy gitárért és pár papírért és ceruzáért. Mire kiértem mindenki a motoron ült.
- Megyek, ha nyugton maradtok és békén hagytok a nyavajgásotokkal..- mondtam.
- Oké! Bocsi. Na pattanj fel! - mondta Niall és én mögé ültem. 20 perc motorozás után megérkeztünk egy gyönyörű helyre. Én leültem egy fa alá és elkezdtem írni egy dalt az érzéseimről. 10 perc alatt megírtam és büszke voltam magamra. igen Louis-ról szól, de jól hangzik. A dallama gitáron gyönyörű volt miután kitaláltam teljesen. Végül elénekeltem egyben.
- Ez gyönyörű. - mondta Zayn. Én csak sóhajtottam. - Szóval Louis?

- Igen.. - mondtam halkan.

- Énekeld el neki!! - biztatott most már Harry is.

- Hidd el neki, hisz legjobb haverok, mindent tudnak egymásról! - mutatott Hazzára Lou.

- Akkor... Valaki legyen oly becses és gitározzon nekem.. - mondtam.

Hátat fordítok az ajtónak

Most sokkal jobban érzem magam

Többé nem próbálkozom

Nincs semmi vesztenivalóm

Ahogy a hang, ami azt mondja a levegőben:

"Ne nézz vissza"

Ahogy a hang, ami mindig ott van

És soha nem leszek ugyanaz, aki ezelőtt voltam

Még mindig maradt egy részed, ami homályos

Valahol ott vagy, ahol én voltam

És nem fogok újra visszamenni

Valahol ott vagy, ahol én voltam

Beszívom a levegőt, kifújom

Nem erről szól az egész?

Őrült hangosan élni az életet

Mintha jogom lenne hozzá

Tudod, mit akarok mondani

Nem maradt semmi amit kitalálhatnál

Nem hiszem, hogy valaha át fogok törni a szellemeden

És soha nem leszek olyan, mint azon a napon amikor veled találkoztam

Túl naiv? Igen, az voltam

Fiú, ezért engedtelek be

Úgy viselem az emléked, mint egy szégyenfoltot

Nem tudom kitörölni a kínt

Itt marad velem örökké

Beszívom a levegőt, kifújom

Nem erről szól az egész?

Őrült hangosan élni az életet

Mintha jogom lenne hozzá

Tudod, mit akarok mondani

Nem maradt semmi amit kitalálhatnál

Nem hiszem, hogy valaha át fogok törni a szellemeden

Egy ilyen napon

Felébredek ebből a rossz álomból amit álmodom

Egy ilyen napon imádkozni fogok, hogy legyek túl túl túl rajtad

Egy ilyen napon rájövök, hogy túl fáradt vagyok, ahhoz

Hogy zavartnak érezzem magam

De mostanra itt egy ok

Amiért még mindig a szívemben vagy

Beszívom a levegőt, kifújom

Nem erről szól az egész?

Őrült hangosan élni az életet

Mintha jogom lenne hozzá

Tudod, mit akarok mondani

Nem maradt semmi amit kitalálhatnál

Nem hiszem, hogy valaha át fogok törni a szellemeden

Beszívom a levegőt, kifújom

Nem erről szól az egész?

Őrült hangosan élni az életet

Mintha jogom lenne hozzá

Tudod, mit akarok mondani

Nem maradt semmi amit kitalálhatnál

Nem hiszem, hogy valaha át fogok törni a szellemeden.

Louis szemszöge:

Amint meghallottam ahogy Emily rólam énekeli el fájdalmát. Ezt mind én okoztam neki úgy, hogy meg akarom védeni.

- Ennek semmi értelme nem volt. - mondta és el akart szaladni, de én megfogtam a csuklóját.

- Én sajnálom.. Szeretlek Emily! Adj egy esélyt! HÉ EMBEREK! ÉN TELJESEN BELESZERETTEM EMILY BACKER-BE! - kiabáltam ki. Ő csak nevetett és befogta a szám a kezével.

- Jó-jó, csak maradj csendben! - nevetett.

- Akkor. Emily lennél a barátnőm? - kérdeztem.

- Én.... igen. - mosolygott halványan és nyakamba ugrott majd megcsókoltam. Ránéztem a fiúkra akik bólintottak sőt Dani és Pezz is. Majd ránéztem Lou-ra aki fenyegetően a nemet bólintotta. Szóval Lou megöl ha elmondom, hogy vámpírok vagyunk. Akkor most mit csináljak? Hazudni nem fogok! Hirtelen nagy vihar lett.

- Ez meg mi?- kérdezte Em.

- Baszki! Louis!! - kiabálta nekem Lou. Igen tudtam mire értette. Miattam vagyis miattunk jött az Aido.

- Louis William Tomlinson! - szólt a vezető.

- Igen Brittany? - kérdeztem.

- Ne játszd a jófiút! Épp a szabályt szeged! beleszerettél egy halandóba!  - mondta Brittany.

- Pezz! - néztem rá.

- Hé! én nem mondtam semmit esküszöm! - mondta a lila hajú lány.

- Louis, mi folyik itt? - kérdezte értetlenül szerelmem.

- Ha már szabályt szegek akkor mi lesz a vége, ha még egyet megszegek? - kérdeztem.

- Mire gondolsz? - kérdezte Brit.

- Hát arra, hogy elmondom Emilynek az igazat! Ő nem mondja el senkinek! - mondtam.

- Hahahahahaha. Louis akkor át kell Neked változtatnod vagy Mi öljük meg! - mondta gúnyosan.

- Na megölni eszetekbe se jusson! - mondtam mérgesen.

- Louis!! - sírt mellettem már Em így magamhoz húztam és a fejét a mellkasomba fúrta. Éreztem ahogy remeg. 

- Emily figyelj rám érted! Lehet, hogy most máris vége, de én szeretlek és tudnod kell, hogy Én vagyis Mi nem emberek vagyunk. Vagyis részben, Mi vámpírok vagyunk!. - mondtam végül ki majd fél szemmel Brittanyra néztem aki tiszta ideg volt, de Lou is.

- Mi? - kérdezte és hátralépett egy lépést.

- Emily kérlek... - mondtam és mentem egy lépést és hirtelen éreztem ahogy rám ugrik valaki és a fejemet szorítja. - Lou szállj le rólam. - mondtam és ledobtam magamról a lányt.

- Megdöglesz Tomlinson! - mondta Brittany.

- Inkább én mint Emily. - mondtam. Brittany épp indult felém, de ekkor egy apró test elém állt. Emily.

- Menj arrébb kislány.. - mondta Brit.

- Addig nem ameddig el nem mondod, hogy mi kell ahhoz, hogy békén hagyj minket. - mondta szerelmem és én megfogtam a kezét...............

To be continued <3

Mesi~