Part 5. Átváltozás

*Az előző részben történt*

- Ne! Em ne sírj... el mondod végre? - kérdezte Dani én csak bólintottam.

***
- Tudod... Soha nem törték még össze ennyire a szívem! - mondtam akadozva hisz alig kaptam levegőt.

***

Szét verlek Tomlinson!!! - mondta nővérem és nekiugrott.
***

- Akkor... Valaki legyen oly becses és gitározzon nekem.. - mondtam.

***

- Ne játszd a jófiút! Épp a szabályt szeged! beleszerettél egy halandóba!  - mondta Brittany.

***

- Menj arrébb kislány.. - mondta Brit.

- Addig nem ameddig el nem mondod, hogy mi kell ahhoz, hogy békén hagyj minket. - mondta szerelmem és én megfogtam a kezét...............

 

*Louis szemszöge*


-Háháháá.. - nevetett gúnyosan Brit. - Olyan nincs. Deee... talán van valami, amit ha megtesztek, akkor mindketten élhettek.
-Mi az? - kérdezte reménykedve az aprócska test előttem.
-Louis, itt mindenki előtt átváltoztat. - mondta, majd megint ördögien elnevette magát.
-NEM!! - kiabálta Lou.
-Em? Te döntöd el. Azt teszem, amit te mondasz. - néztem szerelmemre.
Egyszer rám, egyszer Brit-re, egyszer pedig Lou-ra és a többiekre nézett. Majd egy aprót bólintott, de láttam ahogy egy könnycsepp legördül az arcán.
-Csináld! - mondta halkan, én pedig nehezen de engedelmeskedtem.
..............................................................................................................
Nem hiszem el, hogy tényleg megtettem. Em egy kis időre elájult, így a kezeim között ébredezett. Láttam, ahogy kinőnek a fogai, és sápadtabb lesz. Ez csak pár másodpercig tartott, majd újra visszanyerte emberi alakját.
-Jól vagy kicsim? - kérdeztem aggódva tőle.
-Igen. Mostmár igen. - nézett rám, és egy kicsit elmosolyodott.
-Na, olyan nehéz volt ez? - kérdezte gúnyosan Brittany, majd el is tűnt. - De figyellek titeket. - hallottuk viszhangzó hangját.
-VÉGED VAN!!! - üvöltött Lou és felém rohant. Szerencsére a többiek lefogták, és próbálták megnygtatni.
-Figyelj Lou, sajnálom, de nem volt nagyon más választásunk. - mondtam egyre vörösödő képébe.
-Lou... kérlek. Megoldjuk. Csak nyugodj le. Nem akarok bajt. - mondta Em.
-Ennél nagyobbat?! - válaszolt Lou.
-Kérlek... - folytatta Em, miközben lassan odament hozzá.
Lou vett egy nagy levegőt majd kifújta. Ezt ismételgette egy darabig, majd a vörösség szép lassan eltűnt, és úgy látszott lenyugodott. De azért nem próbálkoztam.
-Menjünk vissza hozzánk. Ott minden lehetőséget átveszünk. Gyertek. - szólalt meg Liam, mire mindannyian elindultunk az autókhoz, és hazafurikáztunk.
-Akkor mindenki csüccs valahova. - adta az utasítást Liam, aminek engedelmeskedtünk is.
-Végig gondoltam ezt az egészet az úton, és... szerintem túl fogom élni. Majd segítetek, és előbb utóbb belejövök. Mert ugye segítetek? - kezdett bele Em.
-Persze, ez nem kérdés. - vágtam rá azonnal.
-És most már együtt lehetünk. - mosolygott. Erre a kijelentésére csak egy dolgot tehettem. Megcsókoltam. Közben hallottuk, ahogy Lou morog egyet, ekkor mindketten belenevettünk csókunkba, majd nehezen, de elváltunk egymástól.
-Olyan édesek vagytok. A lány, aki megtörte a rideg, zárkózott fiút. Mesébe illő. - áradozott Dani.
-Viszont most jöjjenek a szabályok... - kezdte Liam. - SZóval, az első és legfontosabb, hogy ezt nem mondhatod el senkinek. De tényleg senkinek. Még véletlenül se. Ne akard tudni mi történne akkor.
-Értem. Ez természetes. - mondta Em.
-A másik, hogy ez lesz a fő dolog, amit ehetsz-ihatsz, ha éledben akarsz maradni. - folytatta Liam, és odaadott egy üveget Em-nek.
-Várjunk csak. Ez az, amire azthittem, hogy paradicsomlé. De nem az. Igaz? - kérdezte óvatosan.
-Nem. - válaszoltuk kórusban.
-Most kóstoljam meg? - nézett az üvegre undorodva.
-Te érdekedben. Nem olyan rossz. Hamar megszereted. - mondtam neki.
-Hát jó.. - és belekortyolt abba a bizonyos üvegbe. - Hmm...nem is rossz. Múltkor rosszabb volt. De most már egész finom. Jézusom, nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet mondok.
-Na látod. - mosolyogtam.
-Van még valami, amiről tudnom kéne? - kérdezte Em.
-Annyira nincs, a legtöbb dologra majd úgyis rájössz magadtól. Csak ki kéne deríteni, hogy mi a képességed. Nem valószínű, hogy ez rögtön menni fog, ezt is majd megtapasztalod, de ha megvan, akkor mindenképp szólj nekünk. Rendben? - fejezte be Liam.
-Persze, oké. És nektek mi a képességetek? - kérdezte.
-Menjünk sorba szerintem. - javasoltam, a többiek csak bólogattak. - Az enyém a hatalmas erő. - mondtam, és a kisujjammal felemeltem a hozzámn legközelebb lévő szekrényt. Láttam Em arcán, hogy tátott szájjal figyel.
-Az enyém a Föld irányítása. Ha nem baj most nem mutatom meg, mert csak a nagyon fontos esetekben használom az erőm. Voltak már belőle problémák. - folytatta a sort Josh.
-Én a szelet tudom irányítani. Ha megyünk haza, megmutatom ha akarod. - mosolygott Lou. Már nem is látszik rajta, hogy nemrég ki akart nyírni.
-Én a szememmel irányítom az embereket. - mondta Dani. - De nyugi, nem szoktam gyakran használni. Csak néha...ha például..mérges vagyok.
-Ooké, azthiszem nem nagyon foglak felhúzni. - mondta Em egy kicsit riadtan, mire Dani elnevette magát, és megölelte.
-Én jövööök. - mondta lelkesen Liam. - Tehát ha valaki iszik a véremből, az azonnal meghal.
-Az édes. - nézett kerek szemekkel Emily Liam-re. Mire megint nevettünk.
-Tőlem se várj sokkal cukibbat. - nevetett Pezz. - Én a szememmel tudok ölni. Szó szerint.
-Téged meg végképp nem foglak felhúzni. - bólogatott Em.
-Én beférkőzök mások álmába. - mondta Zayn egyszerűen.
-Voltál már az álmomban? - kérdezte kételkedve Em.
-Nem. - nevetett Zayn. - Még.- megint elég jól szórakoztunk, főleg szerelmem arckifejezésein.
-Én jövök? Király. Szóval, én vérfarkasok segítségével, azzá tudok válni. - folytatta Niall.
-Vannak vérfarkasok is? - kérdezte Picúr. Ez nem is rossz becenév. Tetszik.
-Igen, de nem az ellenségeink, mint azt általában az emberek hiszik. Egész jól kijövünk velük, majd egyszer bemutatunk nekik, ha a közelben lesznek. Niall azt úgy is megérzi. - mondtam, miközben csak és kizárólag Em-et bámultam.
-Akkor már csak én maradtam. Én energiát tudok adni másoknak a harcokban. - fejezte be a sort Harry.
-Ez tetszik. Te vagy a segítő. - mosolygott új becenevén Picúr.
-Hát ennyi lenne. Már kíváncsi vagyok a tiédre. - mondta Lou.
-Lou? Ezt tényleg te mondtad? - nézett értetlenül Dani. - Nem rég még meg akartad ölni Louis-t, amiért átváltotatta a húgodat, most meg...
-Igen tudom. De már beletörődtem, tudom, hogy innen nincs visszaút, és ahol csak tudok, segíteni fogok neked Húgi. - mosolygott.
-Jó ezt hallani. Köszönöm. És szükségem is lesz rá. - mondta Emily.


*Emily szemszöge*


-Jó ezt hallani. Köszönöm. És szükségem is lesz rá. - mondtam. Ekkor hirtelen elém villant egy kép, ahogy Louis-val fekszünk az ágyban egymást ölelve. Csak néhány másodpercig tartott, de olyan tisztának, és valóságosnak tűnt. Amikor eltűnt kicsit megborzongtam.
-Mi történt? - nézett rám Louis.
-Semmi, csak.. semmi, nem érdekes. - tereltem a szót. Gondoltam, hogy elmondom, de nem akarok nagyon vele foglalkozni.
-Ha történt valami, mondd el, mert lehet, hogy az erődhöz vezet. - bízatott Lou.
-Hát jó.. az előbb megjelent előttem egy kép, ahogy hát.. Louis és én egymás mellett fekszünk az ágyban egymást ölelve. - mondtam. - Ja és volt rajtunk ruha. - tedtem még hozzá utólag, mire a többiek elkezdtek egy kicsit nevetni, de hamar abbahagyták.
-Ez már lehet egy jel. De várjunk még pár napot, és ha ezalatt az idő alatt történik még veled ilyen, akkor szólj. - mondta Lou komolyan.
-És várjunk csak... akkor most nem látom magam a tükörben??? - kérdeztem aggodalmasan.
-Nyugii, látod magad. Ez is csak egy mende-monda. Próbáld ki ha akarod. - nevetett nővérem.
Én rögtön a fürdőszobába rohantam. Féltem belenézni a tükörbe. Erőt vettem magamon, és odafordultam. Megnyugodtam. Ott álltam teljes életnagyságban magam előtt. Erre elnevettem magam. Ekkor viszont egy másik dolgot vettem észre.

A fogam. De cuki. Ez nagyon tetszik. Bár mit szólnak ehhez anyáék, ha meglátják?
-Em? Megtaláltad a tükörképed? - nevetett Lou, és hallottam, hogy felém jön.
-Meg, és mást is. - mondtam, a fogaimat bámulva.
Ekkor belépett a fürdőbe, és elég furcsán nézett, ahogy az a kép tárult elé, hogy a húga a tükörben nézegeti, és fogdossa több mint 5 perce a fogait.
-Ja igen. A vámpír fogak. Nyugi, tudod irányítani, hogy mikor tűnjön el, és jöjjön elő. Próbáld meg. Gondolj arra, hogy eltűnik a fogad. - mondta Lou.
Próbáltam azt tenni, amit mondott. Koncenráltam, és arra gondoltam, ahogy eltűnik a fogam. És láss csodát, az el is tűnt.
-Ügyi vagy. - tapsolt nővérem.
-Wííí. - ugrándoztam. - És visszafele is megy?
-Próbáld ki. - mosolygott.
Megint azt tettem amit az előbb, és visszafelé is sikerült. Büszke voltam magamra. Az első napom vámpírként, és milyen ügyes vagyok már.
-Na mi van csajok? Már egy idelye itt vagytok. Mit csináltok? - jött be Louis hozzánk.
-Ja csak fogazunk. - nevettem.
-Öö... oké. - nézett furcsán.
-Nézd, ügyi vagyok? - mentem oda hozzá, és megmutattam mit tudok.
-Kész őstehetség. - mosolygott, majd megcsókolt.
-Tényleg cukik vagytok. És ne nézzetek így, nekem is fura, hogy ilyet mondtam. - nevetett Lou.
Ezután visszamentünk a többiekhez. Még beszélgettünk egy kicsit, de már elég későre járt az idő. Jól el szórakoztunk.
-Mi viszont lassan megyünk. - törtem meg a csendet.
-Neee. - szomorodott el szerelmem.
-Elég késő van. De holnap is jöhetünk, ha szeretnéd. Szeretnétek. - néztem először Louis-ra, majd a többiekre.
-Gyere. - vágta rá Louis. - Úgyértem gyertek.
-Rendben. De mostmár tényleg megyünk. - mosolyogtam, majd adott egy búcsúcsókot.
-Hiányozni fogsz. - mondta, miután elváltunk.
-Te is. - mosolyogtam.
Elköszöntünk, és elindultunk haza. Már kezdtem egy kicsit fáradni, mert annyira azért nem laktunk közel a házukhoz.
-Kipróbálunk valamit? - kérdezte Josh. Nem értettem mit akar.
-Tudom mire gondolsz. - nézett rá Lou.
-Ez remek, de valaki végre nekem is elmondaná?? - kérdeztem, már kicsit idegesen.
-A vámpír gyorsaság. - mondta ki bátyám. - Látom, hogy nem érted. Gondolj arra, hogy hipergyors vagy, és kezdj el futni.
Megfogtuk egymás kezét a tesóimmal, és azt tettük, amit az előbb Josh említett. Azt vettük észre, hogy 3 másodperc múlva a házunk előtt voltunk.
-Wooww.. Ez de király. - ámuldoztam.
-Ugye?! És elfáradtál? - kérdezte Lou.
-Nem. Egyáltalán nem. Ez bejön. - nevettem.
-Na gyere Picúr. - mosolygott Josh.
-Hééj. Na jó ez azért cuki volt. - mondtam, mire elkezdtek röhögni.
Bementünk a házba, de már senkit nem találtunk a földszinten, így mindhárman fölmentünk a szobánkba, és álomra hajtottuk fejünket. Elég hosszú, és mozgalmas volt ez a nap, igazán megérdemlem a pihenést. Az első éjszakám...vámpírként.


Itt is lenne az új rész:) Remélem tetszik, és hagytok egy kommit.:) <3

Enii~