Part 1. X-Factor

Sziasztook! Meg is érkezett az első rész. :) Ebben még nem jelennek meg a vámpírok, mivel ez Emily X-Factor-os időszakát írja le, a természet feletti lények, pedig ezután fognak lassan megjelenni. Remélem tetszeni fog. Véleményeteket szívesen fogadom, jöhet bármi.:)
Jó olvasást! <3

*Emily szemszöge*

 

-Szia Sky. – mosolyogtam barátnőmre, és megöleltem, miközben bejött a házba.
-Szia Em. – mosolygott vissza.
-Na halljam, mi az a nagy meglepetés? – kíváncsiskodtam.
-Gyere velem, és megtudod. – kacsintott.
-Ooké. Most egy kicsit megijesztettél, de mehetünk. – mondtam. – ELMENTÜNK!! MAJD JÖVÖK! SZIASZTOOK! – kiabáltam a családomnak, majd elindultunk Sky-al.

Már egy ideje sétáltunk, és kezdtem elfáradni. Hát igen.. nem ártana lassan megszereznünk a jogsit.

-Mikor érünk odaa? – nyafogtam.

-Nyugi még 2 utca. – nevetett.

Nehezen, de kibírtam. Lihegve ültem le a legközelebbi padra. Majd miután kicsit kipihentem magam, felnéztem a földről.

-E-ez… - csak ennyit tudtam kinyögni.

-Igen ez az. – mosolygott Sky, miközben néztük a különleges épületet.
-Az X-factor aréna. – mondtam ámuldozva.
-Az ajándékod pedig… - mondta, és ideadott a levelet.

Izgatottan bontottam ki, és olvasni kezdtem.

Tisztelt Emily Backer!

Örömmel értesítjük, hogy elolvastuk jelentkezését, és szeretnénk behívni a meghallgatásra.

Helyszín: Excel Centre

Időpont: 2009. június 23.

 

Szeretettel várjuk:

X-Factor csapata

-Áááááááááá.! – ez volt a reakcióm, mikor befejeztem az olvasást. – Ez komoly??

-Teljesen! – moolygott barátnőm, mire megöleltem. Csak öleltem és öleltem. Hihetetlenül boldog voltam. Mindig is ez volt az álmom. Én.. az X-ben. Annyi ember előtt… várjunk csak.. én lámpalázas vagyok. Hirtelen lefagytam.
-Héé, minden oké? – kérdezgetett Sky.
-Én..annyi ember előtt. – mondtam aggódva.
-Nyugi. Már erre is gondoltam. Segítek legyőzni a félelmedet. Elintéztem egy fellépést egy kisebb klubban, holnap estére. – mosolygott.
-Hogy mi??? – mégjobban megrémültem.
-Melletted leszek. Együtt menni fog. És különleges hangod van, emiatt nem kell aggódnod. Te nem tudsz hibázni. Soha! – bíztatott Sky. Egy kicsit megnyugodtam, de még mindig ijesztőnek tűnt ez az egész.

Hogy egy kicsit megnyugodjak, elmentünk a közeli starbucks-ba, és vettünk magunknak egy kis hűsítő innivalót ebben a hatalmas nyári melegben, majd leültünk egy asztalhoz, és lassan, ellazulva megittuk.

-Várj várj várj!!! Még ne igyál bele! Kell egy fotóó. – nevetett Sky.

-Idiot. – forgattam meg  szemeimet, majd én is elnevettem magam. Kerestünk egy fehér hátteret, és le is fotóztuk. Ilyen lett:

 

 

 

-Na.. mostmár ihatod. – nevetett. Ezzel, hogy megadta a végszót, nekikezdtem, és egyből a felét megittam.

Jót beszélgettünk, és tényleg egy kicsit ellazultam. Nem gondoltam sem az X-re, sem pedig a holnapi fellépésre. Tartottunk egy jó kis csajos napot. Stíröltük a helyes pasikat, és nevettünk saját magunkon. Több ilyen napot kéne tartanunk. Miután megittuk az innivalókat, elindultunk hazafelé.

-Sky. Nem akarsz ma nálunk aludni? Segíthetnél a dalokban, amit énekelni fogok, és tarthatnánk egy pizsi bulit. Úgyis már rég tartottunk. – mosolyogtam.

-De. Szívesen. De akkor ugorjunk be hozzánk egy kicsit, mert akkor összeszedem a cuccaimat. – viszonozta mosolyomat.

Sky-ék pár utcára laknak tőlünk, és pont útba esett a házuk. Sky a szüleivel él, nincs testvére. Már régóta ismerjük egymást, és a szüleink is jó barátok. Régebben tartottunk dupla családi programokat, de amióta apának fellendült a karriere, ezek elmaradnak. De mi Sky-al mindig itt vagyunk egymásnak, bármit megoszthatunk a másikkal, és nem is tudom, mit kezdenénk egymás nélkül.

-Sziasztok! Megjöttem, és itt van Em is. – kiabáltam Sky az ajtóból.

-Sziasztok lányok! – köszöntött az anyukája, Barbara, de csak Barb-nak szólítjuk. – Apád nincs itthon, egy üzleti megbeszélésen van, csak este jön haza.
-Anya, ma aludhatok Em-nél? Tartanánk egy pizsi bulit, mint régen. – mosolygott barátnőm.
-Perzse kicsim. És mit szólt a meglepetéshez? – kérdezte Barb.
-Em? – nézett rám kíváncsian Sky.
-Nagyon örülök. De tényleg. Bár még mindig félek tőle, de még van 1 hetem megszokni a helyzetet. – mosolyogtam rájuk.
-Biztos jó leszel. – bíztatott Barbara.
-Köszönöm Barb. – mondtam és megöleltem.
-Menjetek készülődjetek az estére, addig csinálok egy kis limonádét. – mondta Barb, és elindult a konyha felé, mi pedig fel a szobába.
-Mit vigyek? – kérdezte Sky a szekrényét bámulva.
-Hjjajj te lány. – nevettem. – Pizsi, holnapi cucc, telefon töltő.. mást majd talán hajlandó vagyok adni. – kacsintottam, mire hozzámvágta a párnáját.
-Okéé..te akartad. – mondtam, és hozzávágtam a másik párnáját. Egy hatalmas párnacsatát rendeztünk. Hirtelen benyitott Barb a limonádékkal a kezében.
-Itt vannak a limoná…dék. Ezt nem este kellett volna? – kérdezte miközben figyelte a tollakkal borított szobát.
-Akkor is lesz. – nevettünk.
-Hát jó, akkor én most inkább megyek. – mondta furcsán, és kiment. Majd hangos nevetésben törtünk ki.

Megittuk a limonádékat, gyorsan összepakoltunk, és már indultunk is hozzánk.

-Szia anya! Elmentünk. Majd valamikor jövök. – mondta Sky, és elköszönt az anyukájától.

Azt a 3 utcát csigatempóban tettük meg, mert folyamatosan röhögtünk, még mi se tudtuk, hogy min. Kemény 20 perc múlva megérkeztünk hozzánk.

-Sziaaasztook! Nem tudom ki van itthon, de remélem nem baj, ha Sky ma nálunk alszik. Ha baj… akkor ez van. Mert mi egy csajos estét fogunk tartani!! – kiabáltam. Nem jött válasz sehonnan. Bementünk a konyhába ahol egy cetli volt ragasztva a hűtőre:

 

Szia Kicsim!

Apáddal elmentünk vacsorázni, és csak este jövünk. Lou lement a barátjával a tengerpartra, de 6 körül már otthon lesz, Josh pedig a haverjaival van ki tudja hol. Hívd át nyugodtan Sky-t, hogy ne legyél egyedül.

Vigyázzatok magatokra!

Puszi: Anya

 

-Akkor miénk az egész ház egészen 6-ig. Yeeeahh. – nevettem. – Amúgy hány óra?

-Mindjárt 3. – válaszolt Sky.
-Király. Mit csináljunk először? Úúúú tudoom. – mondtam lelkesen.
-Nyugi pörgőmanó. – nevetett barátnőm. – Na mondjad.
- Játszunk divatbemutatósaaat. – sikítottam.
-Júúúj, mint 2.-ban. – sikított Sky is.

Felrohantunk a szobánkba, és kitúrtuk az egész szekrényemet. Felpróbáltunk mindenféle ruhát. És mindegyikben lefotóztuk magunkat. Az egyik fal a szobámban olyanra volt festve mint a Teen Choice Awards bevonuló fala, ami előtt a sztárokat szokták fotózni. Felvettünk egy elagáns, szexy ruhát, beállítottuk a kamerát, és beálltunk a megfelelő pózban. De épp a fotózás előtt elrepült előttünk egy légy, amitől sikítani, és kapálózni kezdtünk, amitől ismét nagy nevetésben törtünk ki. Ekkor villant a vaku, amiből ez a csodás kép született:

 

Ezt még eljátszottuk egy párszor, és csak azt hallottuk, hogy valaki lentről kiabál.

-Megjöttem? Ki van itthon? – kiabált a hang, aki a nővérem Lou volt.

-Szi-szia Lou! Em és Sky! – kiabáltam vissza nevetés közben.
-Ti meg mi a szent szart műveltek? – kérdezte meglepődve Lou, mikor benyitott a szobámba, ahol a földön hevert az összes ruhám, mi pedig a fal előtt fetrengve nevettünk. Válaszként csak odanyújtottam a kamerát, benne az összes ma készült képpel. Miután végignézte az összeset, letette a gépet, és csak ennyit mondott:
-Ti betegek vagytok. – majd nevetve kiment a szobából.

Még aznap rendeztünk még egy párnacsatát, és a dalokat is gyakoroltuk, amiket holnap, és a válogatáson fogok előadni. Este 10 köül Josh is hazaért, és mivel anyáék nem valószínű, hogy nagyon hamar hazaérnek, ezért nélkülük vacsoráztunk meg. Közben elmondtuk, hogy holnap lesz egy fellépésem, és hogy Sky benevezett az X-factorba. Mindketten gratuláltak, és bíztattak, hogy biztos nagyon jó leszek. Jól esik ez a sok szeretet, ami körülvesz. Nélkülük biztos nem menne.
Vacsora után felmentünk Sky-al a szobámba, neteztünk egy kicsit, és zenét hallgattunk.  Mivel eléggé elfáradtunk, ezért éjfél körül lefeküdtünk aludni.

Másnap korán felkeltünk, és még egyszer elgyakoroltuk a dalokat. Nagyon izgultam az esti fellépés miatt. 8-ra kellett odaérnünk a klubba, de mi már 6-kor elindultunk, hogy biztosan ne késsünk, így már 7-kor ott izgultunk a színpad mögött. Ez nem egy ilyen nagyon vad klubb, inkább az előkelőbbek, a híres szülők gyerekei járnak ide. Pont, mint én. 2 dalt adtam elő, 1. Christina Aguilera: Hurt 2. Britney Spears: Toxic.  Pár perc volt a fellépésig, és egyre jobban kezdtem izgulni. Megfogadtam nővérem tanácsát, és az utolsó pillanatokban becsuktam a szemem, kizártam mindent magam körül, és teljesen ellazultam. Ilyen állapotban mentem ki a színpadra előadni az első számom, a Hurt-öt. Mindenki tapsolt, kiabált, és fütyült, mikor befejeztem. Nagyon jó érzés volt. Nem sokkal később következett a Toxic, amit ugyanilyen reakció követett. Kezdtem egyre jobban bízni magamban. Még aznap este buliztunk egy kicsit, és hát nem vagyok büszke rá, de eléggé berugtam. Így nem szívesen mentem volna haza, így Sky megengedte, hogy nála aludjak.


*1 hét múlva, a meghallgatás napján*

Reggel idegesen keltem fel. Hiába sikerült jól a múlt heti fellépés, ez azért mégis más. Ott állni Simon Cowell előtt, a földi Isten, az X-factor alapítója előtt...
Pár óra múlva már ott álltunk a borzalmas hőségben, a nagy tömegben. Mindenki arra várt, hogy a nagy színpadon álljon. Vagy 1 órát állhattunk a tűző napon, mire végre bejutottunk. Ott is várhattunk még körülbelül ugyanennyit, hogy feljuthassak a színpadra. Fárasztó volt, de végre rám került a sor. Elindultam a színpadra, ugyanazzal a technikával, mint egy héttel ezelőtt.

-Jónapot, sziasztok! - köszöntem mosolyogva.
-Szia! Hogy hívnak? - kérdezte Cheryl.
-Emily Backer. - válaszoltam.
-És hány éves vagy? - folytatta.
-Nemsokára 16. - válaszoltam ismét.
-Értem, és mit fogsz elődni? - kérdezte végül Simon.
-Christina Aguilera: Hurt. - mondtam.
-Sok sikert! - mondták egyszerre a mentorok.

Elindult a zene, és én is elkezdtem énekelni. Már az első hang után mindenki tapsolt, és fütyült. Ez hatalmas önbizalmat adott. Viszont bekövetkezett, amitől a legjobban féltem. Elrontottam egy hangot a refrénben. Megpróbáltam nem törődni vele, és tovább menni. Amikor azonban vége lett a számnak, legördült egy könnycsepp az arcomon. Nem tudom miért történt ez. Rengetegszer énekeltem már ezt a dalt, de ilyen még sosem történt velem. Próbáltam a zsűrire figyelni. Először Cheryl szólelt meg:

-Emily! - itt tartott egy kisebb hatásszünetet, amitől megijedtem. - Remek voltál. A hangod valami elképesztő, és hogy ilyen fiatal vagy, az csak ráadás. Mindenki hallotta azt a kis félrecsúszást, de emiatt ne legyél szomorú. Még a profikkal is előfordul ilyen. Én biztosan csodálód leszek, ha befut a karriered.
-Egyetértek Cheryllel, kivételes tehetség vagy. Gratulálok, gyönyörű volt. - mondta Louis.
-Abban megegyezhetünk, hogy tényleg egy nagy tehetség vagy. De szerintem, még túl fiatal ehhez a szakmához. - mondta Dannii.
-Simon? - kérdezte Louis.
-Én majd az igen/nem-nél mondok véleményt. - válaszolt Mr. Cowell.
-Oké, akkor szavazzunk. Louis? - kérdezte Cheryl.
-Egyértelműen igen. - mosolygott. - Cheryl?
-Igen, egy hatalmas igen kislány. - tapsolt. - Dannii?
-Sajnálom, de most még nem. Biztos, hogy már egy év múlva is teljes nyugodtsággal mondanék igent, de most még nem. - válaszolt. - Simon?
-Nos én azt gondolom, hogy valóban nagyon tehetséges vagy, viszont még ténylegesen fiatal. Az én válaszom... - mondta Simon. A szívem, a torkomban dobogott. Az ő kezében van a sorsom, az egész karrierem jövője. Rajta múlik minden. - Igen. - mondta ki végül. Mindenki sikítozott, nekem pedig patakokban folytak a könnyeim.
-Köszönöm. - mondtam sírva, meghajoltam, és lefutottam a színpadról.

Azonnal a családom, és Sky nyakába ugrottam. Csak sírtam, nevettem, és sírtam. Annyira hihetetlennek tűnt az egész. Simon Cowell engedett tovább a következő fordulóba. Jézusooom. Amíg ölelkeztünk, a színpadon egy nálam idősebb fiú volt. Gyönyörű volt a hangja. És már első pillantásra nagyon megtettszett. 4 igennel jutott tovább. Szóval még találkozni fogok vele. Ez nem is olyan rossz hír. A tábor 2 hét múlva lesz, oda már 3 dallal kell készülnünk. Azt hiszem ezt a 2 hetet gyakorlással fogom tölteni.

*Hónapok múlva, az élő show-ban*

Hát itt vagyok. Az élő show-ban. A táborban már sikerült Dannii-t is megnyőzni arról, hogy van helyem az X-ben. Könnyen áthaladtam a táboron, következett a mentor ház. Az én mentorom pont Dannii Minogue lett, aminek bevallom nem nagyon örültem, hisz ő volt az egyetlen, aki nem tartott elég érettnek, és jónak, a műsorba. Azóta szerencsére változott a véleménye, és nagyon jóban lettünk. A meghallgatás óta kiderítettem, hogy az utánam éneklő fiúnak Olly a neve. Egész jóban lettünk. Neki Simon lett a mentora. A szerencsés. Sokan vagyunk együtt, és egyre közelebb kerülünk egymáshoz, amit én egyáltalán nem bánok. Közben betöltöttem a 16-ot, szóval hivatalosan is az X-factor versenyzője lehetek. Féltem, hogy nem fogják engedni, hogy maradjak, de mivel az élő show előtt betöltöttem, ezért maradhattam. Dannii másik 2 versenyzővel, Lucie Jones, és Rachel Adedeji-vel együtt elhozott az élő show-ba. Már tart egy ideje, és folyamatosan fogynak az emberek körülöttünk. Sajnos a két csapattársam elég hamar, egymás utáni héten esett ki, így én maradtam az egyedüli versenyzője Dannii-nak. Már csak 3-an maradtunk a show-ban. Olly, Joe, és én. Ma este van az élőshow, és nagyon izgulok. Persze azért is, hogy bejussak a döntőbe, de inkább azért, hogy ha kiesek, akkor a csúcson hagyjam abba. Nagyon elfáradtam az elmúlt hónapokban, és már szívesen lennék otthon. De most még nem szabad feladnom, még ezt az egy estét ki kell húznom valahogy, a többi már nem érdekel. Csak ez az este.
-Emberek, színpadra! Kezdünk! - hallottam meg a producer hangját. Hát itt az idő. Az utolsó. Mert tudom, hogy ez lesz az utolsó.
Felmentünk a színpadra, elénekeltük a közös számunkat, majd következtek az egyéniek. Mindenki előadott egy gyors, egy lassú számot, és egy duettet a választott sztárjával.
Mindenki előadta a dalait, úgyhogy már csak az eredményhirdetés volt hátra. Nem izgultam, nem volt rajtam teher. A 2 versenyben maradt társammal együtt, és a mentorainkkal kimentünk a színpadra.  Már csak pár perc.
-Megvannak az eredmények. - hallottuk az egyik műsorvezető, Holly szavait. - Aki biztosan ott lesz a jövő heti döntőben, az nem más mint.... OLLY MURS!!! - kiabálta. Ez az! Olly tovább jutott. Nagyon örülö neki.
-Aki pedig csatlakozhat Ollyhoz az a következő... - hatásszünet. - JOE MCELDERRY!!!
Tudtam. Nem vagyok szomorú. Én is erre az eredményre számítottam.
-Tehát aki búcsúzik az X-factor-tól, Emily Backer.
Mindenki állva tapsolt, sírt, és kiabált. Én pedig csak mosolyogtam. Elindult a búcsúzó zene, és bejöttek a többiek is elköszönni. Élen Olly-val, aki őrült tempóban rohant felém, felkapott, megpörgettt, és megcsókolt. Ja igen azt elfelejtettem mondani, hogy közben összejöttünk Olly-val, csak ezt kisebb titokban tartottuk, egészen idáig. Ettől mégjobban elkezdett tapsolni, és újjongani a közönség. Kellőképpen elbúcsúztattak, majd vége lett a show-nak. Még volt egy pár interjúm, majd elköszöntem mindenkitől, és hazafelé vettük az irányt a családommal. Jövő héten visszajövök, és drukkolok Olly-nak, de most nagyon nagy szükségem van egy kiadós alvásra, és pihenésre. Remélem nemsokára beindul a karrierem, és énekesnő lehetek. De most még nem akarok a jövőre gondolni, csakis a jelenre.
Úgyhogy most hazamegyek, bebújok az ágyamba, és nyugodtan, elégedetten végig alszom az éjszakát.


Enii~