Part 3. Én? Szerelmes? Ugyan már!

*Emily szemszöge*

- Hé húgi.. Szeretnéd megismerni a fiúkat? - jött be nővérem.
- Igen, érdekel, hogy miért szerettek annyit velük lenni. - mondtam.
- Oké, akkor készülődj mert 10 perc múlva indulunk. - mondta Josh bekiabálva és ment tovább.
- Oké-oké.. - nevettem majd megindultam a szekrényemhez. Nővérem épp ki akart menni mikor rájöttem valamire.. - Lou! - mondtam hirtelen.
- Mond! Baj van? - kérdezte.
- Én... nem tudom, hogy mit vegyek föl. - pirultam el.
- Jajj, nem számít. - mondta nővérem.
- De én félek, új társaságba menni és jó benyomást akarok kelteni.. - mondtam halkan.
- Jajj te butus. Na gyere ülj le! -. mondta Lou és én úgy is tettem. 5 perc múlva meg is találta a legtökéletesebbet. - na remélem ez megfelel az ízlésednek húgi. Szürke csőnadrágod ami megjegyzem, hogy nagyon jó és drága volt, de te nem vetted fel még soha, aztán egy zöldes-kék színű bő háromnegyedes felső és a szürke sálad. A cipőt meg amit kényelmesnek találsz. - mosolygott nővérem és már ki is ment. Felvettem a ruhaösszeállítást amit kaptam és nagyon tetszett rajtam, gyorsan megborzoltam kicsit a hajam és kiengedve hagytam és egy enyhe kis sminket kentem fel magamnak. Cipőnek a fehér Vans cipőmet vettem fel. A telefonomat zsebre vágtam majd lementem a lépcsőn.
- Vigyázz anya!! nem fér el a repülő melletted!! - mondta öcsém, Matt miközben futkorászott a lakásban majd mikor meglátott hozzám futott.
- Emily, játszol velem? - nézett rám csillogó szemekkel. Na igen, eddig nem mentem soha sehova hanem mindig Matt-tel játszottam.
- Sajnálom öcsi de most nem. - mosolyogtam rá és adtam neki egy puszit.
- De ma veled aludhatok? - kérdezte.
- Persze. - mosolyogtam.
- Kész vagy Em? - jött le nővérem és bátyám.
- Aham . -mondtam félénken.
- Hova? - kérdezte anya.
- Bemutatjuk a fiúknak Em-et. Majd jövünk . -mondta Josh és egy puszit adott anyának.
- Oké, de vigyázzatok kérlek. - mondta anya és mi Louval csak megpusziltuk őt majd mentünk.
- Ha nem baj sétálva megyünk. - mondta Lou mire megrántottam a vállam.
- Izgulsz? - kérdezte bátyám.
- Igen.  -mondtam. - Amúgy messze laknak? - kérdeztem.
- Nem. 15 perc és ott vagyunk.  - mondta Lou és mentünk tovább.
Mikor a fiúk utcájukba értünk akkor már kész türelmetlen voltam és már sétálni se akartam ezért Josh felvett a hátára majd futni kezdett én meg, mintha valami hercegnő lennék integettem majd sikítottam és nevettem.
- Na hercegnő, megjöttünk! - mondta Josh és letett engem. Ők már szokás szerint a kapun bementek én cska félénken mögöttük mentem. Épp kopogni akart nővérem de kinyitották az ajtót, a szívem a torkomba dobogott.
- Na végre! Ó és vendég is jött.. - mondta Zayn és átlökte magát a testvéreim között. Nagyon ideges lettem és megijedtem kicsit. - Ne félj, nem bántalak. Zayn Malik. - nyújtotta a kezét. Én nem tudtam válaszolni csak egy kis idő után.
- E-E-Emily Backer. - ráztam vele kezet.
- Zayn azért ennyire közvetlen ne legyél.. - mondta bátyám majd előre engedett minket Lou-val.
- Srácok! legyetek normálisak és ne ijesszétek meg a húgomat mert akkor kicsinálom mind az ötötöket. - fenyegetőzött nővérem ami kicsit fura volt, de nevettem rajta.
- uuu!! itt van Emily Backer!! Személyesen!! - ugrált hozzám egy szőke, aranyos fiú. Most is kicsit megijedtem. - Niall Horan és hatalmas rajongód vagyok!! - mondta aranyos mosolyával.
- Emily. - ráztam vele kezet.
- Nem hiszem el! találkoztam veled!!!!! - mondta Niall és elkezdett ugrálni.
- Üdvözöllek szép hölgy, Liam Payne! - mondta és kézfejen csókolt. (?)
- Emily Backer! - mondtam.
- Tudom. - mosolygott.
- Szia! Harry, Harry Styles. - mosolygott rám s adott két puszit ami meglepett.
- E-Emily. - mondtam kicsit elpirulva.
- Cső! Louis!.  -mondta az utolsó srác. Ránéztem és hirtelen a tekintetem a szemeinél maradt. Nem bírtam kitérni a tekintetéből, olyan gyönyörűek a szemei és csillognak, de nem mert boldog, ez sokkal másabb, gyűlölet, harag, bosszú...
- Louis! ne legyél már most is jégszívű!!! - mondta Josh mérgesen. Leültünk a kanapéra és elkezdtünk beszélgetni. Igazából Niall-el lettem nagyon jóba, de mindegyik srác szimpatikus, de ez a Louis.... Liam bekapcsolta a tévét és épp a hírek mentek.

Emily Backer vajon visszatér a zeneiparba?!

A fiatal énekesnő szörnyű balesetet szenvedett másfél évvel ezelőtt. 1 évig kómában volt, és csak az utolsó pillanatban ébredt fel, ami még így is nagy csoda. Amnéziában szenved, így még a gyönyörű karrierjére sem emlékszik. Több mint fél éve nem hallani róla semmit. Vajon visszatér a zeneiparba? Kíváncsian várjuk. Azonban ezt minél hamarabb el kéne döntenie, mert már a legkitartóbb rajongói is kezdik feladni a reményt. És mi lesz Olly Murs-sal? Ők voltak a tökéletes pár. Sok rajongó és ember úgy véli, hogy Emily azért akarta ezt a balesetet, hogy híresebb legyen. De vajon ez igaz? nem volt elég neki Mr. Murs rajongóinak több mint a fele? Várjuk a további híreket.

Nem bírtam tovább így könnyes szemmel futottam fel a lépcsőn és azt sem, tudom, hogy kinek a szobájába mentem be, de nem érdekelt. nem akartam mások előtt sírni. Leültem az ajtónak támaszkodva és csak sírtam.

- Emily kérlek engedj be minket. - mondta valamelyik fiú már nem is tudom, hogy ki.

- Utálom ezt az egészet! - kiabáltam és újra csak sírtam. Az ajtó elől elültem a fal mellé és úgy sírtam. Valaki bejött és leguggolt elém.

- Kérlek ne sírj.- mondta és egyből felismertem bátyám hangját így nyakába borultam és csak zokogtam. Levitt a kanapéra közben már megnyugodtam. Közben rájöttem, hogy Louis szobájába rontottam be.

- S-Sajnálom Louis, hogy a szobádba rontottam be. - mondtam már nyugodt hangon. Csak megrántotta a vállát, amolyan nem érdekel többé. Rosszul esett, hogy így viselkedik. Végül lassan hazamentünk.

Azóta sokat találkoztunk, de Louis még mindig ugyanolyan jeges. A tesóim egyre furábbak lesznek, szinte soha nem esznek.. Imádom a fiúkat és mindig sokat röhögök velük. Ma is épp hozzájuk megyünk. Én anyával lent beszélgettem Olly-ról, hogy milyen is volt.. hát nem valami fényes, bajba került mindig és kezd lefelé haladni.

- Jóóreggelt!! - jött le két testvérem.

-Sziasztok! Gyertek egyetek valamit. - mondta anya.

-Nem köszi, még nem vagyunk éhesek. - mondta Lou.

-Mit terveztek mára? - kérdeztem.

-Átmegyünk a fiúkhoz. Tartanak egy otthoni próbát, én pedig addig összeállítom a fellépő cuccukat. - sorolta Lou.

-Mehetek veletek? Légyszii. Nem tudnék mit csinálni itthon. - kérleltem őket.

-Tőőlem.. Engem nem zavar. - mondta Josh.

-Engem se. Legalább segíthetsz nekem. - mosolygott nővérem.

-Kösziii. - mondtam, és a nyakukba ugrottam.

-Nyugi-nyugii... még oda is kéne érnünk. - nevetett Josh.

Mind a hárman felmentünk a szobánkba, felöltöztünk, és fél óra múlva már a kocsiban ültünk, és a fiúk háza felé tartottunk. Mint mindig, most is én ültem hátul...

Nemsokára megérkeztünk, kiszálltunk, bementünk a külső kapun, ahonnan láttuk a fiúkat, akik az ajtóban vártak minket.

-Sziasztok! - köszöntek egyszerre.

-Sziasztok! - köszöntünk vissza.

-Emily, még mindig csinos vagy. Ahogy a nővéred is. - bókolt Liam. Mindig ezzel jönnek, hogy milyen csinosak, meg szépek vagyunk. Nem zavar nagyon ha bókolnak, de ez már kezd furcsa lenni.

-Josh, akkor mehetünk próbálni? - kérdezte Harry.

-Persze. - válaszolt, és már indultak is a "pincébe", ahol a zeneszoba volt. Nem is igazán nevezhető pincének, mert a pince, az egy koszos, pókhálós, ijesztő hely, ez viszont olyan barátságos, és pazar, hogy mindig elámulok, ha meglátom.

-Mi pedig akkor menjünk föl, és állítsunk össze néhány tuti szerkót. - mosolygott Lou.

-Oké, de szomjas vagyok, úgyhogy hagy igyak valami hideget. - mondtam, és elindultam a hűtő felé. - ÚÚúú...paradicsomlééé.

-Ne...várj - próbált félbeszakítani Lou, de én már beleittam az üvegbe. Borzalmas íze volt.

-Úúú..fújj.. ez megavasodott. - igazából eléggé deja'vu érzésem volt, mert ismerős volt az íze, de nem tudtam, honnan. Visszaraktam az üveget a hűtőbe, és gyorsan ittam rá egy pár liter vizet. Lou pedig csak nevetett rajtam.

A kis incidens után felmentünk a gardróbba, ahol a fiúk összes fellépő ruhája volt. Itt még nem jártam soha, de nagyon tetszik. A velük töltött idő alatt én is rajongóvá váltam, voltam már jópár koncertjükön is, és most itt láthattam az összes eddig viselt ruhájukat.

-Na, akkor kezdjünk bele. - adta a végszót Lou, és 2 órán keresztül a ruhákat bújtuk. Végül csak sikerült egy egész jó szettet összeállítani mindegyik srácnak.

*Lou szemszöge*

Mire elkészültünk, a fiúk is befejezték a próbát, és feljöttek hozzánk, megnézni a műveinket.

-Sziasztook! Kész vagytok? - kérdezte Louis.

-Igen. Úgyhogy mehettek próbálni. - mondtam nekik, és elküldtem őket átöltözni.

Először Harry lett kész. Megmutatta magát, és szerintem elég jó munkát végeztünk. Együtt vártuk a többieket. Mikor ők is megjelentek súgtam valamit Harry-nek:

-Majdnem lebuktunk.

-Mi? Mikor? Hogyan? - kérdezte halkan.

-Em szomjas volt, és talált a hűtőben valamit, amit paradicsomlének hitt. És hát jól meghúzta az üveget. - mondtam, mire Harry elnevette magát. Jó azért tényleg elég vicces.

-És hogy reagált rá? - kérdezte még mindig nevetve.

-Azt mondta, hogy eléggé megavasodott, aztán ivott rá vagy 4 liter vizet. - mondtam már én is nevetve.

-Oké. Akkor ezt még megúsztuk, de óvatosabbnak kell lennünnk. Ha csak... - mondta.

-Ha csak?? - értetlenkedtem.

-Nem mondjuk el neki is. - mondta ki végül.

-Nem!! Azt már nem. - jelentettem ki határozottan. - Ha elmondjuk, akkor csak egy út van... Ha ő is vámpír lesz. Azt pedig nem akarom...

-Jó.. igazad van. A mi életünk sem tökéletes. - fejezte be Harry.

Ezzel be is fejeztük a beszélgetést, és figyeltük a többi fiú "divatbemutatóját", és jól is szórakoztunk rajtuk.

-Mi viszont lassan megyünk. - mondtam miután minden ruhát elpakoltam a helyére, és láttam Emilyn, hogy kezd fáradni.

-Oké, de gyertek minél hamarabb. - mondta Louis csillogó szemekkel. Hát ezt meg mi lelte?

-Oké-oké. - nevettem. - Majd beszélünk róla.

-Sziasztok! - köszöntünk egyszerre, majd elindultunk hazafelé.

Még nem sötétedett, de ettől függetlenül már későre járt az idő. Nyáron sosem tudom, hogy mikor hány óra lehet.

Mire hazaértünk már 9 óra is elmúlt, így rögtön aludni mentünk. Azért eléggé elfáradtunk.

*Louis szemszöge*

 Mindig úgy érzem, hogy figyelnem kell Emily-t és vigyáznom rá, nem tudom,hogy miért. Tegnap is egész éjjel az ablakába ültem és figyeltem, de ez sokszor volt már.

Mikor elmentek Em-ék, a fiúk rögtön letámadtak.

-Haver...Mi van veled?? Tisztára megenyhültél. - bombázott Harry.

-Nem tudom. Én se értem, de amikor Em közelében vagyok, teljesen megváltozok. Egyszerűen teljesen megbabonázott. - vallottam be az igazat. Tényleg nem voltam még soha ilyen. Csak a fiúknak nyíltam meg eddig, inkább zárkózott vagyok, és keménynek tettetem magam.

-Haver...kimondod te, vagy nekem kell? - kérdezte Harry. Nem igazán értettem mire gondol.

-Nem értelek. - mondtam.

-Hjaaj.. Szerelmes vagy!! - mondták szinte egyszerre. Hogy mi? Én? Szerelmes?? Neeem... biztosan nem. Ezt ők se gondolták komolyan.

-Hahaaa, jóvicc. - tettettem nevetést.

-Te is tudod, hogy így van, csak nem akarod bevallani. - mondta Liam.

-Ez akkor is elég hülyeségnek hangzik. Komolyan úgy ismertek, aki ilyen hamar szerelmes lesz? Sőt egyáltalán szerelmes lesz? Dehogyis. - mondtam értetlenül. Bár azért egy kicsit elgondolkodtam ezen. Talán mégis? Ááá..dehogy. Ezt a gondolatot gyorsan elhesegedtem.

-Ha nem akarod bevallani, akkor ne. De azért gondold végig. És ha késznek érzed magad, szólj nyugodtan. Tudod, hogy ránk számíthatsz. - mondta Harry, és vállbaboxolt.
A többiek felmentek a szobájukba, én pedig az edzőterembe. Kellett egy kis edzés, hogy levezessem a feszültséget. A box mindig megnyugtat. Rájöttem közben, hogy én lehet tényleg érzek Em iránt valamit. Ajj beszélnem kell a fiúkkal.
- Hé! Fiúk! - mentem a nappaliba mert mindenki ott volt.
- Na miaz Lou Macim? - kérdezte Zayn nyálasan.
- Fúj.. Szóval.... lehet tényleg érzek valamit Emily iránt. Mindig a közelébe akarok lenni és meg akarom védeni mindentől!-mondtam.
- De édes!! Egy visszahúzódó, csendes, törékeny lány meglágyította a mi Louis-unk szívét!! - mondta Liam a szempilláit repdesve.
- Jó fejezzétek be!! Ezzel az egésszel az a baj, hogy nem lehetek vele együtt...
- Miért? - kérdezték.
- Mert vámpír vagyok!! Amúgy is szabályt szegtem, hogy beleszerettem egy halandóba... Ha meg elmondom neki az még nagyobb baj és Brittany vagy leszedi a fejét neki is és nekem is vagy át kell változtatnom de Lou nem engedné és így ő szedné le a fejem....De szeretem.. - mondtam és éreztem egy sós könnycseppet az arcomon végigfolyni.
- Te-Te sírsz?? - kérdezték egyszerre.
- Nem!  - vágtam rá egyből.
- Louis!! - mondta Niall és rám nézett.
- igen az! - mondtam végül..
- Hajajajj..  - mondta megrázva a fejét Danielle.
- Kopogni nem kéne mielőtt hallgatózol?  - kérdeztem flegmán.
- Jó nyugodj meg LouMaci! Nem hallottam rosszat. - mondta Dani. Amúgy bírom a csajt csak most felidegesített.
- Persze.. te jóba vagy Brittany-val és simán elmondod neki, hogy beleszerettem Emilybe... -mondtam ki .
- Beleszerettél? De ééééééééédes!! - mondta Dani.
- Liam állítsd le a barátnődet.. - mondta mérgesen.
- Mindenki tudja Louis, hogy miért lettél ilyen jégszívű és a válasz: Eleanor. Tudod, ez az Emily pontos ellentéte El-nek. Talán e miatt törte meg a nagy híres faladat? - jött be Perrie is..
- Ti is tudjátok, hogy Eleanor csak egy ráadás volt Tina után... És igen pontos ellentéte, de én teljesen beleszerettem az apró testébe, a gyönyörű szemébe, csilingelő nevetésébe és magába.. - mondtam mosolyogva a végét.
- Úristen!!! Louis mosolyog!!! - ugrott fel Dani amin mindenki nevetett még én is kicsit.
- Tudod, felőlünk oké lenne ha elmondanád és mi se mondanánk el az Aido-nak, de akkor szembe kell szállnod velük vagy engedélyt kérsz.. - mondta Pezz mosolyogva és a többiek bólogattak.
- Na és akkor ott van Lou aki jobban félti húgát mint ahogy ez a kapcsolatukból látszik. És Josh... - mondtam lehajtott fejjel.
- Ha szereted szembenézel ezekkel.. - mondta Niall mosolyogva.
- Dani is ezt csinálta emlékszel? - kérdezte mosolyogva Zayn.
- Tudom . -én is elmosolyodtam rajta.
- Akkor? - kérdezték. Nagyot sóhajtottam hisz fejben a válasz megvolt.
- Azt hiszem... Csak távolról fogom szeretni és védeni. Nem fogom hagyni, hogy e miatt bajban legyen se ő se ti!. - mondta lecsukott szemmel.
- Szóval maradsz ez?? ez a kőszívű nem tudom ki? - kérdezte Dani.
- Így védem meg a legjobban..... magamtól!! - mondtam és elmentem gyorsan és az utam Emily ablakához vezetett. Mindent hallottam ami bent történt..

-Jóéjt anya akkor holnap reggel! - mondta Em.
- Jóéjt anya! - mondta Em öccse. Szóval ma is kikönyörögte Matt, hogy Emily mellett aludjon. Emilyék bejöttek a szobájába és felkapcsolták a villanyt, de mint mindig nem vesz észre.
- Na öcsi. Már fürödtünk és már későre jár, szóval irány az ágyba! - mondta Em és betakarta öccsét. Olyan aranyosan  bánik vele. Olyan jó anyuka lenne belőle.. Hmm.. Emily Tomlinson, nem is olyan rossz és lenne egy lányunk Leah Tomlinson és egy fiúnk Max Tomlinson. Hmm.. Gondoltam magamba de ezt gyorsan ki is vertem a fejemből. Magamba kell tartanom az érzelmeket. Pedig most úgy átölelném és megcsókolnám....


Enii~ and Mesi~