Part 2. Csodák igenis léteznek!

Hát akkor 2. rész, és ha nem bánjátok itt már a fiúk is belekerülnek a történetbe! Jó olvasást :)<3

Emily szemszöge:

-Emily!! Kész vagy? - kiabált nővérem mire felébredtem. - Emily, ezt nem hiszem el, negyed órája már elkezdtél készülődni... Na most keljél fel! - mondta nővérem és lerántott az ágyról.
- Jó fent vagyok! - mondtam fájdalmasan hisz elég nagyot estem.
- Remek, akkor most készülődj mert lekésed a koncertedet. - Igen, már vannak számaim, koncertjeim persze most is Sky és anyáék kísérnek el. Felvettem a csőfarmeromat és hozzá egy laza párducmintás felsőt és a hajamat lófarokba fontam.
- Emily!!! - kiabált újra Lou.
- Megyek már!!! - mondtam és még szájfényt kentem a számra. Letrappoltam a lépcsőn ahol Skyler is türelmetlenkedett.
- Na végre!!! - mondta anya és adott egy puszit.
- Na menjünk csajok! - mondta Josh és kinyitotta nekünk az ajtót.

**

- Hello London!! Hogy vagytok?? - rontottam fel a színpadra mire egy nagy sikítás lepte el az egész stadiont. Elkezdtem a koncertet a Naturally című számommal. A koncertnek 1 óra múlva vége lett és következett a dedikálás, legutoljára egy körülbelül 6 éves kislány sétált be apukájával.
- Szia! hogy hívnak? - guggoltam le a kislány mellé.
- Alexa. - mondta félénken.
- Nagyon szép neved van! - mosolyogtam rá. - És hány éves vagy?
- 7. - mondta elpirulva. Hát majdnem hat. - Te vagy a példaképem és én is olyan szeretnék lenni mint te! - mondta már bátrabban Alexa amire megint csak mosolyogtam.Közben aláírtam neki és egy fényképet is csináltunk.
- Hát akkor mára ennyi volt, menjünk haza! - mondta Sky és én csak a nyakába borultam.
- Anya!! Ma átjöhet egy lány? az én vendégem lenne. - mondta bátyám amin csak a lányokkal röhögtünk.
- Josh, ő is csak egy egy éjszakás kaland lenne? - kérdezte anya.
- Nem anya. - mondta bátyám talán végre valamit őszintén.
- Jó, legyen...- adta be a derekát az én drága anyucim (:3).
- Anyaa.. Ma nálunk aludhat Skyler? - kérdeztem tőle.
- Skyler bármikor! - mosolygott anya és adott egy puszit mindkettőnknek.
- Anyucikám és Lewis nálunk aludhat? - kérdezte nővérem is.
- Persze! az egész világ! - mondta anya széttárt karokkal. - De komolyan más már nem aludhat nálunk! - Ezen mindenki nevetett majd be is pattantunk a kocsiba.

*1 hét múlva*

- Emily, gyere már ki a konyhából! Egész nap ott vagy és eszel! - mondta anya.
- Mindjárt! - mondtam teli szájjal és tovább ettem a finom müzlit.
- Van egy meglepetésem!! Mindenkinek! - mondta anya mire már mindenki egyből a kanapén ült.
- Szóóóóóóóóóóóóóóóval? - kérdezte Lou izgatottan.
- Szóval, a meglepetés pedig.... - és ekkor belépett apa az ajtón. Mind a hárman egyszerre ugrottunk a nyakába.
- Hogy vagytok? - kérdezte mikor a puszikat osztogatta.
- Hiányoztál! - mondta nővérem és legördült neki egy könnycsepp. Hát igen, aki fel is nőtt normálisan az apja mellett annak oké.. Én bementem a konyhába és csináltam magamnak egy szendvicset.
- Emily! ne egyél már ennyit! - vette ki anya a kezemből a finomságot.
- Jó, jó! Felmegyek megnézem, hogy hívott e Sky. - mondtam és felfutottam és épp csörgött a telefonom.

Em: Szia Kira!
Kira: Szia Em, betudsz jönni most? El kéne kezdeni az új dal felvételét.
Em: Oké, akkor már megyek is, Szia!
Kira: Nem kell sietned, de még ma gyere! Szia.

Kira a menedzserem. Lefutottam a lépcsőn.
- Hé! elmegyek dolgozni, majd jövök valamikor! - mondtam és már kint is voltam, ekkor Olly-ba ütköztem.
- Drágaa!! - mondta és megcsókolt.
- Ol ne ijesztegess. - nevettem és adtam neki egy jó nyálas puszit mire elkezdett kergetni, épp szaladtam volna át a zebrán, de ekkor minden sötét volt.

Lou szemszöge:

Elég furcsán viselkedett most Em, nem tudom, hogy mi a baja, de ez idegesít, hazajön és kifaggatom, lehet, hogy Olly-val van valami. Hirtelen nagy durranás hallatszódott.
- Na megint nekimentem valamelyik kocsinak? - állt fel öcsém.
- Bajvan!! - rontott be Olly a házba.
- Mi történt? - állt fel apa. Kirohantunk mind és láttuk, hogy valakit elütöttek hisz vér folyt a kocsi mellett.
- Kit ütöttek el? remélem a szomszéd banyát!! - mondtam mire mindenki rámnézett. - Most mivan? soha nem szeretett és én sem őt.. - mondta duzzogva.
- E-E-E....
- Mondd már! - kiabált Josh  Ollynak.
- Emily.... - mondta ki.
- Mivan????- kérdeztük egyszerre és apa meg anya csak rohant, én csak sírtam és mi is odamentünk.
- Valaki hívjon mentőt!! - kiabálta anya sírva, végül az álláspont az lett, hogy anya a földön sírt és kiabált a sofőrrel, apa a mentőt hívta közben anyát nyugtatta, Josh szét akarja verni Olly-t mert állítólag az ő hibája, hogy nem vigyázott rá és én meg sírva próbálom lenyugtatni az öcsémet. A mentők már itt is voltak perceken belül.
- Rendben, 1 ember jöhet velünk.. - mondta a csávó.
- Anya menj! - mondtam és már pattant is és mi meg a kocsiba.
- Ezt nem hiszem el... -mondta Josh és másodpercenként az órájára nézett. Én csak bambultam magam elé és patakokban fojt a könnyem, persze úgy remegett a kezem mint még soha. Josh fogta meg aki mellettem ült.
- Túl fogja élni.. - mondtam halkan.
- Persze hogy túlfogja, hisz ő Emily! - mondta öcsém és egy puszit nyomott az arcomra. Josh küldött egy üzenetet Skylernek aki nemsokára ittlesz. Mi befutottunk és nem tudtuk merre kell menni csak mentünk, végül 10 perc múlva megtaláltuk anyát.
- Anya!! mondtak valamit az orvosok? -kérdeztem.
- Azt, hogy 1% , hogy túléli. - sírta anya, apa vállába és apa is már eléggé megviselt volt. Én összeestem a folyosó közepén, mi lesz ha az én húgom nem éli túl? mi lesz a karrierjével? és Skyler? össze lesz törve, ahogyan mi is.
- Josh! - futott hozzánk Sky. - Mi történt? - kérdezte aggódva.
- Skyler, most erősnek kell lenned érted?! - mondta az öcsém a lány szemébe.
- É-értem , de megijesztesz.. -mondta halkan.
- Emily-t elütötte egy autó és 1% , hogy túléli.. - mondta sírva Josh. Skyler levegőt se kapott olyan rosszul lett. Elkezdett sírni és kiabálni közben Josh mellkasát ütögette, de szerintem ez öcsinek meg se kottyant, aztán magához húzta a lányt aki tovább sírt. 15 perc múlva kijött az orvos.
- A lány lélegeztető gépre van kötve és infúzión van. Az állapota stabilabb lett, de még így is csodára van szükség, hogy túlélje, de mi mindent elkövetünk, hogy segítsünk neki. Mst bemehetnek hozzá, de halkan kérem. - mondta az orvos és elment. Én megfogtam Skyler kezét akit igazából Josh tartott 2 lábon, de nem baj..
Lassan mennünk kellett mert így is Matt-et a szomszédhoz adtuk be, hogy vigyázzon rá.

Minden nap bementünk Emilyhez, de javulás nem volt. 1 éve nem kelt fel és már le akarják szedni a gépekről, de mi még reménykedünk.
Ma állásinterjúra megyek ami kicsit másabb mint az átlag mivel a híres brit fiúbanda, a One Direction stylistjaként jelentkeztem náluk. Kicsit rossz, mert még mindig alig alszok és nagyon feldúlt vagyok a húgom balesete miatt, sokszor rám jön a kiabálhatnék és a sírhatnék.. Épp csöngetni akartam a fiúkhoz amikor már kinyílt az ajtó és Liam futott a kerítéshez.
- Szia! - próbáltam normálisan mosolyogni.
- Szia! gyere beljebb. Csinos vagy! - mondta és adott 2 puszit. Közvetlen, az nem rossz hisz könnyebb lesz társalogni. Mikor beértünk 6 ember ült a kanapén.
- Hé gyerekek! megjött Lou! - mondta Liam mire mindenki felém fordult. - Akkor sorba: Niall, Harry, Louis, Zayn ugye ők a bandatársaim, testvéreim. Aztán Danielle a barátnőm, Perrie Zayn barátnője.
- Sziasztok, Lou Backer vagyok. - mosolyogtam halványan.
- Szép vagy Lou tényleg. Mesélj magadról. - pörgött Danielle
- Hát jó.. 21 éves vagyok, Londonba élek a családommal bár apukám soha sincs otthon. Van 3 testvérem, két öcsém a 4 éves, Matt  és a 19 éves, Josh aki egyre jobban idegesít a gitározásával, dobolásával és hamis éneklésével és a húgom aki 17 éves, Emily........
- Várj, Emily Backer? Az énekesnő? - vágott a szavamba Niall.
- Igen, már 1 éve kómában van és ha minden igaz ha ma nem ébred fel leveszik a gépekről. - itt eltört a mécses nálam és elkezdtem sírni. - S-Sajnálom. - mondtam miközben letörölgettem a könnyeimet és az elfojt sminkemet.
- Mi megértjük, és reménykedünk veled és a családoddal. - mondta Harry majd megölelt.
- Köszönöm... De szóval.. állítólag jó a stílusérzékem és ezért jelentkeztem nálatok, mert twitteren is láttam, hogy kerestek egy stylistot. - mondtam "megerősödve".
-Igen, és egy dobost is és mivel mondtad, hogy az öcséd dobol ezért ha eljönne ő is most, akkor meg tudnánk nézni. - mondta Zayn.
- Ma ő van bent a húgommal, de felhívom anyát, hogy váltsa le. - mondtam és már hívtam is.

Marie: Szia kicsim.
Lou: Szia anyu, letudnád váltani öcsit Emilynél, mert lehet lesz egy munkája.
Marie: Persze úgyis most tartok a kórházba, akkor küldöm.
Lou: oké, a címet tudod?
Marie: Igen. Sok sikert kincsem.
Lou: Köszi, szeretlek és vigyázz magadra.
Marie: Én is, aztán hívj, hogy mi volt.
Lou: Szia.

- Na? - kérdezték egyszerre.
- Anyum most megy a kórházba és küldi Josh-t. - mondtam.
- Remek. Addig megnéztük a képeidet és jó hírünk van, fel vagy véve! De nem csak mint alkalmazott, hanem mint barát!! - mondta Louis mosolyogva mire én is mosolyogtam.10 perc múlva Josh is köztünk ült.
- Josh, megmutatnád, hogy mit tudsz? - kérdezte Harry. Elindultunk a "zeneszobába" és Josh már játszotta is a megadott dalt.
- Ez tök király volt hallod e!! - mondta Louis parasztosan amin csak nevettünk.
- Hát fiúk akkor ma szerencsés napotok van! - kacsintott Danielle nekik. Sokat nevettünk és beszélgettünk még, én Danival és Pezzel tök jóba lettem és Louis is tök hülye, csak meg kell ismernie az embereket, hogy feloldódjon. Josh és én is megkaptuk a munkát.
- Hány óra van? - kérdezte Josh.
- Lassan 6. - mondta Pezz.
- Én... azt hiszem.... elmegyek telefonálni. - mondtam remegő hangon. 2 óra van 8 óráig addig fel kell, hogy ébredjen!!.
- Minden rendben van? - kérdezte Niall.
- Hahó! Lou!!! - mondták vagy 50 x.
- Mi? Ja igen.. - mondtam és felhívtam anyát.
- Na? - kérdezték szinte egyszerre.
- Josh, hívd fel Skylert! - mondtam vörös szemmel.
- De mi történt? - kérdezte öcsém.
- Csak mondd meg neki, hogy jöjjön a kórházba. - mondta idegesen.
- De mi történt Emilyvel? - kiabálta nekem.
- Cs-Csak menjünk... - mondtam és megöleltem mindenkit.
- Lou! nem mered kimondani, hogy mi van??? Vagy azt akarod, hogy a kórházba verjek szét mindent, vagy Olly-t???? Félsz kimondani 1 szót, hogy a húgunk életben van-e vagy nem? - kiabálta még mindig.
- Felkelt! Érted?? Él!!! 1 év után!! - kiabáltam.
- Mi?? Akkor most menjünk!!! - mondta Josh.
- Elviszlek titeket! - mondta Harry.
- Az jó lenne. - mondtam és már mentünk is.

- Marie!! - mondta Skyler miközben futott előttünk.
- Hogy van Emily? - kérdeztem és megöleltem.
- Hello! Harry Styles vagyok! De majd később csevegünk! - mondta Harry és leült.
- Marie!.  Figyeljetek gyerekek.. üljetek le és ne akadjatok ki.... Emily fölkelt, de amnéziája van. - mondta anya.
- Akkor majd 1 hónap múlva mindenre emlékezni fog!! - mondta Skyler csillogó szemekkel.
- Nem, maradandó amnézia, senkit nem ismer, semmit nem tud. Most nekünk kell elmagyarázni, hogy a családja vagyunk. - mondta anya mire csak patakokban folytak a könnyeim. Elindultunk be és Harry elment haza és megbeszéltük, hogy holnap találkozunk.
- Szia Emily. - mosolyogtam rá.
- Anya ők kik? - kérdezte.
- Figyelj, ők ketten meg a testvéreid akiket mutattam, Josh és Lou. Ő pedig a legjobb barátnőd, Skyler. - mondta anya.
- E-Ez biztos? - kérdezte húgi.
- Rád miért emlékszik? - kérdeztem.
- Rám sem emlékezett, de most már bízik bennem és a nevem csengése az eszébe jutott, de több nem.

Emily szemszöge:

Mikor felkeltem nem tudtam, hogy ki vagyok és, hogy hol vagyok. Egy fehér köpenyes férfi jött be.
- Ez kész csoda! Hogy van? - kérdezte, de nekem egy hang se jött ki a torkomból. - Igen, még meg kell szoknia újra a beszédet. Magának amnéziája van. Elütötte egy kocsi és 1 év után most kelt fel. Az anyukája kint várja, kérem kicsit próbálja csak az arcát vagy a nevét elővadászni. Én csak bólintottam.
- Szia. - jött be egy kedves arcú nő.
- Öm.... Jónapot. - nyögtem ki.
- Hoztam pár képet, hogy segítsek kicsit. Én az anyukád vagyok Marie Backer. - mondta mosolyogva és a kezembe nyomott kb. 8 képet.

- Ők kik? - kérdeztem.
- Sorba mondom. Az elsőn Te és én vagyunk, ez még akkor készült amikor a 16. születésnapodra mentünk vásárolni neked ruhát. A következőn a nővéred, Lou van aztán a bátyád Josh. Aztán ez a kép akko készült amikor hazavittünk a kórházból, rá 2 hétre és épp a nővéred etet. Aztán itt te voltál 4-5 éves és a nővéred olyan 9 és ugyanolyan ruhát kaptatok Halloween-ra aztán a bátyáddal puszilkodtatok, itt töltötted be a 3-at és a bátyád 5 éves volt. Aztán itt még kisbaba voltál és apukád akkor látott először és az utolsón pedig a legjobb barátnőddel, Skylerrel pizsi partiztatok. - sorolta "anya".
- Hm. És mesélj rólam. - kérleltem.
- Mindig aranyos lány voltál, de makacs is. Nagyon ritkán van, hogy veszekedsz a testvéreiddel, bár  ha apukád hazajön mindig más vagy mert veled nem tudott annyit foglalkozni mint Louval vagy Josh-sal. Szeretsz baromságokat csinálni Skylerrel. Tudod, te híres énekesnő voltál, de most már csak az igaz rajongóid maradtak meg akik bíznak benned. - mesélte anya és mikor már fél órája beszélgettünk elaludtam. Mikor felébredtem akkor hallottam, hogy a folyosón valakik beszélgetnek majd hirtelen bejött anya és 3 idegen bár a képekről ismerősek voltak.
- Anya ők kik? - kérdeztem.
- Figyelj, ők ketten meg a testvéreid akiket mutattam, Josh és Lou. Ő pedig a legjobb barátnőd, Skyler. - mondta anya.
- E-Ez biztos? - kérdeztem.
- Rád miért emlékszik? - kérdezte a "nővérem"
- Rám sem emlékezett, de most már bízik bennem és a nevem csengése az eszébe jutott, de több nem. - mondta anya.
Sokat beszélgettünk, és már megbizonyosodtam, hogy ezekben az emberekben bízhatok és hiszek nekik, de Skyler, egyáltalán nem jut eszembe még csak nem is rémlik.
- Na akkor ha kijössz a kórházból elmegyünk vásárolgatni? - kérdezte Skyler.
- Én, sajnálom, de nem rémlesz nekem és nem hiszem, hogy tudok...... - nem tudom, hogy mit mondtam, de a lényeg az, hogy ő nekem ismeretlen.
- É-Értem. Azt hiszem, most megyek. - ment ki sírva. Kicist megesett rajta a szívem de nem tehetek óla, hogy nem rémlik semmi hozzá kapcsolódó.

*Fél év múlva*:

Most már minden rendeződik azt hiszem. Olyanok vagyunk a többiek elmondása szerint, mint régen. Én is stílust vettem fel ami nem csoda, hogy állítólag ugyanaz lett mint volt. Épp pakolásztam a szobámba, mikor megláttam egy képet az asztalomon.
- Most mit csináljak veled? - kérdeztem hangosan magamtól.

Lou szemszöge:

Érdekes dolog történt Josh-sal és velem. Megtudtuk a banda titkát és mi is belekerültünk.. Vámpírok lettünk mi is.....

Mesi~