Jó olvasást <3
*Az előző rész tartalmából*
- Te mit csinálsz?? - sikítottam. Nem mozdult csak állt, még levegőt sem vett. - Menj ki Louis! - mondtam és toltam ki az ajtón, de ő megfogta ugyanott a kezem mint ahogy a látomásomba.
***
- Manipuláltak Em, esküszöm, hogy nem én voltam. - mondta remegő hangon.
***
- Na remek! Akkor szerintem játszunk! - mondta Harry.
- Mit? - kérdezte Lou.
- MR.&MRS.! - visított mindenki kivéve mi hárman a tesóimmal.
***
- Akkor most mondjuk el ami legjobban nyom minket.- Mondta Liam.
***
- É-Én.. félek....Tőled..
*Emily szemszöge*
-Ne...Ne... NEM!! - kiabálta a végét sírva Louis. - Én ezt nem így akartam. Ne tedd ezt velem..kérlek. Ne félj tőlem. Miért félsz tőlem? Annyira szeretlek. Sosem bántanálak önszántamból. Te vagy a mindenem.
-Tudom, de... én akkor is félek. Sosem tudom, hogy mi vár ránk legközelebb. Hogy mikor teszed meg újra, ha nem is önszántadból. Mert tudom, hogy nem te akarod, de mégis te teszed, és ezért félek Tőled. - mondtam lehajtott fejjel.
-Megint csak ismételni tudom magam. Soha nem tudnálak bántani. Igyekszem erős lenni, ha még egyszer előfordulna az az eset. Viszont ha megtörténik, akkor azt nem éli túl az a kis senkiházi. Ezt megígérhetem. - mondta mérgesen, és láttam, hogy elképzeli, ahogy pusztakézzel öli meg azt a Brad-et.
Hogy egy kicsit lenyugtassam, hogy ne ebben a pillanatban tegye meg, szorosan átöleltem. Éreztem, ahogy egyre nyugottabb lesz, és ahogy fokozatosan átölel, mintha az életét tartaná a kezében. Az ilyen pillanatokat úgy szeretem, és a szívem és az eszem is azt súgja, hogy bízhatok ebben a fiúban. De mégis ott vannak az emlékezetemben azok a pillanatok, amik nem erről árulkodnak. És ezek annyira összezavarnak. Nem tudom mit tegyek, és hogyan viselkedjek. Bárcsak lenne egy látomásom ezzel kapcsolatban is, nem csak arról, hogy Harry elcsúszik egy tortán. Kár, hogy ezt nem én irányítom. De most újra éreztem azt a különös bizsergő érzést, amit a látomások előtt szoktam. Reménykedni kezdtem, hogy hátha a Louis-val való kapcsolatunkról lesz szó. Megjelent egy kép. Láttam egy képet a nővéremről, ahogy Tom nyakába borulva sír. Volt valami a kezében, de nem láttam tisztán semmit. A következő pillanatban már a többieket láttam, velem szemben, én pedig még mindig Louis-t öleltem. Szóval Lou-val fog valami történni. Most szomorúnak kéne lennem, hogy ilyen képet láttam, de valamiért inkább boldog vagyok. Komolyan nem értem magam néha.
-Ööö..bocsi gyerekek, nem akarunk zavarni. A konyhában leszünk, ha kerestek. - szólalt meg Liam, mire Louis-val elnevettük magunkat, de még mindig nem engedtük el egymást.
-Tudod, hogy bízhatsz bennem igaz? - kérdezte.
-Igen, tudom. De ugye tudod, hogy te is bennem? - kérdeztem.
-Ez nem kérdés. - válaszolt, miközben lassan elváltunk egymástól.
-Megnézzük, hogy mit csinálnak ezek az idióták? - kérdeztem mosolyogva, egy kicsit terelve a szót. Ő csak nevetve bólintott egyet, majd kézen fogva kisétáltunk a konyhába.
-Itt az álompár. Minden oké? - kérdezte Dani.
-Igen. - mosolyogtam.
A nap hátralévő részében csak Tv-ztünk, Niall elment vacsit fogni, de nem nagyon maradt belőle mire hazaért. Át kéne gondolnunk, hogy biztos őt kellene vadászni küldeni.?! Majd egy páran fölmentek a szobájukba, mi pedig Louis-val, és a Payzer párossal lent maradtunk. Elindult a Tom&Jerry a Tv-ben, és a fiúk rögtön felpörögtek. Dani-val úgy döntöttünk, hogy inkább kimegyünk az udvarra, és végignézzük a naplementét.
-Figyelj. A legutóbbi esetről csak annyit, hogy, ne félj tőle. Ismerem őt már egy ideje, és ennyire még senkihez nem ragaszkodott. Ha rajta múlik, tényleg örökké együtt lesztek. És ez a ti esetetekben tényleg örökkét jelent. - mondta barátnőm kedvesen.
-Köszönöm. - mosolyogtam. - Próbálom magam túltenni néhány dolgon.
-Tényleg. Nem akarod elmondani, hogy mi történt múltkor? Ami miatt így megijedtél. - nézett rám kíváncsian.
-Legyen. Reggel, amikor át akartam öltözni, és pont pucér voltam, Louis benyitott. Mondtam neki, hogy menjen ki, de csak állt és nézett. Majd hirtelen letepert és elkezdett vadul csókolni, aztán amikor a keze utat akart törni magának, megállt. Utána csak folyamatosan bocsánatot kért, de én nagyon féltem tőle. - mondtam el a reggel történteket.
-Ez nem vall rá. Olyan mintha valaki... - látszott rajta, hogy leesett neki valami. - ...irányította volna. Brad. Ő van az egész mögött.
-Louis is ezt mondta. Akkor tényleg igaz? - csodálkoztam el.
-Sajnos elég valószínű. Már nem először csinálta volna ezt velünk. Liammel és velem is megpróbálkozott, és Pezz-el és Zayn-el is. Szóval elég valószínű, hogy megint ő áll a dolgok mögött. Viszont akkor erősnek kell lenned. Brad-nek ez a célja. Hogy kiborulj, és otthagyd Louis-t. És utána lecsaphasson rád. Úgyhogy mindenképp Louis mellett vagy biztonságban. És nagyon vigyázzatok egymásra. - adta sorra a tanácsokat Dani.
-Értem, igyekezni fogok. És köszönöm, hogy segítesz. - mosolyogtam.
-Ugyan már. Nem tesz semmit. - mondta, majd megölelt. - Na menjünk vissza ezekhez az óriásbébikhez.
Visszamentünk a nappaliba, ahol pont most ért véget a fiúk meséje, úgyhogy kezdtek újra felnőtt módjára viselkedni. Felmentünk a szobáinkba, és Louis-val sikerült megbeszélni a dolgokat. Elmondtam, amit Dani javasolt, és megegyeztünk, hogy amikor csak tudunk együtt leszünk, és minél többet leszünk nagy csoportokban. Miután mindent letisztáztunk, lefeküdtünk, és együtt aludtunk el.
*Lou szemszöge*
Másnap reggel:
Mikor felébredtem egy kicsit hányingerem volt. Szerencsére nem volt túl erős, viszont nem nagyon akart elmúlni. Felültem az ágyon, és ittam egy kis vizet, gondoltam, így jobb lesz.
-Jól vagy kicsim? - ébredezett Tom.
-Nem igazán. Eléggé hányingerem van. - mondtam. Ekkor viszont végigfutott valami az agyamon. - De... lehet, hogy tudom, hogy miért. De neem. Biztos nem. Felejtsd el, hogy bármit is mondtam.
-Mire gondoltál? - kérdezte.
-Hát, már 3 napja késik. - mondtam halkan, miközben csak magam elé bámultam. Ekkor viszont hirtelen annyira rosszul lettem, hogy kirohantam a mosdóba, és elhánytam magam. Mikor egy kicsit jobban lettem, megmostam az arcom, és visszamentem Tom-hoz.
-Szerintem csinálj egy tesztet. Akkor minden kiderül, és nem kell találgatnunk. - mondta Tom, miközben öltözött fel.
-Rendben. Igazad van. - mondtam, és a táskámhoz mentem. Már egy ideje mindig tartok magamnál egy tesztet. Visszamentem a mosdóba és megcsináltam. Még nem néztem meg az eredményt, azt akartam, hogy együtt nézzük meg Tom-mal. - Itt az eredmény. Együtt nézzük meg.
Egymás mellé álltunk, és egyszerre néztünk rá a csíkra. Tátott szájjal egymásra néztünk. Egymás nyakába borultunk, és éreztem, ahogy mind a ketten elsírjuk magunkat.
-Akkor most mi legyen? - kérdezte Tom, miután elváltunk egymástól.
-Nem tudom. Beszéljünk a többiekkel erről. - mondtam a szememet törölgetve.
Szerelmem csak bólintott, majd lassan felöltöztünk, és lementünk a nappaliba. Már mindenki ott volt. Akkor kezdődik.
-Sziasztok! - köszöntek.
-Sziasztok! Beszélnünk kéne. - mondtam halkan.
-Minden rendben? - kérdezte húgom.
-Igen. Vagyis gondolom. Inkább rögtön a közepébe vágok. Az a helyzet, hogy... terhes vagyok. - mondtam ki nagy nehezen, majd lerogytam, a kanapéra.
-Hogy terhes? - nézett kidülledő szemekkel Em. - De hisz ez nagyszerű. - örült meg hirtelen, és a nyakamba ugorva örült.
-Ez szerintem is nagyszerű.. de miért vagy így letörve? - kérdezte Louis.
-Nem vagyok letörve, csak.. össze vagyok zavarodva, és nem tudom, mit tegyek. Hisz mégis csak vámpírok vagyunk, és.. biztos, hogy ezt akarom én tenni? Biztos, hogy akarok egy ártatlan gyerekből vámpírt csinálni? Biztos, hogy akarok én egy vámpír gyereket? Vagy egyáltalán gyereket? Hisz így is elég bonyolult az életünk. De mégse tudnék megölni egy gyereket. Ő nem tehet semmiről. Nem lenne szívem hozzá. - sírtam el magam. Ekkor Liam a vállamra tette a kezét, és elkezdett beszélni:
-Lou... tudnod kell valamit. Mivel mind a ketten vámpírok vagytok, így a gyerek is teljes mértékben vámpír. Ez viszont azt jelenti, hogy... nem tudod elvetetni. Halhatatlan.
Enii~
-Ne...Ne... NEM!! - kiabálta a végét sírva Louis. - Én ezt nem így akartam. Ne tedd ezt velem..kérlek. Ne félj tőlem. Miért félsz tőlem? Annyira szeretlek. Sosem bántanálak önszántamból. Te vagy a mindenem.
-Tudom, de... én akkor is félek. Sosem tudom, hogy mi vár ránk legközelebb. Hogy mikor teszed meg újra, ha nem is önszántadból. Mert tudom, hogy nem te akarod, de mégis te teszed, és ezért félek Tőled. - mondtam lehajtott fejjel.
-Megint csak ismételni tudom magam. Soha nem tudnálak bántani. Igyekszem erős lenni, ha még egyszer előfordulna az az eset. Viszont ha megtörténik, akkor azt nem éli túl az a kis senkiházi. Ezt megígérhetem. - mondta mérgesen, és láttam, hogy elképzeli, ahogy pusztakézzel öli meg azt a Brad-et.
Hogy egy kicsit lenyugtassam, hogy ne ebben a pillanatban tegye meg, szorosan átöleltem. Éreztem, ahogy egyre nyugottabb lesz, és ahogy fokozatosan átölel, mintha az életét tartaná a kezében. Az ilyen pillanatokat úgy szeretem, és a szívem és az eszem is azt súgja, hogy bízhatok ebben a fiúban. De mégis ott vannak az emlékezetemben azok a pillanatok, amik nem erről árulkodnak. És ezek annyira összezavarnak. Nem tudom mit tegyek, és hogyan viselkedjek. Bárcsak lenne egy látomásom ezzel kapcsolatban is, nem csak arról, hogy Harry elcsúszik egy tortán. Kár, hogy ezt nem én irányítom. De most újra éreztem azt a különös bizsergő érzést, amit a látomások előtt szoktam. Reménykedni kezdtem, hogy hátha a Louis-val való kapcsolatunkról lesz szó. Megjelent egy kép. Láttam egy képet a nővéremről, ahogy Tom nyakába borulva sír. Volt valami a kezében, de nem láttam tisztán semmit. A következő pillanatban már a többieket láttam, velem szemben, én pedig még mindig Louis-t öleltem. Szóval Lou-val fog valami történni. Most szomorúnak kéne lennem, hogy ilyen képet láttam, de valamiért inkább boldog vagyok. Komolyan nem értem magam néha.
-Ööö..bocsi gyerekek, nem akarunk zavarni. A konyhában leszünk, ha kerestek. - szólalt meg Liam, mire Louis-val elnevettük magunkat, de még mindig nem engedtük el egymást.
-Tudod, hogy bízhatsz bennem igaz? - kérdezte.
-Igen, tudom. De ugye tudod, hogy te is bennem? - kérdeztem.
-Ez nem kérdés. - válaszolt, miközben lassan elváltunk egymástól.
-Megnézzük, hogy mit csinálnak ezek az idióták? - kérdeztem mosolyogva, egy kicsit terelve a szót. Ő csak nevetve bólintott egyet, majd kézen fogva kisétáltunk a konyhába.
-Itt az álompár. Minden oké? - kérdezte Dani.
-Igen. - mosolyogtam.
A nap hátralévő részében csak Tv-ztünk, Niall elment vacsit fogni, de nem nagyon maradt belőle mire hazaért. Át kéne gondolnunk, hogy biztos őt kellene vadászni küldeni.?! Majd egy páran fölmentek a szobájukba, mi pedig Louis-val, és a Payzer párossal lent maradtunk. Elindult a Tom&Jerry a Tv-ben, és a fiúk rögtön felpörögtek. Dani-val úgy döntöttünk, hogy inkább kimegyünk az udvarra, és végignézzük a naplementét.
-Figyelj. A legutóbbi esetről csak annyit, hogy, ne félj tőle. Ismerem őt már egy ideje, és ennyire még senkihez nem ragaszkodott. Ha rajta múlik, tényleg örökké együtt lesztek. És ez a ti esetetekben tényleg örökkét jelent. - mondta barátnőm kedvesen.
-Köszönöm. - mosolyogtam. - Próbálom magam túltenni néhány dolgon.
-Tényleg. Nem akarod elmondani, hogy mi történt múltkor? Ami miatt így megijedtél. - nézett rám kíváncsian.
-Legyen. Reggel, amikor át akartam öltözni, és pont pucér voltam, Louis benyitott. Mondtam neki, hogy menjen ki, de csak állt és nézett. Majd hirtelen letepert és elkezdett vadul csókolni, aztán amikor a keze utat akart törni magának, megállt. Utána csak folyamatosan bocsánatot kért, de én nagyon féltem tőle. - mondtam el a reggel történteket.
-Ez nem vall rá. Olyan mintha valaki... - látszott rajta, hogy leesett neki valami. - ...irányította volna. Brad. Ő van az egész mögött.
-Louis is ezt mondta. Akkor tényleg igaz? - csodálkoztam el.
-Sajnos elég valószínű. Már nem először csinálta volna ezt velünk. Liammel és velem is megpróbálkozott, és Pezz-el és Zayn-el is. Szóval elég valószínű, hogy megint ő áll a dolgok mögött. Viszont akkor erősnek kell lenned. Brad-nek ez a célja. Hogy kiborulj, és otthagyd Louis-t. És utána lecsaphasson rád. Úgyhogy mindenképp Louis mellett vagy biztonságban. És nagyon vigyázzatok egymásra. - adta sorra a tanácsokat Dani.
-Értem, igyekezni fogok. És köszönöm, hogy segítesz. - mosolyogtam.
-Ugyan már. Nem tesz semmit. - mondta, majd megölelt. - Na menjünk vissza ezekhez az óriásbébikhez.
Visszamentünk a nappaliba, ahol pont most ért véget a fiúk meséje, úgyhogy kezdtek újra felnőtt módjára viselkedni. Felmentünk a szobáinkba, és Louis-val sikerült megbeszélni a dolgokat. Elmondtam, amit Dani javasolt, és megegyeztünk, hogy amikor csak tudunk együtt leszünk, és minél többet leszünk nagy csoportokban. Miután mindent letisztáztunk, lefeküdtünk, és együtt aludtunk el.
*Lou szemszöge*
Másnap reggel:
Mikor felébredtem egy kicsit hányingerem volt. Szerencsére nem volt túl erős, viszont nem nagyon akart elmúlni. Felültem az ágyon, és ittam egy kis vizet, gondoltam, így jobb lesz.
-Jól vagy kicsim? - ébredezett Tom.
-Nem igazán. Eléggé hányingerem van. - mondtam. Ekkor viszont végigfutott valami az agyamon. - De... lehet, hogy tudom, hogy miért. De neem. Biztos nem. Felejtsd el, hogy bármit is mondtam.
-Mire gondoltál? - kérdezte.
-Hát, már 3 napja késik. - mondtam halkan, miközben csak magam elé bámultam. Ekkor viszont hirtelen annyira rosszul lettem, hogy kirohantam a mosdóba, és elhánytam magam. Mikor egy kicsit jobban lettem, megmostam az arcom, és visszamentem Tom-hoz.
-Szerintem csinálj egy tesztet. Akkor minden kiderül, és nem kell találgatnunk. - mondta Tom, miközben öltözött fel.
-Rendben. Igazad van. - mondtam, és a táskámhoz mentem. Már egy ideje mindig tartok magamnál egy tesztet. Visszamentem a mosdóba és megcsináltam. Még nem néztem meg az eredményt, azt akartam, hogy együtt nézzük meg Tom-mal. - Itt az eredmény. Együtt nézzük meg.
Egymás mellé álltunk, és egyszerre néztünk rá a csíkra. Tátott szájjal egymásra néztünk. Egymás nyakába borultunk, és éreztem, ahogy mind a ketten elsírjuk magunkat.
-Akkor most mi legyen? - kérdezte Tom, miután elváltunk egymástól.
-Nem tudom. Beszéljünk a többiekkel erről. - mondtam a szememet törölgetve.
Szerelmem csak bólintott, majd lassan felöltöztünk, és lementünk a nappaliba. Már mindenki ott volt. Akkor kezdődik.
-Sziasztok! - köszöntek.
-Sziasztok! Beszélnünk kéne. - mondtam halkan.
-Minden rendben? - kérdezte húgom.
-Igen. Vagyis gondolom. Inkább rögtön a közepébe vágok. Az a helyzet, hogy... terhes vagyok. - mondtam ki nagy nehezen, majd lerogytam, a kanapéra.
-Hogy terhes? - nézett kidülledő szemekkel Em. - De hisz ez nagyszerű. - örült meg hirtelen, és a nyakamba ugorva örült.
-Ez szerintem is nagyszerű.. de miért vagy így letörve? - kérdezte Louis.
-Nem vagyok letörve, csak.. össze vagyok zavarodva, és nem tudom, mit tegyek. Hisz mégis csak vámpírok vagyunk, és.. biztos, hogy ezt akarom én tenni? Biztos, hogy akarok egy ártatlan gyerekből vámpírt csinálni? Biztos, hogy akarok én egy vámpír gyereket? Vagy egyáltalán gyereket? Hisz így is elég bonyolult az életünk. De mégse tudnék megölni egy gyereket. Ő nem tehet semmiről. Nem lenne szívem hozzá. - sírtam el magam. Ekkor Liam a vállamra tette a kezét, és elkezdett beszélni:
-Lou... tudnod kell valamit. Mivel mind a ketten vámpírok vagytok, így a gyerek is teljes mértékben vámpír. Ez viszont azt jelenti, hogy... nem tudod elvetetni. Halhatatlan.
Enii~
![TEHÁT EZ[KÉP]](http://kepfeltoltes.hu/view/130621/739258879n_vtelen_www.kepfeltoltes.hu_.jpg){kind=link}