Az előző rész tartalmából:
- Olyan aranyosak, nem? - kérdeztem öcsémtől.
- Igen. - mosolygott.
- Josh?? - kérdezte egy ismerős lány hang.
- Skyler? - kérdeztük egyszerre testvéremmel.
- Skyler! - mondta Josh és erősen megölelte a lányt.
***
- Louis, ő itt az egyetlen férfi az életemben, az öcsém, Matt. - mosolyogtam rá.
- Hát jó.. akkor vissza kérem a csókot. - mondta és be durcázott.
***
Mikor kiértem leestem a fűre és úgy sírtam. Mindenki engem nézett értetlenül.
- Húgi.. Mi történt? - kérdezte Lou óvatosan leguggolva mellém.
- M-meg....... - nem tudtam ki mondani.
- Nézz rám.. Mi történt? - kérdezte újra Lou.
- Megerőszakolt.- mondtam halkan de elég hangosan ahhoz, hogy a többiek is hallják.
***
- Neked elment az eszed??? - kérdezte akadozva Perrie..
- Ennyi vágást még sohasem láttam. - mondta Zayn.
***
" Nagyon szeretlek Emily Backer!!"
*Emily szemszöge*
Hirtelen felriadtam, mivel egy elég értelmetlen rémálmom volt. Vámpír lettem, és szerelmes lettem egy fiúba is, és a tesóim is benne voltak, Matt kivételével, aztán majdnem meghaltam, de sikerült megmenteniük. Majd a barátom megerőszakolt, és emiatt meg is ölt valakit, és megjelent egy nő, gondolom a vezető lehetett, és utána csak nagy sötétséget láttam, és ekkor ébredtem fel. Nem értettem igazán, hogy miről van szó, azt meg végképp nem, hogy miért álmodtam ilyet. Semmi értelme, hisz vámpíros filmet is már nagyon régen láttam. Mindegy is. Nem volt kedvem visszaaludni, főleg, hogy mindjárt 8 óra. Inkább lemegyek a konyhába, hisz anya már biztos fönt van. Amikor a lépcsőn mentem lefel, furcsáltam, hogy semmi zajt nem hallok, és mire leértem, már tudtam is, hogy miért. Egy lelket sem találtam. Megnéztem a konyhába, a nappaliban, még az utcára is kinéztem, hátha, de semmi. Leültem a konyhában, és láttam, hogy egy cetli van a hűtő előtt. Gondolom leesett róla. Megnéztem, és anya írta.
Apátok a hétvégén egy konferenciára megy, és most én is vele tartok. Matt egy barátjánál van, miatta ne aggódjatok. Kaja van a hűtőben, de csináljatok magatoknak, ha kell. Bármi van hívjatok!
Puszi: Anya
Király. - gondoltam. Akkor most várhatok, hogy a tesóim felkeljenek. És ahogy őket ismerem, ez nem mostanában lesz. Úgy döntöttem TV-zek egy kicsit. Pont akkor kezdődött a reggeli Matiné, úgyhogy azzal elleszek egy darabig.
*Lou szemszöge*
Az éjszaka alig aludtam valamit. Mikor Josh-al éjszaka hazaértünk, lefektettük Em-et az ágyába, de azóta nem tudom mi van vele. Felkeltem az ágyból, és átnéztem Josh-hoz. Csak feküdt az ágyban és bámulta a falat.
-Menjünk le. Hátha ő is ott van. - mondtam és felrángattam az ágyból.
Elindultunk le a lépcsőn, és hallottuk, hogy valaki Tom&Jerry-t néz. Josh-al egymásra néztünk, és elmosolyodtunk. Tudtuk, hogy ez csakis Em lehet. Összeszedtük magunkat, és lementünk.
-Menjünk le. Hátha ő is ott van. - mondtam és felrángattam az ágyból.
Elindultunk le a lépcsőn, és hallottuk, hogy valaki Tom&Jerry-t néz. Josh-al egymásra néztünk, és elmosolyodtunk. Tudtuk, hogy ez csakis Em lehet. Összeszedtük magunkat, és lementünk.
-Jó Reggelt! - köszöntem, "ásítva".
-Jó Reggelt álpmszuszékok. Wáó, még csak 9 múlt. Hogy-hogy ilyen korán? - nevetett húgom. Szóval tényleg nem emlékszik semmire.
-Többiek? - kérdeztem.
-Matt egy barátjánál egész hétvégén, anya pedig elkísérte apát egy konferenciára. Úgyhogy 2 napig miénk a ház. - mosolygott.
-Értem. Szupi. Figyelj csak. Nem akarsz ma eljönni velünk a fiúkhoz? Tudod, akiknél dolgozunk. Szívesen megismernének. - kezdtem bele.
-De szívesen. Már úgyis kíváncsi vagyok rájuk, hogy miért olyan jók, hogy folyton velük vagytok. - nevetett. Mi Josh-al csak zavartan bólogattunk, és mosolyogtunk.
-Akkor? Mikor indulhatunk? - kérdezte Josh.
-Átöltözök/zünk, és felőlem mehetünk. - ugrott fel a kanapéról.
-Okés. - mondtam, és mind felmentünk átöltözni.
Nemsokára már úton voltunk a fiúk háza felé. Nagyon kíváncsi leszek Louis-ra, de persze a többiekre is. Em-ről pedig ne is beszéljünk.
-Izgulsz? - kérdeztem húgomat, mivel eléggé szótlan volt, ami pedig nem vall rá.
-Egy kicsit. - válaszolt. - Hisz ők mégiscsak híresek, megvan a maguk élete és kitudja, milyenek valójában, és hogy fognak viselkedni velem.
-Emiatt ne aggódj, édesem. Ők is normális emberek. Tudom, hogy minden hírességről ezt mondják, de ők tényleg jófejek, és olyanok mint mi. És biztos vagyok benne, hogy bírni fognak. - mosolyogtam. Hát hogyne bírnák, ha egyszer a barátjuk. Csak azért furcsa lesz előröl kezdeni mindent, és most még óvatosabbnak kell lennünk, nehogy bármire is rájöjjön. - Itt is vagyunk.
-Ez az ő házuk? - ámuldozott Em.
-Igen, és tudom, hogy imádni fogod. - mondtam, és toltam magam előtt egészen az ajtóig. Becsöngettem, és Liam nyitott ajtót.
-Sziasztok! Már vártunk titeket. Te vagy Emily igaz? - mosolygott. Tudom, hogy ő óvatos lesz, miatta nem tartok, hogy elszólja magát.
-Igen, szia. - nyújtotta a kezét húgom.
-Nagyon örülök. - folytatta Liam. - Gyertek be! A többiek a nappaliban vannak.
Ajajj. Na most kezdek egy kicsit félni.
*Emily szemszöge*
Mikor megláttam Liam-et egy kicsit furcsa érzésem volt, mert elég ismerős volt az arca. Bár lehet, hogy egyszer a TV-ben adták őket, amit láttam, és innen rémlett. Bementünk a nappaliba. Hirtelen mindenki felállt és bemutatkozott. Érdekes de ők is mind ismerősek voltak. Megpillantottam egy fiút, aki arrébb állt tőlünk, de folyamatosan figyelt. Mikor mindenki bemutatkozott, odamentem hozzá.
-Szia! Emily vagyok. - mosolyogtam rá.
-Szia! - köszönt halkan. Láttam, hogy pirosak a szemei, mintha sírt volna. És még mindig olyan volt, mint aki bármelyik pillanatban elsírhatja magát. - É-n Louis.
-Hé, minden rendben? - kérdeztem a tekintetét keresve.
-I-igen, csak elég rossz hetem van. - válaszolt. - De, örülök, hogy látlak. Illetve, hogy megismertelek.
-Én is. És ha szeretnél beszélgetni, velem megteheted. Jó hallgatóság tudok lenni. - mosolyogtam. Azon már nem is csodálkoztam, hogy ő is ismerős volt, azon viszont igen, hogy ennyire Deja'vu érzésem legyen. Sőt még arra a fiúra is hasonlított, aki az álmomban volt. - Mindenki minket figyel, igaz?
-Igen. - mosolyodott el egy kicsit.
-Emberek, legalább ne ilyen feltűnően. - mondtam hangosan, háttal nekik. Louis kicsit elnevette magát, aminek nagyon örültem. Igaz, hogy még csak most ismertem meg, de olyan rossz szomorúnak látni. És valahogy kötelességemnek érzem, hogy jó kedvre derítsem, és foglalkozzak vele.
-Na akkor most, hogy mindenki ismer mindenkit, mit csináljunk? - kérdezte Lou.
-Nem megyünk ki a kertbe? Kicsit jobban megismerhetnénk Emily-t, és jól elszórakoznánk. - javasolta Liam.
-Én benen vagyok. - mondtam.
-Szuper, akkor menjetek ki, én addig keresek egy plédet, amire leülhetünk a fűben. - mondta Liam.
Kimentünk, és nemsokára megjött Liam a pléddel. Leterítettük, és körbe leültünk rá. Mindenki mondott magáról néhány szót, így én is jobban megismertem őket. Közben Louis is feloldódott valamennyire. Majd megkértem őket, hogy énekeljenek valamit. Egy pörgős számot választottak, így elénekelték a "Live While We're Young" című számukat. Megmondom őszintén nagyon tetszett. A dal is, és a hangjuk is. Nem csodálom, hogy ilyen sokan szeretik őket. Amikor Lou-ék először meséltek róluk, és a rajongóikról, azthittem megint egy egyslágeres banda, akik el vannak telve maguktól. De kellemesen csalódtam. Összességében tényleg olyanok mint én. Fiatalok, és bolondok. Komolyan. Nem hiszek, hogy sokan csinálnak ilyeneket:
Nem is kell mondanom, hogy, hogy reagáltam erre, amikor békésen ülünk Lou-val a kanapén, és amikor oldalra fordulok ez a látvány fogad. Nagyon megkedveltem őket, és örülök, hogy Louis is feloldódott teljesen, és egész jó kapcsolatba kerültünk.
*Louis szemszöge*
Amikor újra megláttam Emily-t, nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek. Jó volt látni, hogy jól van, de tudtam, hogy nem közeledhetek felé úgy. És ez elszomorított. Viszont, hogy ilyen kedves volt velem, és foglalkozott velem, ráébresztett, hogy igaz, hogy nem szabad újra összejönnünk, de miért ne lehetnénk barátok. Hisz nagyon élvezem a társaságát, és ő sem menekül előlem. Mindent megteszek annak érdekében, hogy barátok legyünk. Így nem kell őt teljesen elveszítenem.
1 hét múlva:
Egyre jobb a kapcsolatunk Em-el. Minden nap átjönnek hozzánk, és már a szomorúságom is kezd alább hagyni. Megpróbálok nem a múltra gondolni, hanem arra, hogy itt van velem, igaz nem mint a barátnőm, de mint az egyik legjobb barátom. Most is épp őt várom, mert moziba megyünk. Most leszünk először kettesben, és nem tudom, hogy hogy fogok viszonyúlni hozzá. Igyekszem nem próbálkozni nála, csak mint egy baráttal. Szerencsére még Brittany sem jelentkezett, és nagyon remélem, hogy nem is fog. Semmilyen szabályt nem szegtem meg. Azt senki egy szóval sem mondta, hogy ne lehetnénk legjobb barátok.
-Kipp-kopp.! Bejöhetek? - szólalt meg Em, az ajtóm túloldaláról.
-Persze gyere csak. - válaszoltam. Mikor Brittany kitörölte Em összes emlékét, és visszaváltoztatta, az összes kép, ami a falamon, (és így gondolom Em falán is volt) eltűnt. Először üresnek éreztem a szobát, de így legalább bármikor feljöhet hozzám, és nem kell félnem, hogy valamit meglát. A vámpírságot pedig már megtanultam rejtegetni. - Mindjárt készen vagyok, úgyhogy mehetünk.
-Okés. - mosolygott és leült az ágyra.
-Csini. - néztem végig rajta, mire elnevette magát. - Na.. felőlem mehetünk.
-Felőlem is. - mondta, majd elindultunk kifelé.
-Majd jövünk!!! - kiabáltam, és már kint is voltunk.
-Mivel megyünk? - kérdezte Em.
-Szerintem kocsival. - mondtam, mire ő csak bólogatott. Beültünk a kocsiba, és elindultunk a pláza felé.
-És amúgy mit is fogunk megnézni? - kérdezte nevetve.
-Jó kérdés. - nevettem. - Nézzünk mesééét!!! - visítottam.
-Jóóó!! - visított Em is. Sejtettem, hogy bele fog menni, hisz ő is úgy imádja a meséket, mint én.
Odaértünk a plázába, gyorsan leparoltam, és rögtön a mozi felé vettük az irányt. Odamentünk műsortáblához, és körülbelül 1 perc bámulás után egyszerre böktünk rá egy mesére.
-Akkor azt hiszem egy egyértelmű. - nevetett.
-Jó napot! 2 jegyet kérnénk a következő Gru2-re. - mondtam a jegyárusnak.
-Tessék, 1:35-kor kezdődik. - mondta a jegyárus, és ideadta a jegyeket.
-Köszönjük. - mondtuk egyszerre, és átmentünk a popcornos részre.
-Ú-úúú. Vezszünk egy páros menüt? - kérdezte Em a karomat rángatva.
-Veszünk, veszünk, csak a karomat hagyd meg. - mondtam, mire elnevette magát. Megvettem a menüt, és bementünk a terembe. A közös vacsora óta az anyukájával, mindig hordok magamnál egy kis üveg vért, így igazából szinte mindent ehetek, előtte is. Elfoglaltuk a helyünket, és nem sokára a film is elkezdődött. Nagyon jól szórakoztunk. Annyit nevettünk, 1 hete még nem gondoltam volna, hogy fogom még valaha, ilyen jól érezni magam. Miután vége lett a filmnek, sétálgattunk egy kicsit a plázában még.
-Bemegyünk a Claire's-be? - kérlelt Em cukin. Nem tudtam nemet mondani.
-Mennyünk. De nem akarok egy röhejes napsemüveget, vagy parókát felpróbálni. - mondtam "komolyan".
-Jó-jó. - nevetett, és már húzott is befele a boltba.
Körülbelül mindenre amit meglátott ez volt a reakciója: ÚÚÚ...De édes...Cuki...Ahww...Csini.
Egyszerűen olyan cuki volt, hogy csak mosolyogtam rajta, és csak őt figyeltem.
-Júúj, nézd! Barátság nyakláncok. - húzott oda az egyik polchoz. Barátság nyaklánc. Ez jó ötlet. Köszi Em.(;D)
Csomó ideig nézelődtünk, de végül kiválasztottunk egyet, ami mind a kettőnknek tetszett. Nem túl csajos, nem túl pasis, pont tökéletes. És még a "szerelmünket" is jelképezheti. Gyorsan kifizettünk, és azonnal feltettük egymásnak.
*Louis szemszöge*
Amikor újra megláttam Emily-t, nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek. Jó volt látni, hogy jól van, de tudtam, hogy nem közeledhetek felé úgy. És ez elszomorított. Viszont, hogy ilyen kedves volt velem, és foglalkozott velem, ráébresztett, hogy igaz, hogy nem szabad újra összejönnünk, de miért ne lehetnénk barátok. Hisz nagyon élvezem a társaságát, és ő sem menekül előlem. Mindent megteszek annak érdekében, hogy barátok legyünk. Így nem kell őt teljesen elveszítenem.
1 hét múlva:
Egyre jobb a kapcsolatunk Em-el. Minden nap átjönnek hozzánk, és már a szomorúságom is kezd alább hagyni. Megpróbálok nem a múltra gondolni, hanem arra, hogy itt van velem, igaz nem mint a barátnőm, de mint az egyik legjobb barátom. Most is épp őt várom, mert moziba megyünk. Most leszünk először kettesben, és nem tudom, hogy hogy fogok viszonyúlni hozzá. Igyekszem nem próbálkozni nála, csak mint egy baráttal. Szerencsére még Brittany sem jelentkezett, és nagyon remélem, hogy nem is fog. Semmilyen szabályt nem szegtem meg. Azt senki egy szóval sem mondta, hogy ne lehetnénk legjobb barátok.
-Kipp-kopp.! Bejöhetek? - szólalt meg Em, az ajtóm túloldaláról.
-Persze gyere csak. - válaszoltam. Mikor Brittany kitörölte Em összes emlékét, és visszaváltoztatta, az összes kép, ami a falamon, (és így gondolom Em falán is volt) eltűnt. Először üresnek éreztem a szobát, de így legalább bármikor feljöhet hozzám, és nem kell félnem, hogy valamit meglát. A vámpírságot pedig már megtanultam rejtegetni. - Mindjárt készen vagyok, úgyhogy mehetünk.
-Okés. - mosolygott és leült az ágyra.
-Csini. - néztem végig rajta, mire elnevette magát. - Na.. felőlem mehetünk.
-Felőlem is. - mondta, majd elindultunk kifelé.
-Majd jövünk!!! - kiabáltam, és már kint is voltunk.
-Mivel megyünk? - kérdezte Em.
-Szerintem kocsival. - mondtam, mire ő csak bólogatott. Beültünk a kocsiba, és elindultunk a pláza felé.
-És amúgy mit is fogunk megnézni? - kérdezte nevetve.
-Jó kérdés. - nevettem. - Nézzünk mesééét!!! - visítottam.
-Jóóó!! - visított Em is. Sejtettem, hogy bele fog menni, hisz ő is úgy imádja a meséket, mint én.
Odaértünk a plázába, gyorsan leparoltam, és rögtön a mozi felé vettük az irányt. Odamentünk műsortáblához, és körülbelül 1 perc bámulás után egyszerre böktünk rá egy mesére.
-Akkor azt hiszem egy egyértelmű. - nevetett.
-Jó napot! 2 jegyet kérnénk a következő Gru2-re. - mondtam a jegyárusnak.
-Tessék, 1:35-kor kezdődik. - mondta a jegyárus, és ideadta a jegyeket.
-Köszönjük. - mondtuk egyszerre, és átmentünk a popcornos részre.
-Ú-úúú. Vezszünk egy páros menüt? - kérdezte Em a karomat rángatva.
-Veszünk, veszünk, csak a karomat hagyd meg. - mondtam, mire elnevette magát. Megvettem a menüt, és bementünk a terembe. A közös vacsora óta az anyukájával, mindig hordok magamnál egy kis üveg vért, így igazából szinte mindent ehetek, előtte is. Elfoglaltuk a helyünket, és nem sokára a film is elkezdődött. Nagyon jól szórakoztunk. Annyit nevettünk, 1 hete még nem gondoltam volna, hogy fogom még valaha, ilyen jól érezni magam. Miután vége lett a filmnek, sétálgattunk egy kicsit a plázában még.
-Bemegyünk a Claire's-be? - kérlelt Em cukin. Nem tudtam nemet mondani.
-Mennyünk. De nem akarok egy röhejes napsemüveget, vagy parókát felpróbálni. - mondtam "komolyan".
-Jó-jó. - nevetett, és már húzott is befele a boltba.
Körülbelül mindenre amit meglátott ez volt a reakciója: ÚÚÚ...De édes...Cuki...Ahww...Csini.
Egyszerűen olyan cuki volt, hogy csak mosolyogtam rajta, és csak őt figyeltem.
-Júúj, nézd! Barátság nyakláncok. - húzott oda az egyik polchoz. Barátság nyaklánc. Ez jó ötlet. Köszi Em.(;D)
Csomó ideig nézelődtünk, de végül kiválasztottunk egyet, ami mind a kettőnknek tetszett. Nem túl csajos, nem túl pasis, pont tökéletes. És még a "szerelmünket" is jelképezheti. Gyorsan kifizettünk, és azonnal feltettük egymásnak.
-Tökéletes. - mondtam a szemébe nézve. Már készültem volna, hogy megcsókoljam, de szerencsére észbe kaptam, mielőtt mozdultam volna. Nehéz lesz az biztos. De megéri.
Enii~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése