-Ne...Ne... NEM!! - kiabálta a végét sírva Louis. - Én ezt nem így akartam. Ne tedd ezt velem..kérlek. Ne félj tőlem. Miért félsz tőlem? Annyira szeretlek. Sosem bántanálak önszántamból. Te vagy a mindenem.
****
De most újra éreztem azt a különös bizsergő érzést, amit a látomások előtt szoktam. Reménykedni kezdtem, hogy hátha a Louis-val való kapcsolatunkról lesz szó. Megjelent egy kép. Láttam egy képet a nővéremről, ahogy Tom nyakába borulva sír. Volt valami a kezében, de nem láttam tisztán semmit.
****
-Figyelj. A legutóbbi esetről csak annyit, hogy, ne félj tőle. Ismerem őt már egy ideje, és ennyire még senkihez nem ragaszkodott. Ha rajta múlik, tényleg örökké együtt lesztek. És ez a ti esetetekben tényleg örökkét jelent. - mondta barátnőm kedvesen.
****
Lou: Egymás mellé álltunk, és egyszerre néztünk rá a csíkra. Tátott szájjal egymásra néztünk. Egymás nyakába borultunk, és éreztem, ahogy mind a ketten elsírjuk magunkat.
****
Lou szemszöge:
Liam utolsó szava visszhangzott a fülemben... "Hallhatatlan."
- De.....
- Nem, nincs mit ellene tenni. Babátok lesz! - mondta Zayn a szemembe nézve. Én csak bambultam magam elé.
- Hogy fogom ezt anyuéknak elmondani? - kérdeztem magamtól hangosan.
- Megoldjuk, mi így hárman! Végül is... Te már értesz a babákról, hisz 3 kisebb testvéred is van. - mondta viccesen Josh mire kicsit megnyugodtam.
- Ezt is láttam.. Mindent látok, csak azt nem, hogy RÁM mi vár.. - mondta húgom elcsukló hangon. Nem tudott senki semmit mondani erre. - Na jó én inkább hazamegyek. - mondta Emily és már itt sem volt.
- Emily! - kiabálta Louis idegesen.
- Danielle!! Nem megmondtad neki???? - kérdezte Louis a barátnőmet.
- De és meg is értette és veled is megbeszélte de tudod milyen! Takarodj már utána!! - kiabált Dani.
- Szerintem Josh, mi is menjünk haza.. - mondtam majd elindultunk. útközben Emily könnyes szemekkel ölelte Louist, Louis meg erősen a karjai közt tartotta.
- Olyan aranyosak, nem? - kérdeztem öcsémtől.
- Igen. - mosolygott.
- Josh?? - kérdezte egy ismerős lány hang.
- Skyler? - kérdeztük egyszerre testvéremmel.
- Skyler! - mondta Josh és erősen megölelte a lányt. Azt hitték, hogy nem hallom amit "suttognak" egymásnak, de tévedtek.
- Hiányoztál! - mondta Sky.
- Te is nekem! - mondta öcsém és egy puszit adott a lánynak.
- Öm.... amúgy izé.. Ti most együtt vagytok? - kérdeztem tőlük.
- Nem! - mondta öcsém még mindig ölelve Sky-t.
- Csak jó a kapcsolatunk. - mosolygott a még mindig gyönyörű Skyler.
- Értem.. Hé Sky... sikerült a lelkednek lenyugodnia Emily miatt? - kérdeztem óvatosan.
- Nem.. még mindig nagyon hiányzik! - mondta a lány lehajtott fejjel.
- Figyelj.. Nem akarok goromba lenni, de Em-nek ez egy új élet egy teljesen más, amibe a régi barátok, szerelmek nem kaptak helyet. Sajnálom Skyler.. Mi tényleg próbáltunk mindent, hogy Rád emlékezzen, de semmi. - mondta Josh.
- Hé! Jöttök már? Itt mellettem valaki nagyon türelmetlen! - mondta Louis miközben jöttek Emilyvel felénk.
- Maradj már te répafejű! - mondta Em és gyorsabb tempóba jött felénk.
- De naaaaa Kicsiiim!! - nyávogott Louis.
- Na? - kérdezte Emily tőlünk.
- Öm.. menjetek mi még Skylerrel beszélgetünk. - mosolyogtam.
- Skyler? - kérdezte Em mire az említett lány reményteli mosollyal kapta fel fejét.
- Sz-Szia Emily. - mosolygott Sky.
- Miért nem emlékszem rád?? - kérdezte Emily talán magától, talán tőlünk, de tudom, hogy arra rájött, hogy Skyler fontos volt neki mivel egy könnycsepp gurult le a szeméből. Louis ismét magához húzta a húgomat.
- É-Én nem haragszok Emily. - mondta Sky, de neki is tele volt könnyel a szeme.
- De én magamra igen! - mondta Em. - Én..... minden erőmmel azon vagyok, hogy emlékezzek. - mondta tovább és elővette a közös képeiket a táskájából. Én még mindig ugyan azt a kettő kislányt látom bennük mint 9 éve...
- Ha még több eszedbe jut akkor hívj kérlek, vagy bármikor hívhatsz! Josh tudja a számom. - mondta Sky és már el is futott.
Emily szemszöge:
-Menjünk haza,.. - mondtam halkan és Louissal kézen fogva indultunk. Mikor a ház elé értünk megbeszéltük, hogy holnap átmegyünk.
-Megjöttünk! - kiabált be Josh.
- Sziasztok gyerekek!! - mondta apa és sorba ölelt mindenkit.
- Anya!! - mondtam mert nem találtam sehol az én drága anyucikámat. (xd)
- Konyhában! - mondta és egyenesen oda is mentem. - Mi újság kicsim? - kérdezte anya.
- Öm.. Holnap ott aludhatok Louisnál? - kérdeztem.
- Ahj.. Igen, ha nem csináltok rosszaságot. - mondta mosolyogva.
- Nem.. de Matt is ott aludhat?? - kérdeztem pirulva.
- Hm.. nem hiszem, hogy jó......
- Lééééééééééééééééééééééééééééééééééééééééééééééégysziiiiiiiiiiiiii anyuu! - vágtam bele a szavába a könyörgésemmel.
- Jó.. legyen.. - mondta anyu mire egy nagy cuppanós puszit nyomtam neki.
- Hé Matt! - kiabáltam mert őt végképp nem találtam. Végül felmentem a szobájába ahol lássatok csodát ott játszott. - Hé! Mi a baj? - ültem le mellé mert éppen sírt.
- Soha nem vagytok itthon és hiányoztok, főleg te Emily. - sírta az ölembe öcsém.
- Sajnálom Matt, de tudod van egy fiú akit nagyon szeretek és nem, nem apa sem Josh. Szóval ez a fiú különleges. - mondtam neki.
- Miért? - kérdezte szipogva. Elkezdtem letörölgetni a könnyeit.
- Mert énekes. - mosolyogtam.
- Azta!!!! - mondta csodálkozva Matt.
- És tudod, ő is nagyon szeret engem és élvezzük egymás társaságát. De van ott még 4 fiú akik szintén énekesek és a barátnőim. És tudod mi a legjobb Matt? - kérdeztem mire megrázta a fejét. - Az, hogy holnap ott alszok, és te is. - mosolyogtam rá.
- Tényleg? - kérdezte csillogó szemekkel.
- Igen! - mosolyogtam mire megölelt és elkezdett az ölembe ugrálni.
Másnap reggel:
- Na majd akkor holnap jövünk. - mondtuk egyszerre Louval és Joshsal.
- Oké és vigyázzatok magatokra és Matt-re is. - mondta anya és mindegyikünk kapott 1-1 puszit.
- Én nagy fiú vagyok! Én vigyázok rájuk! - mutatott fel ránk Matt amin nevettünk. 10 perc múlva meg is érkeztünk. Matt a kezemet fogta végig de most már azt akarta, hogy az ölembe vegyem.
- Matt. te mondtad, hogy nagy fiú vagy. - mosolyogtam.
- Dee!! - mondta és én csak "engedelmeskedtem" neki.
- De csak mert szeretlek nagyon! - mondtam és adtam neki egy puszit.
- Én is szeretlek Emily. - mondta Matt.
- Hééé!! Én is szeretlek ám!! - mondta Louis amin nevettem majd kaptam egy csókot.
- Louis, ő itt az egyetlen férfi az életemben, az öcsém, Matt. - mosolyogtam rá.
- Hát jó.. akkor vissza kérem a csókot. - mondta és be durcázott.
- Tudod csak viccelek. - mosolyogtam rá.
- Tudom, de én féltékeny vagyok a kis öregre. - mondta Louis.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert őt felveszed az öledbe engem meg nem! - mondta.
- Hát te bolond vagy. Amúgy Matt, figyelj. Ő az a fiú akiről beszéltem neked. - mosolyogtam.
- Tényleg énekes vagy? - kérdezte öcsém.
- Igen, egyébként Louis a nevem. - mosolygott rá.
- Tudom! - nevetett Matt.
- Tudod Matt... Nagyon-nagyon szeretlek, de nagyon-nagyon nehéz vagy! - mondtam.
- Gyenge vagy azéért! - mondta gúnyolódva öcsém.
- Hé! Csak szimplán kis termetű és gyenge csontozatú! - nevettem.
- Az épp elég baj! - mondta Louis és adott egy puszit.
- Hé öcsi.. Nem akarod, hogy Louis cipeljen?? Nagyon erős! - mondtam.
- Deee!! - mondta Matt.
- Na jó.. - mondta Louis és nyakába tette az öcsémet.
- Kérlek Louis.. óvatosan.. ő az egyik gyenge pontom, ha bármi baja lesz....
- Tudom Kicsim, nekem meg te vagy a gyenge pontom. Szeretlek. - mondta Louis majd megcsókolt. Végül nagy nehezen bejutottunk a házba.
- Öm... most vagy átaludtam sok-sok évet vagy csak képzelődöm, hogy Louis nyakába egy gyerek van és mellette Emily!! - mondta Harry kétségbeesetten.
- Harry. Ő Lou, Josh és Emily öccse. - mondta Taylor a szemét megforgatva.
- Jaa! De kis vagány! - mondta Niall.
- Tudom! - mondta Lou nevetve.
- Na akkor keződthet a medencés buli?? Csajok fel fürdőruhákkal! - mondta Liam.
- Itt Dj Malik, Dj Malik! - mondta Zayn. Matt már szaladt is Louhoz, hogy menjen be vele a vízbe.
- Gyere kicsim. - mondta Louis és húzott magával.
- Nem.. Én nem szeretek fürdőruhában lenni és úszni se tudok. - mondtam zavartan.
- Jajj ne már Emily. -mondta Louis.
(18+) - Louis ez fáj. - mondtam könnyes szemmel mivel olyan erősen fogta a csuklómat, hogy majdnem elállította a vérkeringésemet. Behúzott a házba és a konyha asztalról lesöpört mindent, csodálom, hogy a többiek nem hallották. Ráfektetett az asztalra és elkezdte a nyakam csókolgatni, szívni és harapni majd letépte rólam a ruhákat.
- Louis!!! -sírtam alatta. Akármennyire is akarja minden porcikám még se, előtört belőlem a félelem. Levette a nadrágját majd a hatalmas f*szát belém nyomta mire hatalmasat sikítottam. Elkezdett gyorsan mozogni bennem és majd szét szakadtam mivel ez volt az első. Csak sírtam és nyögtem meg sikítottam.
- Te mit csinálsz?? - rontott be azt hiszem, hogy Josh. Gyorsan felvettem a szoknyámat és a felsőmet majd nagy nehezen, de kirohantam a kertbe mert Josh azt mondta. Mikor kiértem leestem a fűre és úgy sírtam. Mindenki engem nézett értetlenül.
- Húgi.. Mi történt? - kérdezte Lou óvatosan leguggolva mellém.
- M-meg....... - nem tudtam ki mondani.
- Nézz rám.. Mi történt? - kérdezte újra Lou.
- Megerőszakolt.- mondtam halkan de elég hangosan ahhoz, hogy a többiek is hallják.
- Ki? - kérdezte Zayn leállítva a zenét.
- L-Louis. - zokogtam újra. Lounak vörös lett a szeme és nem látott a haragtól.
- Megölöm! -kiabálta Lou és bement a házba.
- Brad.... - mondta halkan Pezz és Dani. Louis jött ki hozzám.
- Emily.. én nem tudom elmondani, hogy mennyire sajnálom... - mondta Louis.
- Hagyj békén! - mondtam és felálltam majd hátrébb léptem.
- Tudod, hogy nem én voltam. - mondta Louis.
- NEM, érdekel! TE tetted meg! Én.. félek tőled.. remegek ettől az egésztől és már a neved hallatán is.. fájdalmat okoztál nekem. - sírtam.
- Tudom, de nem akartam...
-Mégis megtetted!! Én.. nem akarlak látni, szakítok veled.. - vágtam szavába. - Nagyon szeretlek Louis ezt ne felejtsd el, de ennek vége. - mondtam majd elmentem mellette.
5 órája a szobámba ülök és bőgök. Hirtelen Zayn és Pezz jöttek be az ablakomon.
- Hú, édesem ez jobban megviselt mint ahogy ott mutattad.. - mondta Pezz és óvatosan leült az ágyamra.
- Nem szeretjük ha sírsz!! - mondta Zayn is.
- Most nevessek, hogy életem szerelme akit nagyon szeretek megerőszakolt? - sírtam Zayn-nek.
- Bocsi... azért jöttünk, hogy kicsit eltereljük a figyelmedet.. - mondta Zayn.
- Perrie.. Nem akarok élni. - sírtam barátnőm nyakába.
- Élni fogsz! Nem fogjuk hagyni, hogy hülyeséget csinálj! - mondta Pezz. Nekem nagyon bűntudatom volt mivel már csináltam hülyeséget...
- Én..... nem tudom, hogy mondjam el.. - mondtam.
- Mit? - kérdezte Zayn aki már Perrie mellé letelepedett. Nem beszéltem csak megmutattam mind a két karom és a combomat ami tele volt vágásokkal.
- Ennyi vágást még sohasem láttam. - mondta Zayn.
- Van még valami amiről tudnunk kell? - kérdezte Pezz.
- Vettem be csomó gyógyszert és alkoholt akartam rá inni, de nem mertem..Sajnálom.- mondtam sírva.
- Jó, nyugodj meg. De ilyet soha többet nem csinálj!! - mondta Zayn.
- Srácok, baj van!!! - rontott be Harry és Taylor.
- Ne.. Emily mondd hogy csak képzelődök.. - mondta Taylor a fejét fogva.
- Tay.. van ennél nagyobb gond. - mondta Harry.
- Aham van nagy gond de ti azon veszekedtek h mi nagy gond.. szal mondjátok már! - mondta Pezz.
- Louis megölte Bradet. - mondta Tay.
- Baszki! - mondta Zayn.
- Velünk kell, hogy gyere Em.. - mondta Harry.
- Én nem megyek.. - mondtam szipegve
- Ha nem jössz Louis meg fog halni! - mondta Harry miközben az arcomat fogta, hogy a szemébe nézzek. Megremegtem a gondolattól, hogy Ő meghal.
Tett helyszínén:
- Hol van Matt? - kérdeztem egyből.
- A farkasok otthon maradtak vele. - mondta Niall amin egy kicsit megnyugodtam. Közbe már Brittany is ott volt.
- Ó lám,lám. Emily. Mennyit változtál. - mondta Brit miközben körbement körülöttem.
- Hagyd békén Louist. - mondtam.
- Azt hittem, hogy nem érdekel már a sorsa mivel szakítottatok.. - mondta Brit.
- Attól, hogy szakítottunk én még szeretem. - mondtam.
- Milyen kár... - mondta Brit.
- Hagyd őt békén. Inkább engem. - mondtam.
- Nem!! - kiabálta Lou, Louis és Josh egyszerre.
- Nézzetek rám... Ma már kétszer is majdnem megöltem magam. - mondtam nekik a sírástól vörös szememmel.
- Hm.. Elég nagy gondot okozol a vámpír világban... Ha elveszem a vámpírságodat és az emlékeidet amik eddig történtek veled és a fiúkkal akkor még kedves is vagyok. - mndta Brit.
- Oké. Ha Őket békénhagyod. - mondtam.
- Legyen.. - mondta Brit.
- Szeretlek Louis, sajnálom. - mondtam és a szemem előtt leforgott az összes közös dolgok. Amikor megismertem őket, amikor összejöttem Louissal, amikor Danival beszélgettünk kint meg ilyenek. Hirtelen nagy sötétség lett és csak annyit hallottam még, hogy " Nagyon szeretlek Emily Backer!!". Louis szemszöge: - Nagyon szeretlek Emily Backer! - kiabáltam könnyes szemmel. - Na én mentem! - mondta Brittany és elment. Én csak sírtam mikir az ölembe vettem az életemet. - Miért nem ölsz meg? - kérdeztem szipogva Lou-t. - Mert Louis van esély még, hogy összejöjjetek és tudom, hogy nagyon szeret még így is, hogy nem emlékszik rád. - mondta Lou. - Nagyon szeretem és ezért szeretném kérni, hogy újra hozzátok majd bemutatni Emily-t. De most már nem szabad, hogy belém szeressen. - mondtam sírva. - Úgy is újra beléd fog szeretni.- mondta Harry. - Hát akkor újra rideg leszek vele... - mondtam amit nem akartam. - Azt sem fogod sokáig bírni. - mondta Josh. Nem válaszoltam rá semmit hanem hazamentünk. - Akkor holnap gyertek! - mondtam szomorúan. Elmentek. - BooBear jössz beszélgetni? - kérdezte Dani óvatosan. - Nem. - mondtam és sírva mentem fel a szobámba ahol csomó kép volt a falamon, sőt csak olyan képek amin Emilyvel vagyunk, az egész szobám fala képekből áll, de tudom, hogy az övé is. Sírva aludtam el. Liam szemszöge: - Valamit tennünk kell mert rossz így làtni Louist, és lehet, hogy még jegesebb lesz ha nem csinàlunk valamit. - mondtam mire mindenki bólogatott vagy sóhajtott. PS.: Bocsi a kesesert de telorol irtam az utolso reszt mert nincs wifi csak mobilnetem:/// de remelem tetszik a kis csavar es az extra hosszu resz :))<3 Mesi~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése