Part 14. Rendőrség.

Előző rész tartalmából:
-Valami elképesztő szexy volt. Tudtam, hogy nem lenne szabad, de nagyon megkívántam.
****
- - Emily én... nagyon szeretlek.

-Louis..én is téged. - mosolyogtam gyönyörű szemeibe nézve. - Akkor ez most azt jelenti, hogy... együtt vagyunk.

****

-Amíg el nem indultak arra a bizonyos nem tudom milyen helyre, szinte folyamatosan egymást bámulták és mosolyogtak, meg Em folyton elpirult. Ilyen eddig nem nagyon volt. Oké, hogy eddig is mindig együtt voltak, de ilyen szintre még sose jutottak. Kezd ez nekem gyanús lenni. Én is örülnék neki ha újra összejönnének, de nem azt se szeretném, hogy ezzel kivívják Brittany haragját.

****

-Alig kaptam levegőt a nevetéstől, de mikor belenéztem kék szemeibe, rögtön lenyugodtam. Elvesztem a tekintetében, és csak arra eszméltem föl, hogy megcsókol. Olyan volt, mintha esőben csókolóznánk. Szeretem az esőt. És szeretem Louist.

Úgy érzem, hogy sokkal vadabb lettem Louis közelében.. Így hát a golf pálya közepén megtörtént a dolog, amin amikor hazaértünk csak nevettünk. Persze nem számítottunk arra, hogy egy jó kis medencés buli lesz éjjel 2-kor. Nagy nehezen Louis rávett, hogy vegyek föl fürdőruhát.

- De olyan ronda vagyok.. nem szeretem.. - néztem magam a tükörben.

- Gyönyörű vagy. - suttogta hátulról a fülembe amitől a gerincemen végigfutott a hideg és a hasamban azok a híres pillangók feléledtek. 

- Tudom, hogy nem ilyen szoktam lenni.. - mondtam.

- Ezt hogy érted? - nézett rám a  tükörben.

- Sokkal visszahúzódóbb és félénkebb, de most így érzem jól magam. - fordultam felé.

- Nekem hiányzik a régi Emily.. A mostaniba csak az a jó, hogy lefekszik velem. - nézett rám perverzül mire akkora pofont kapott tőlem.... Ezután felvettem a deszkás cipőmet és épp jött egy eléggé fura fazon..

- Szia. Bocsi, hogy így éjjel zavarlak.. van egy kis anyagod? - kérdeztem mire elővettem egy 20-ast és adott is. Visszamentem a házba és felvettem egy régi fekete pólómat. 

- Zayn!!! - szóltam barátomnak..

- Mondd. és héé!! Rajtad fürdőruha van? - kérdezte.

- Az most mindegy.. Tudsz adni egy szál cigit? - kérdeztem tőle.

- Neeem! Nem adok neked! - mondta Zayn.

- Csak 1 szál!! - mondtam. 

- Ajj.. de ne mondd el senkinek! - mondta és adott egyet.

- Imádlak.! - ugrottam a nyakába.

- persze.. ilyenkor imádsz. - forgatta meg a szemeit majd kiment. Raktam bele egy kis füvet majd kimentem az utcára és elszívtam.

Eléggé ütős volt.. Visszamentem a házba és levettem a felsőmet majd elkezdtem táncolni. A csajokkal ebben benne van, Skyler, Pezz és Dani elmentünk "sétálni" és loptunk 4 robogót. 

- Héé Pezz! Neked rózsaszín a hajad!! Sky! neked meg szőke! - mondtam csodálkozva amin csak nevettünk. Végül olyan hajnali 4-.kor hazamentünk a motorozásból, persze ugyan oda raktuk vissza a robogókat. Felmentem Louis szobájába majd pár perc múlva ő is jött.

- Na végre. - mondtam mosolyogva majd letámadtam és hevesen kezdtünk csókolózni. - Te szemét! - mondtam a csókunk után majd kényeztettem úgy, hogy majdnem belehalt. Mikor elment akkor én felálltam és szimplán kimentem a szobából, de hagytam egy megjegyzést még: Gyűlöllek! 

- Emily!!! - mondta mérgesen Zayn.

- Mivan? - kérdeztem szédelegve.

- Te füvet raktál a cigibe amit adtam??? - kérdezte mérgesen.

- És akkor mi van? - kérdeztem sírva.

- Hé.. Minden rendben? - kérdezte Zayn majd magához húzott.

- Nem akarok róla beszélni. - mondtam mire Louis jött le és én csak jobban Zayn-hez bújtam.

- Emily.. Mi ez? - kérdezte Zayn. Én gyorsan kiszaladtam a ház elé ahol a rendőrök már lebilincselték Sky-t, Pezz-t és Danit majd hozzám jöttek és engem is majd odaállítottak a kocsi elé.

- EMILY!!!!! - kiabált Lou. Én csak ránéztem és egy könnycsepp folyt le az arcomról.- HAZAJÖSSZ ÉS KITEKEREM A NYAKAD! - fenyegetett Lou és tudom, hogy komolyan is gondolta. Végül mindenkire ránéztem akik csak tehetetlenül álltak ott.

- Ez nem én vagyok.. - motyogtam magamnak majd ránéztem Louis-ra. - Utállak! - mondtam neki mire lefagyott. A rendőrök beültettek minket a kocsiba majd bevittek a sittre.

Louis szemszöge:

- Emily... - mondtam halkan.

- Én megfojtom ha hazaér!! - dühöngött Lou miközben altatta Lux-ot

- Liam.. beszélhetnénk? - kérdeztem.

- Persze. - mondta és elindultam a szobám felé és Ő is jött.

- Na mi a baj haver? - kérdezte Liam..

- Ezt ne mondd el senkinek főleg ne Lou-nak és Josh-nak.! - mondtam.

- Aham. szóval Emily.... - mondta Liam.

- Én...vagyis.. Emily-vel viszonyunk van... - mondtam halkan.

- Mi van??? - kérdezte Liam.

- És titokban együtt vagyunk... - mondtam tovább

- Ezt nem hiszem el! Megfogadtad!!! - kiabált Liam.

- Tudom, de nem tehetek róla! - mondtam.

- De tehetsz! És hányszor feküdtetek le? - kérdezte Liam.

- Öm.. 3-szor. - mondtam az igazat.

- És mióta van ez? - kérdezte tovább Liam.

- Kb. 2 napja?! - mondtam bizonytalanul.

- Istenem!!!! - mondta Liam és hanyatt feküdt az ágyon

- Én szeretem és olyan bonyolult az egész. - mondtam és éreztem ahogy egy könnycsepp gördül ki a szememből.

- Aj haver... nem tudom.. ígérem nem mondom el senkinek sem! - mosolygott rám Liam és egy vállveregetés után elment. Én ezután csak a földön feküdtem és elképzeltem az életemet Emily-vel..

Ahogy letérdelek elé és megkérdezem: Emily Backer, hozzm jössz feleségül? - mire Ő csak meglepetten néz majd sírva a nyakamba borul "igen-t" mondogatva. Amikor az oltárnál állok és nézem, hogy a gyönyörű ruhájába jön be és megfogadjuk, hogy örökre egymásé leszünk. Emily átváltozik vámpírrá és lesz egy gyönyörű szőke hajú lányunk és örökké boldogok leszünk......

Gondolkodásomat az zavarta meg, hogy Harry jött be.

- Nem jössz le? - kérdezte.

- Holnap elmegyek a lányokért. - mondtam.

- Tudjuk, vagyis gondoltuk.... - mosolygott Harry.

- nem tudom mit kéne csinálnom... Nem akarom Brittany haragját kivívni magam ellen, de én nagyon szeretem Emily-t.... - mondtam.

- Én sem tudom.. pedig ha szereted akkor harcolsz bárki ellen. - kacsintott rám barátom és már ment is.

Másnap Tom-mal, Zayn-el, Niall-el és Liam-el mentünk el a lányokért. Odaadtuk a pénzt és pár óra múlva már hozták is lányokat.

Mesi~

Part 13. Együtt?

Az előző rész tartalmából:
- Akármit mondtok Én nem fogok fürdőruhát felvenni!!! - mondtam ki hangosan.
***
- Amikor megláttam Louis mellett azt a lányt, gombóc akadt a torkomba, ez a lány gyönyörű! És amikor mondta, hogy a barátnője nem éreztem dobbanni a szívemet és keserűséget éreztem.. - mondtam.

- Te szerelmes vagy Louis-ba..  - állapította meg bátyám.

***

Amikor a húgom lekiabálta a fejemet nagyon rosszul éreztem magam.. Mivel a vámpír babák gyorsabban fejlődnek így már olyan mintha 8. hónap végénél vagyok.

***

- Skyler.. annyira sajnálom! Én nagyon! Kérlek, ne haragudj rám! Émlekszem mindenre!!!! - sírt Em Skyler nyakába.

- Te.. komolyan? - kérdezte Sky.

- Igen!! - mondta Em..

***

- Hé Em.. Megszületett. - mondta Louis és adott egy puszit a hajamba.

- Mi??? Nagynéni lettem! - ugortam fel hirtelen.

***

- Én jövök!! - mondta bátyám. - Louis.. menj oda a húgomhoz és mondj OLYAN dolgokat neki amíg el nem pirul, mi mondjuk ha már elpirult. - folytatta Josh.

 

 

*Emily szemszöge*

 

Még folytattuk egy jódarabig a játékot, majd mikor már mindenki sorra került, elköszöntünk egymástól, és elmentünk aludni. Mivel késő volt, a tesóimmal ott aludtunk a fiúknál. Ami már nem is olyan ritkaság, mert többet vagyunk, itt mint otthon. Louis szobájába vettük az irányt. Elmentem gyorsan lezuhanyozni, majd Louis váltott a fürdőben. Törölközőben leültem az ágyra és elkezdtem lapozni egy magazint. Ekkor Louis jött ki a fürdőből, szintén csak egy törölközőben.

18+:

Valami elképesztő szexy volt. Tudtam, hogy nem lenne szabad, de nagyon megkívántam.

-Dobsz egy alsót légyszi? - kérdezte kicsit megilletődötten.

-Ja..öm..persze. - mondtam feleszmélve a látványból és kivettem a szekrényből egyet. Majd odavittem neki. Egy gyenge pillanatomban, miközben a szemébe néztem, hirtelen megcsókoltam. Azt hittem tiltakozni fog, de nem. Majd elváltunk egymástól. - Louis...én.. - kezdtem bele és a számba haraptam.

-Nagyon kívánlak. - mondta barátom.

Majd ezúttal ő csókolt meg engem. Olyan hevesen, amilyenben még soha nem volt részem. Leültetett az ágyra, majd hátradöntött, miközben egy másodpercre se váltak el ajkaink. Majd lassan elkezdett lefele haladni a nyakamon, és elérkezett a törölköző széléhez. Ekkor rámnézett, azzal a tekintettel, hogy "Biztos akarod?". Válaszképp csak megfogtam hihetetlenül formás fenekét. Vette a célzást és egy mozdulattal lerántotta rólam a textil darabot és jó messzire eldobta. Eléggé szégyenlős vagyok, de valamiért most semmi nem érdekelt. Elkezdte kényeztetni melleimet, kezével és szájával egyszerre, mire én aprókat nyögtem. Haladt még lejjebb, de ekkor megállítottam kezét. Ő csak értetlenül nézett rám, mire fordítottam helyzetünkön. Láttam, hogy a törölköző már nem sokat ér, így gyorsan le is szedtem róla. Szépen ágaskodott méretes szerszáma. Lassan kezdtem el kényeztetni. Először csak a kezemmel, aztán a számat is bevetettem. Végigpusziltam, majd bekaptam. Elsőre nem tudtam az egészet, de addig próbálkoztam, amíg sikerült.

-Kikészítesz... - nyögte Louis, mire perverzen elmosolyodtam.

Újra fordított helyzetünkön és gyengéden széttárta lábaimat. Elkezdte nyalogatni csiklómat, miközben egy ujját feldugta, amitől kellemes bizsergést éreztem a gyomromban.

-Ne kínozz!! - mondtam lihegve két nyögés közben.

Ekkor kihúzta az ujját és a bejárathoz helyezte. Egy kicsit azért féltem, mert hát nekem ez mégis csak az első lesz. Felhúzta az óvszert, majd benyálazta. Elkezdte becsúsztatni, ami kicsit fájt, de nem annyira mint gondoltam. Majd hirtelen a teljes hosszát belémnyomta, amivel érintette a G-pontomat. Először meglepődtem, hogy nem fájt, de mikor elkezdett bennem mozogni ezt a gondolatot felváltotta a gyönyör. Egyre gyorsabb és gyorsabb tempót vett fel. Majd egyszercsak felkapott az ölébe és úgy állt fel velem. Erős kezeivel tartott, és elkezdett föl-le dobálni. Majd mikor már mindketten közel jártunk a csúcshoz, a falhoz támasztott, lökött még egy párat, és szinte egyszerre élveztünk el. Még így voltunk egy pár percig, majd visszafektetett az ágyra és ő is mellém feküdt.

-Ez valami csodálatos volt. - mondtam még mindig a hatása alatt.

-Örülök, hogy te is úgy élvezted, ahogy én. - mondta mosolyogva, és adott egy csókot. - Emily én... nagyon szeretlek.

-Louis..én is téged. - mosolyogtam gyönyörű szemeibe nézve. - Akkor ez most azt jelenti, hogy... együtt vagyunk.

-Igen. - mosolyogott. - De nem lenne baj, ha egy ideig még titokban tartanánk a többiek előtt? Nem tudom mi lenne, ha hirtelen rájuk zúdítanánk mindent.

-Dehogy baj. Én is gondoltam erre. - mondtam bíztatóan.

Megcsókoltuk egymást, majd oldalra fordultam, Louis átölelt és így aludtunk el.

 

Másnap reggel:

Amikor ébredeztem Louis még mindig mellettem volt. Megfordultam és láttam, hogy még alszik. Óvatosan próbáltam meg felállni, hogy felöltözzek. Már indultam volna a szekrényhez, amikor valaki visszarántott, így lezuhantam az ágyra.

-Hova-hova? - kérdezte nevetve Louis.

-Neked is jó reggelt! - mosolyogtam és megcsókoltam.

Felöltöztünk, és lementünk a nappaliba. Senkit nem láttunk először, de mikor le akartunk ülni a kanapéra, ez a látvány fogadott:

 

 

-Ohh...nézd de édesek! - olvadoztam.

-Tényleg azok. - karolt át. - Majd én is szeretnék ám sok ilyen kis csöppséget.

-Héjhéjhéj..azért ne ilyen gyorsan. - nevettem halkan. - Gyere hagyjuk őket aludni.

 

 

*Lou szemszöge*

 

Este Lux nehezen tudott elaludni, így végül a kanapén kötöttünk ki. Nem is vettük észre, hogy ott is aludtunk el végül. Reggel kipihenten ébredtem, kivételesen nem Lux sírására. Óvatosan felálltam, hogy egyikőjük se vegye észre és átmentem a konyhába, ahol már ott volt Em,Louis és Josh is.

-Jó reggelt anyuka! - mosolygott Em.

-Jó reggelt nektek is. - mondtam és leültem egy székre. - Miújság?

-Semmi különös. Azon gondolkodtunk Louis-val, hogy elmegyünk valahova ma. Tud valami szép, csendes helyet, ahol jól ellehetnénk. - mosolygott húgom, mire Louis átkarolta őt. Mi Josh-al félszemünkkel egymásra néztünk, hogy ez most mi akar lenni.

Amíg el nem indultak arra a bizonyos nem tudom milyen helyre, szinte folyamatosan egymást bámulták és mosolyogtak, meg Em folyton elpirult. Ilyen eddig nem nagyon volt. Oké, hogy eddig is mindig együtt voltak, de ilyen szintre még sose jutottak. Kezd ez nekem gyanús lenni. Én is örülnék neki ha újra összejönnének, de nem azt se szeretném, hogy ezzel kivívják Brittany haragját.

 

 

*Emily szemszöge*

 

Elindultunk arra a bizonyos helyre. Kocsival indultunk el, és fél óra múlva Louis megállt.

-Ezt tedd fel. - dobott nekem egy szemtakarót. Nem nagyon értettem, de végülis felvettem. Még mentünk egy pár percet kocsival majd újra megálltunk. Segített kiszállni, majd sétáltunk egy kicsit majd megállított. Lassan levette a szemvédőt, és láttam, hogy egy egy füves rét féleség közepén vagyunk.

-Isten hozott a kedvenc golfpályámon. - mosolygott Louis. - Hétvégén zárva van, ezért is jöttünk épp most. Így senki nem fog zavarni minket. Azt csinálhatunk, amit szeretnénk.

-Ez nagyon szép. - néztem körbe ámuldozva. - Majd golfozunk is egy kicsit? Eddig csak minigolffal játszottam, de már azt is régen. Mindigis ki akartam próbálni, milyen egy ilyen nagy pályán.

-Persze. - ölelt át. Leültünk a fűre, és elővettük a piknikkosarat, amit magunkkal hoztunk. Megettünk mindent, és persze a hülyéskedés se maradhatott el. Pont szőlőt ettünk, és nem hagyhattuk ki, hogy egymás szájába dobáljuk őket. Természetesen egy sem talált, de ez már mellékes. Majd fogtunk 2 golfütőt és néhány labdát, amik a pálya szélénél voltak (hozzáteszem jó messze tőlünk), és elkezdtünk "golfozni". Hát az én játékomat nem igazán nevezhetnénk annak, de a végére kezdtem belejönni. Néha már a labdát is eltaláltam. Nagy nevetések közepette valamire nem gondoltunk. A locsolórendszer hétvégén is működik. Hirtelen előjöttek mindenhonnan a locsolófejek és kisidőmúlva spriccelni is elkezdtek. Louis-val elkezdtünk fogócskázni. Én sikítozva rohantam előle, ő pedig nem hagyta, hogy lerázzam. Tiszta víz volt mindkettőnk, de még mindig csak rohangáltunk. Hirtelen elestem a saját lábamban, Louis pedig rám. Alig kaptam levegőt a nevetéstől, de mikor belenéztem kék szemeibe, rögtön lenyugodtam. Elvesztem a tekintetében, és csak arra eszméltem föl, hogy megcsókol. Olyan volt, mintha esőben csókolóznánk. Szeretem az esőt. És szeretem Louist.

 

 

Enii~

 

 

 

 

 

 

Part 12. Baby Lux

*Az előző rész tartalmából*
-Hirtelen felriadtam, mivel egy elég értelmetlen rémálmom volt.
****

-Értem. Szupi. Figyelj csak. Nem akarsz ma eljönni velünk a fiúkhoz? Tudod, akiknél dolgozunk. Szívesen megismernének. - kezdtem bele.

-De szívesen. Már úgyis kíváncsi vagyok rájuk, hogy miért olyan jók, hogy folyton velük vagytok.

****

-Mikor megláttam Liam-et egy kicsit furcsa érzésem volt, mert elég ismerős volt az arca. 

****

-Amikor újra megláttam Emily-t, nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek. Jó volt látni, hogy jól van, de tudtam, hogy nem közeledhetek felé úgy. És ez elszomorított. 

****

--Tökéletes. - mondtam a szemébe nézve. Már készültem volna, hogy megcsókoljam, de szerencsére észbe kaptam, mielőtt mozdultam volna. Nehéz lesz az biztos. De megéri.

Emily szemszöge:

Olyan érzésem volt mint ha Louis akart volna valamit. Végül elhessegettem ezt az érzés és elindultunk haza.

- Jó volt ez a nap.- mondta Louis és adott nekem egy puszit amin megmosolyogtam.

Olyan 2 hónap múlva kijelenthettem, hogy Louis a legjobb barátom. Ma is épp sütögetünk a medence mellett, csak az a fura, hogy az álmomba is az volt 2 hónapja, hogy a kertben veszek össze valakivel.

- Na lányok! Irány felvenni fürdőrucit! - mondta Niall összecsapva a tenyerét. Na igen...

- É-Én... nem veszek fel fürdőruhát. - mondtam lehajtott fejjel mivel a combom is tiszta heges meg a kezem is, bár a kezemet alapozóval meg ilyenekkel elrejtem.

- Miért? - kérdezte Dani.

- De komolyan... - húzta a száját Harry.

- Akármit mondtok Én nem fogok fürdőruhát felvenni!!! - mondtam ki hangosan. A többiek végre beletörődtek a sorsukba majd Louis jött be egy szőke csajjal miközben összekulcsolták a kezüket. 

- Srácok! Ő itt Ashley! Sorban: Liam, Danielle, Zayn, Perrie, Taylor, Harry, Niall, Lou, Tom, Josh és a legjobb barátom: Emily. - mondta Louis. 

Én csak integettem és berohantam a házba. Hirtelen hányingerem lett és rám jött a sírás, valamit érzek.. valamit ami nagyon fáj!! Leültem a konyha hideg csempéire és sírtam. Egyáltalán nem értem magam. Pár perc múlva Josh rohant be hozzám.

- Hé Em... Mi történt? - kérdezte Josh leguggolva mellém.

- Ne-Nem tudom. - sírtam tovább. 

- De valami biztos van.. - mondta.

- Érzek valamit itt bent, de nem tudom mi ez.. - szipogtam.

- Körül írnád ezeket az érzéseket? - kérdezte Josh.

- Amikor megláttam Louis mellett azt a lányt, gombóc akadt a torkomba, ez a lány gyönyörű! És amikor mondta, hogy a barátnője nem éreztem dobbanni a szívemet és keserűséget éreztem.. - mondtam.

- Te szerelmes vagy Louis-ba..  - állapította meg bátyám.

- Dehogy! Ő a legjobb barátom! Nem érzek többet!! - mondtam. Bátyám sóhajtott egyet majd mellém ült.

- Na! gyere ide!! - mondta Josh és magához húzott. - Valld be magadnak... Szereted.. - mondta ő is nehezen.

- De én nem vagyok szerelmes!!! - kiabáltam kínomban.

- Hé!!! minden rendben van?? - sietett be Lou. 

- Em szerelmes...  - mondta Josh.

- Nem igaz Josh!! - szipogva.

- És kibe? - kérdezte Louis kis hatásszünet után.

- Louisba.. csak ő se meri bevallani magának.. - mondta Josh. Lou nem mondott semmit csak ki ment és engem is magával húzott.

- Elég a titkokból! - mondta Lou mire mindenki ide nézett. nem tudom honnan tudta a nővérem, hogy fürdőruha van rajtam a ruha alatt de levette rólam a felsőmet és a nadrágomat. - Ezért nem szeret fürdőruhában lenni! - mondta Lou. 

- És miért sírt? - kérdezte Louis mire oda néztem és rám tört a sírás.

- Miért kellett ezt Lou??? Miért nem tudsz megérteni?? Gyűlölöm, hogy neked tökéletes életed van! A baba ott növekszik a hasadba, van aki úgy szeret! Én meg itt nyomorgok már 2 éve, hogy nem tudom milyen volt a gyerekkorom! - sírtam és bementem a házba, persze vittem a ruhámat is. 

Lou szemszöge:

Amikor a húgom lekiabálta a fejemet nagyon rosszul éreztem magam.. Mivel a vámpír babák gyorsabban fejlődnek így már olyan mintha 8. hónap végénél vagyok.

- Kicsim, jól vagy? - kérdezte Tom.

- Minden rendben.. - mondtam kifújva a levegőt. - Viszont ezt nagyon elrontottam a húgomnál.. - mondtam szomorúan. 10 perc múlva Em is kijött.

- Lou... sajnálom. - mondta összefonva a karjait.

- Semmi baj húgi. - mosolyogtam de egyre rosszabbak lettek a  fájásaim.

- Én ezt nem veszem be!! - mondta Perrie és odament a húgomhoz és megfogta a kezét. 

- Már megint Emily?? - kérdezte Louis is miközben odament.

- Miért? - kérdezte Zayn de húgom nem válaszolt....  Végül hagytuk a témát, ezt is elfogja majd mondani.

- Hát... Nekem meg van egy bejelenteni valóm. - mondta Dani mosolyogva.

- Hallgatunk. - mondtuk egyszerre és Louis barátnője elment így Louis a hintaágyba ölelte a húgomat.. Mint akkor....

- Hát.... Babát várok én is. - pirult el Dani

- Gratulálunk! - mondtuk kórusban.

- Én... Apa.. Apa leszek... Basszus!! APA LESZEK!!! - mondta a végét kiabálva Liam könnyes szemmel. 

- De jóó!! - mondtam mosolyogva.

- Hé emberek.. elhoztam Skylert ha nem baj.. Tudjátok, már volt itt. - mosolygott öcsém.

- Skyler!!! - ugrott egyből Niall.

- Szia Niall. - mosolygott a lány és megölelte az ír fiút.

- Skyler... Skyler...SKYLER!!! - kiabálta a végét Emily.

- Szia Emily. - mosolygott szomorúan a lány.

- Skyler.. annyira sajnálom! Én nagyon! Kérlek, ne haragudj rám! Émlekszem mindenre!!!! - sírt Em Skyler nyakába.

- Te.. komolyan? - kérdezte Sky.

- Igen!! - mondta Em..

- Akkor.. Mikor születtem? 

- 1994. Október 9. - felelte Em.

- Mi a teljes nevem? 

- Skyler Marzia Bella Domn. - mondta Em.

- Te tényleg.. - örült meg Sky és egymás nyakába borultak. 

- Öm.. örülök lányok, de.... - nem bírtam beszélni a fájdalomtól.

- Úristen!! kezdődik!!! - esett pánikba Tom.

- Kocsiba! - mondta Liam. 2 kocsival mentünk és Niall, Skyler, Harry, Taylor, Zayn és Perrie otthon maradtak.

Emily szemszöge:

30 perc múlva Lou már a szülő szobában volt. Tom össze-vissza mászkált, Josh felhívta anyuékat, én meg Louis vállán pihentem, igen talán tényleg szeretem. Körülbelül 45 perc múlva ébresztett fel Louis.

- Hé Em.. Megszületett. - mondta Louis és adott egy puszit a hajamba.

- Mi??? Nagynéni lettem! - ugortam fel hirtelen.

- Jól van újdonsült nagynéni nyugodj le! - húzott az ölébe Louis és belefúrta a fejét a nyakamba. Én csak Josh-ra néztem könnyes szemmel majd Danira és Liam-re akik csak mosolyogtak nem tudom miért. Anya és Apa jöttek hozzánk. Én lassan kimásztam Louis öléből és anya nyakába borultam majd apának.

- Na? Minden rendben volt? - kérdezte apa.

- Még nem jött ki senki. - mondta Josh.

- Kislááány!! - jött ki Tom ugrándozva.

- Gratulálok! - mentem oda Tom-hoz.

- Köszi Nagynéni. - mosolygott Tom.

- Öm... Én nagyon fáradt vagyok... - mondtam.

- Louis.. hazavinnéd? - kérdezte Josh.

- Persze. Ti is jöttök Dani? - kérdezte Louis.

- Igen. - mondták egyszerre. Danival hátul ültünk, Liam vezetett és Louis az anyósülésen ült.

- Em. ma itt alszol? - kérdezte Louis.

- Öm.... Aha.. - válaszoltam bizonytalanul.

Louis szemszöge:

Én azt hiszem hibát követtem el....

- Liam.... 

- Mondd. - mondta Liam a kórházban miközben Em aludt.

- Én szeretem és akarom. - mondtam.

- Megfogadtad! - mondta Dani felhúzott szemöldökkel.

- Tudom, de nem bírom.. - hajtottam le a fejem.

- Hidd el... beléd szeretett..- mondta Josh nekem.

Emily szemszöge:

-Öm mit csinálsz?- kérdezte Louis.

- Hát megágyazok a kanapéra. - mondtam értetlenül.

- Dehogy alszol a kanapén! - mondta Louis és magával húzott. - Akarsz fürödni? - kérdezte tőlem.

- Igen. - mosolyogtam majd elmentem fürödni. 20 perc múlva ki is értem Louis pólójában ami a combomig ér.

- Aranyos. - mosolygott az édes ellenállhatatlan mosolyával.

- Köszi, azon gondolkozom, hogy megtartom. - mosolyogtam.

- Olyan gyönyörű vagy. - mondta halkan Louis és közeledett felém. Nekem ezek az úgynevezett pillangók feléledtek és a szívem gyorsabban vert. Én tényleg beleszerettem ebbe a fiúba. Engedtem, hogy megcsókoljon. Csak pár percig tartott, de számomra mintha örökké lett volna.

- Ez..... - nem tudtam mit mondani rá. Ő sem mondott mást csak kaptam egy csókot és befeküdt az ágyba. Én is bekászálódtam. 2 óra telhetett el mióta megcsókolt és azóta nem tudok aludni. Hirtelen dörgött az ég és egy kis sikolyt hagyott el a szám amivel sikerült felébreszteni Louis-t.

- Hé! Minden rendben van? - karolta át Louis a hasamat.

- Igen... - mondtam mire megint egy nagyot dörgött mire én összerezzentem és elbújtam a takaróm alá. Talán kislányos vagyok, de nem érdekel.

- Em.. gyere ki a takaró alól. - mondta Louis mire lassan előbújtam és Ő nevetett. - Na gyere! - mondta és magához húzott. - Megvédelek... mindentől! Ígérem! - mondta és egy puszit nyomott az arcomra.

Pár nap múlva, Lou-t hazaengedték a kórházból a kicsi Lux-al.  Nagyon imádom ezt a kislányt! Ma épp piknikezni mentünk a családdal.

- És nehéz volt megszülni? Fájt?- kérdeztem nővéremet.

- Igen és igen. De mint látod túl éltem. - mondta mosolyogva Lou.

- Jó, tudom!! - nevettem. 

- A büszke nagynéni! - mosolygott anya. Annyira jó így összeülni. 

"Emily_Backer: Íme az én kis Unokahúgicám! Nagyon szeretem és büszke vagyok a Nővéremre is! Üdv. a családban Baby Lux!!! :)) <3"

*Este a fiúknál*

- Akkor játszunk mersz vagy vetkőzöl-t!! - mondta Niall pimaszul.

- Aham.... - mondtam megforgatva a szemeimet.

- Akkor én kezdek! - mondta Zayn és megpörgette az üveget ami Skylernél állt meg.

- Akkor Sky... Csókold meg azt a fiút aki tetszik neked! - mondta Zayn.

- Ezt muszáj? - kérdezte barátnőm pirulva.

- Ha nem csinálod vetkőzni fogsz! - kacsintott barátnőmre Niall mire teljesen elpirult. 

- Skyler!!! nem voltál te ilyen nyám-nyila!!! Nem tudom, hogy ki csi.....

- Emily!!!! - fogta be a számat a barátnőm majd odament a szőke ír fiúhoz és szenvedélyesen megcsókolt.

- Nyaaj, de cukik lennének! - mosolyogtam.

- Én jövök!! - mondta bátyám. - Louis.. menj oda a húgomhoz és mondj OLYAN dolgokat neki amíg el nem pirul, mi mondjuk ha már elpirult. - folytatta Josh.

- Mi?? nem!!! - mondtam egyből. 

- Ha nem engeded mind a ketten vetkőzni fogtok. - mondta perverzül Perrie barátnőm. Persze ezen Tom és Lou nevettek. Végül belementem és felálltam. Louis először átkarolta a derekamat majd elkezdte mondani  a szavakat. Végül kiderült, hogy már akkor elpirultam amikor hozzámért és csak szivattak.

- Na! És milyen kis mocskos dolgokat mondtál neki Louis? - kérdezte Harry.

- Az titok! - kacsintott. Persze semmi mocskos dolgot nem mondott..

Mesi~

Part 11. Egy új barátság kezdete

Sziasztoook! :) Meghoztam az új részt. Remélem tetszik.:) és szívesen fogadom a kommentjeiteket. Jó olvasást!! :)

Az előző rész tartalmából:

- Olyan aranyosak, nem? - kérdeztem öcsémtől.
- Igen. - mosolygott.
- Josh?? - kérdezte egy ismerős lány hang.
- Skyler? - kérdeztük egyszerre testvéremmel. 
- Skyler! - mondta Josh és erősen megölelte a lányt. 
***

- Louis, ő itt az egyetlen férfi az életemben, az öcsém, Matt. - mosolyogtam rá.

- Hát jó.. akkor vissza kérem a csókot. - mondta és be durcázott.

***

Mikor kiértem leestem a fűre és úgy sírtam. Mindenki engem nézett értetlenül.

- Húgi.. Mi történt? - kérdezte Lou óvatosan leguggolva mellém.

- M-meg....... - nem tudtam ki mondani.

- Nézz rám.. Mi történt? - kérdezte újra Lou.

- Megerőszakolt.- mondtam halkan de elég hangosan ahhoz, hogy a többiek is hallják.

***

- Neked elment az eszed??? - kérdezte akadozva Perrie..

- Ennyi vágást még sohasem láttam. - mondta Zayn.

***

" Nagyon szeretlek Emily Backer!!"

*Emily szemszöge*

Hirtelen felriadtam, mivel egy elég értelmetlen rémálmom volt. Vámpír lettem, és szerelmes lettem egy fiúba is, és a tesóim is benne voltak, Matt kivételével, aztán majdnem meghaltam, de sikerült megmenteniük. Majd a barátom megerőszakolt, és emiatt meg is ölt valakit, és megjelent egy nő, gondolom a vezető lehetett, és utána csak nagy sötétséget láttam, és ekkor ébredtem fel. Nem értettem igazán, hogy miről van szó, azt meg végképp nem, hogy miért álmodtam ilyet. Semmi értelme, hisz vámpíros filmet is már nagyon régen láttam. Mindegy is. Nem volt kedvem visszaaludni, főleg, hogy mindjárt 8 óra. Inkább lemegyek a konyhába, hisz anya már biztos fönt van. Amikor a lépcsőn mentem lefel, furcsáltam, hogy semmi zajt nem hallok, és mire leértem, már tudtam is, hogy miért. Egy lelket sem találtam. Megnéztem a konyhába, a nappaliban, még az utcára is kinéztem, hátha, de semmi. Leültem a konyhában, és láttam, hogy egy cetli van a hűtő előtt. Gondolom leesett róla. Megnéztem, és anya írta.

Apátok a hétvégén egy konferenciára megy, és most én is vele tartok. Matt egy barátjánál van, miatta ne aggódjatok. Kaja van a hűtőben, de csináljatok magatoknak, ha kell. Bármi van hívjatok!

Puszi: Anya

Király. - gondoltam. Akkor most várhatok, hogy a tesóim felkeljenek. És ahogy őket ismerem, ez nem mostanában lesz. Úgy döntöttem TV-zek egy kicsit. Pont akkor kezdődött a reggeli Matiné, úgyhogy azzal elleszek egy darabig.

*Lou szemszöge*

Az éjszaka alig aludtam valamit. Mikor Josh-al éjszaka hazaértünk, lefektettük Em-et az ágyába, de azóta nem tudom mi van vele. Felkeltem az ágyból, és átnéztem Josh-hoz. Csak feküdt az ágyban és bámulta a falat.
-Menjünk le. Hátha ő is ott van. - mondtam és felrángattam az ágyból.
Elindultunk le a lépcsőn, és hallottuk, hogy valaki Tom&Jerry-t néz. Josh-al egymásra néztünk, és elmosolyodtunk. Tudtuk, hogy ez csakis Em lehet. Összeszedtük magunkat, és lementünk.

-Jó Reggelt! - köszöntem, "ásítva".

-Jó Reggelt álpmszuszékok. Wáó, még csak 9 múlt. Hogy-hogy ilyen korán? - nevetett húgom. Szóval tényleg nem emlékszik semmire.

-Többiek? - kérdeztem.

-Matt egy barátjánál egész hétvégén, anya pedig elkísérte apát egy konferenciára. Úgyhogy 2 napig miénk a ház. - mosolygott.

-Értem. Szupi. Figyelj csak. Nem akarsz ma eljönni velünk a fiúkhoz? Tudod, akiknél dolgozunk. Szívesen megismernének. - kezdtem bele.

-De szívesen. Már úgyis kíváncsi vagyok rájuk, hogy miért olyan jók, hogy folyton velük vagytok. - nevetett. Mi Josh-al csak zavartan bólogattunk, és mosolyogtunk.

-Akkor? Mikor indulhatunk? - kérdezte Josh.

-Átöltözök/zünk, és felőlem mehetünk. - ugrott fel a kanapéról.

-Okés. - mondtam, és mind felmentünk átöltözni.

Nemsokára már úton voltunk a fiúk háza felé. Nagyon kíváncsi leszek Louis-ra, de persze a többiekre is. Em-ről pedig ne is beszéljünk.

-Izgulsz? - kérdeztem húgomat, mivel eléggé szótlan volt, ami pedig nem vall rá.

-Egy kicsit. - válaszolt. - Hisz ők mégiscsak híresek, megvan a maguk élete és kitudja, milyenek valójában, és hogy fognak viselkedni velem.

-Emiatt ne aggódj, édesem. Ők is normális emberek. Tudom, hogy minden hírességről ezt mondják, de ők tényleg jófejek, és olyanok mint mi. És biztos vagyok benne, hogy bírni fognak. - mosolyogtam. Hát hogyne bírnák, ha egyszer a barátjuk. Csak azért furcsa lesz előröl kezdeni mindent, és most még óvatosabbnak kell lennünk, nehogy bármire is rájöjjön. - Itt is vagyunk.

-Ez az ő házuk? - ámuldozott Em.

-Igen, és tudom, hogy imádni fogod. - mondtam, és toltam magam előtt egészen az ajtóig. Becsöngettem, és Liam nyitott ajtót.

-Sziasztok! Már vártunk titeket. Te vagy Emily igaz? - mosolygott. Tudom, hogy ő óvatos lesz, miatta nem tartok, hogy elszólja magát.

-Igen, szia. - nyújtotta a kezét húgom.

-Nagyon örülök. - folytatta Liam. - Gyertek be! A többiek a nappaliban vannak.

Ajajj. Na most kezdek egy kicsit félni.

*Emily szemszöge*

Mikor megláttam Liam-et egy kicsit furcsa érzésem volt, mert elég ismerős volt az arca. Bár lehet, hogy egyszer a TV-ben adták őket, amit láttam, és innen rémlett. Bementünk a nappaliba. Hirtelen mindenki felállt és bemutatkozott. Érdekes de ők is mind ismerősek voltak. Megpillantottam egy fiút, aki arrébb állt tőlünk, de folyamatosan figyelt. Mikor mindenki bemutatkozott, odamentem hozzá.

-Szia! Emily vagyok. - mosolyogtam rá.

-Szia! - köszönt halkan. Láttam, hogy pirosak a szemei, mintha sírt volna. És még mindig olyan volt, mint aki bármelyik pillanatban elsírhatja magát. - É-n Louis.

-Hé, minden rendben? - kérdeztem a tekintetét keresve.

-I-igen, csak elég rossz hetem van. - válaszolt. - De, örülök, hogy látlak. Illetve, hogy megismertelek.

-Én is. És ha szeretnél beszélgetni, velem megteheted. Jó hallgatóság tudok lenni. - mosolyogtam. Azon már nem is csodálkoztam, hogy ő is ismerős volt, azon viszont igen, hogy ennyire Deja'vu érzésem legyen. Sőt még arra a fiúra is hasonlított, aki az álmomban volt. - Mindenki minket figyel, igaz?

-Igen. - mosolyodott el egy kicsit.

-Emberek, legalább ne ilyen feltűnően. - mondtam hangosan, háttal nekik. Louis kicsit elnevette magát, aminek nagyon örültem. Igaz, hogy még csak most ismertem meg, de olyan rossz szomorúnak látni. És valahogy kötelességemnek érzem, hogy jó kedvre derítsem, és foglalkozzak vele.

-Na akkor most, hogy mindenki ismer mindenkit, mit csináljunk? - kérdezte Lou.

-Nem megyünk ki a kertbe? Kicsit jobban megismerhetnénk Emily-t, és jól elszórakoznánk. - javasolta Liam.

-Én benen vagyok. - mondtam.

-Szuper, akkor menjetek ki, én addig keresek egy plédet, amire leülhetünk a fűben. - mondta Liam.

Kimentünk, és nemsokára megjött Liam a pléddel. Leterítettük, és körbe leültünk rá. Mindenki mondott magáról néhány szót, így én is jobban megismertem őket. Közben Louis is feloldódott valamennyire. Majd megkértem őket, hogy énekeljenek valamit. Egy pörgős számot választottak, így elénekelték a "Live While We're Young" című számukat. Megmondom őszintén nagyon tetszett. A dal is, és a hangjuk is. Nem csodálom, hogy ilyen sokan szeretik őket. Amikor Lou-ék először meséltek róluk, és a rajongóikról, azthittem megint egy egyslágeres banda, akik el vannak telve maguktól. De kellemesen csalódtam. Összességében tényleg olyanok mint én. Fiatalok, és bolondok. Komolyan. Nem hiszek, hogy sokan csinálnak ilyeneket:

Nem is kell mondanom, hogy, hogy reagáltam erre, amikor békésen ülünk Lou-val a kanapén, és amikor oldalra fordulok ez a látvány fogad. Nagyon megkedveltem őket, és örülök, hogy Louis is feloldódott teljesen, és egész jó kapcsolatba kerültünk.


*Louis szemszöge*


Amikor újra megláttam Emily-t, nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek. Jó volt látni, hogy jól van, de tudtam, hogy nem közeledhetek felé úgy. És ez elszomorított. Viszont, hogy ilyen kedves volt velem, és foglalkozott velem, ráébresztett, hogy igaz, hogy nem szabad újra összejönnünk, de miért ne lehetnénk barátok. Hisz nagyon élvezem a társaságát, és ő sem menekül előlem. Mindent megteszek annak érdekében, hogy barátok legyünk. Így nem kell őt teljesen elveszítenem.

1 hét múlva:

Egyre jobb a kapcsolatunk Em-el. Minden nap átjönnek hozzánk, és már a szomorúságom is kezd alább hagyni. Megpróbálok nem a múltra gondolni, hanem arra, hogy itt van velem, igaz nem mint a barátnőm, de mint az egyik legjobb barátom. Most is épp őt várom, mert moziba megyünk. Most leszünk először kettesben, és nem tudom, hogy hogy fogok viszonyúlni hozzá. Igyekszem nem próbálkozni nála, csak mint egy baráttal. Szerencsére még Brittany sem jelentkezett, és nagyon remélem, hogy nem is fog. Semmilyen szabályt nem szegtem meg. Azt senki egy szóval sem mondta, hogy ne lehetnénk legjobb barátok.
-Kipp-kopp.! Bejöhetek? - szólalt meg Em, az ajtóm túloldaláról.
-Persze gyere csak. - válaszoltam. Mikor Brittany kitörölte Em összes emlékét, és visszaváltoztatta, az összes kép, ami a falamon, (és így gondolom Em falán is volt) eltűnt. Először üresnek éreztem a szobát, de így legalább bármikor feljöhet hozzám, és nem kell félnem, hogy valamit meglát. A vámpírságot pedig már megtanultam rejtegetni. - Mindjárt készen vagyok, úgyhogy mehetünk.
-Okés. - mosolygott és leült az ágyra.
-Csini. - néztem végig rajta, mire elnevette magát. - Na.. felőlem mehetünk.
-Felőlem is. - mondta, majd elindultunk kifelé.
-Majd jövünk!!! - kiabáltam, és már kint is voltunk.
-Mivel megyünk? - kérdezte Em.
-Szerintem kocsival. - mondtam, mire ő csak bólogatott. Beültünk a kocsiba, és elindultunk a pláza felé.
-És amúgy mit is fogunk megnézni? - kérdezte nevetve.
-Jó kérdés. - nevettem. - Nézzünk mesééét!!! - visítottam.
-Jóóó!! - visított Em is. Sejtettem, hogy bele fog menni, hisz ő is úgy imádja a meséket, mint én.
Odaértünk a plázába, gyorsan leparoltam, és rögtön a mozi felé vettük az irányt. Odamentünk műsortáblához, és körülbelül 1 perc bámulás után egyszerre böktünk rá egy mesére.
-Akkor azt hiszem egy egyértelmű. - nevetett.
-Jó napot! 2 jegyet kérnénk a következő Gru2-re. - mondtam a jegyárusnak.
-Tessék, 1:35-kor kezdődik. - mondta a jegyárus, és ideadta a jegyeket.
-Köszönjük. - mondtuk egyszerre, és átmentünk a popcornos részre.
-Ú-úúú. Vezszünk egy páros menüt? - kérdezte Em a karomat rángatva.
-Veszünk, veszünk, csak a karomat hagyd meg. - mondtam, mire elnevette magát. Megvettem a menüt, és bementünk a terembe. A közös vacsora óta az anyukájával, mindig hordok magamnál egy kis üveg vért, így igazából szinte mindent ehetek, előtte is. Elfoglaltuk a helyünket, és nem sokára a film is elkezdődött. Nagyon jól szórakoztunk. Annyit nevettünk, 1 hete még nem gondoltam volna, hogy fogom még valaha, ilyen jól érezni magam. Miután vége lett a filmnek, sétálgattunk egy kicsit a plázában még.
-Bemegyünk a Claire's-be? - kérlelt Em cukin. Nem tudtam nemet mondani.
-Mennyünk. De nem akarok egy röhejes napsemüveget, vagy parókát felpróbálni. - mondtam "komolyan".
-Jó-jó. - nevetett, és már húzott is befele a boltba.
Körülbelül mindenre amit meglátott ez volt a reakciója: ÚÚÚ...De édes...Cuki...Ahww...Csini.
Egyszerűen olyan cuki volt, hogy csak mosolyogtam rajta, és csak őt figyeltem.
-Júúj, nézd! Barátság nyakláncok. - húzott oda az egyik polchoz. Barátság nyaklánc. Ez jó ötlet. Köszi Em.(;D)
Csomó ideig nézelődtünk, de végül kiválasztottunk egyet, ami mind a kettőnknek tetszett. Nem túl csajos, nem túl pasis, pont tökéletes. És még a "szerelmünket" is jelképezheti. Gyorsan kifizettünk, és azonnal feltettük egymásnak.

-Tökéletes. - mondtam a szemébe nézve. Már készültem volna, hogy megcsókoljam, de szerencsére észbe kaptam, mielőtt mozdultam volna. Nehéz lesz az biztos. De megéri.

Enii~

Part 10. "Nagyon szeretlek Emily Backer!"

*Az előző rész tartalmából*

-Ne...Ne... NEM!! - kiabálta a végét sírva Louis. - Én ezt nem így akartam. Ne tedd ezt velem..kérlek. Ne félj tőlem. Miért félsz tőlem? Annyira szeretlek. Sosem bántanálak önszántamból. Te vagy a mindenem.
****
De most újra éreztem azt a különös bizsergő érzést, amit a látomások előtt szoktam. Reménykedni kezdtem, hogy hátha a Louis-val való kapcsolatunkról lesz szó. Megjelent egy kép. Láttam egy képet a nővéremről, ahogy Tom nyakába borulva sír. Volt valami a kezében, de nem láttam tisztán semmit.
****
-Figyelj. A legutóbbi esetről csak annyit, hogy, ne félj tőle. Ismerem őt már egy ideje, és ennyire még senkihez nem ragaszkodott. Ha rajta múlik, tényleg örökké együtt lesztek. És ez a ti esetetekben tényleg örökkét jelent. - mondta barátnőm kedvesen.
****
Lou: Egymás mellé álltunk, és egyszerre néztünk rá a csíkra. Tátott szájjal egymásra néztünk. Egymás nyakába borultunk, és éreztem, ahogy mind a ketten elsírjuk magunkat.
****

Lou szemszöge:

Liam utolsó szava visszhangzott a fülemben... "Hallhatatlan."
- De..... 
- Nem, nincs mit ellene tenni. Babátok lesz! - mondta Zayn a szemembe nézve. Én csak bambultam magam elé.
- Hogy fogom ezt anyuéknak elmondani? - kérdeztem magamtól hangosan.
- Megoldjuk, mi így hárman! Végül is... Te már értesz a babákról, hisz 3 kisebb testvéred is van. - mondta viccesen Josh mire kicsit megnyugodtam.
- Ezt is láttam.. Mindent látok, csak azt nem, hogy RÁM mi vár.. - mondta húgom elcsukló hangon. Nem tudott senki semmit mondani erre. - Na jó én inkább hazamegyek. - mondta Emily és már itt sem volt.
- Emily! - kiabálta Louis idegesen.
- Danielle!! Nem megmondtad neki???? - kérdezte Louis a barátnőmet.
- De és meg is értette és veled is megbeszélte de tudod milyen! Takarodj már utána!! - kiabált Dani.
- Szerintem Josh, mi is menjünk haza.. - mondtam majd elindultunk. útközben Emily könnyes szemekkel ölelte Louist, Louis meg erősen a karjai közt tartotta.
- Olyan aranyosak, nem? - kérdeztem öcsémtől.
- Igen. - mosolygott.
- Josh?? - kérdezte egy ismerős lány hang.
- Skyler? - kérdeztük egyszerre testvéremmel. 
- Skyler! - mondta Josh és erősen megölelte a lányt. Azt hitték, hogy nem hallom amit "suttognak" egymásnak, de tévedtek.
- Hiányoztál! - mondta Sky.
- Te is nekem! - mondta öcsém és egy puszit adott a lánynak.
- Öm.... amúgy izé.. Ti most együtt vagytok? - kérdeztem tőlük.
- Nem! - mondta öcsém még mindig ölelve Sky-t.
- Csak jó a kapcsolatunk. - mosolygott a még mindig gyönyörű Skyler.
- Értem.. Hé Sky... sikerült a lelkednek lenyugodnia Emily miatt? - kérdeztem óvatosan.
- Nem.. még mindig nagyon hiányzik! - mondta a lány lehajtott fejjel.
- Figyelj.. Nem akarok goromba lenni, de Em-nek ez egy új élet egy teljesen más, amibe a régi barátok, szerelmek nem kaptak helyet. Sajnálom Skyler.. Mi tényleg próbáltunk mindent, hogy Rád emlékezzen, de semmi. - mondta Josh.
- Hé! Jöttök már? Itt mellettem valaki nagyon türelmetlen! - mondta Louis miközben jöttek Emilyvel felénk.
- Maradj már te répafejű! - mondta Em és gyorsabb tempóba jött felénk.
- De naaaaa Kicsiiim!! - nyávogott Louis.
- Na? - kérdezte Emily tőlünk.
- Öm.. menjetek mi még Skylerrel beszélgetünk. - mosolyogtam.
- Skyler? - kérdezte Em mire az említett lány reményteli mosollyal kapta fel  fejét.
- Sz-Szia Emily. - mosolygott Sky.
- Miért nem emlékszem rád?? - kérdezte Emily talán magától, talán tőlünk, de tudom, hogy arra rájött, hogy Skyler fontos volt neki mivel egy könnycsepp gurult le a szeméből. Louis ismét magához húzta a húgomat.
- É-Én nem haragszok Emily. - mondta Sky, de neki is tele volt könnyel a szeme.
- De én magamra igen! - mondta Em. - Én..... minden erőmmel azon vagyok, hogy emlékezzek. - mondta tovább és elővette a közös képeiket a táskájából. Én még mindig ugyan azt a kettő kislányt látom bennük mint 9 éve...

- Ha még több eszedbe jut akkor hívj kérlek, vagy bármikor hívhatsz! Josh tudja a számom. - mondta Sky és már el is futott.

Emily szemszöge:

-Menjünk haza,.. - mondtam halkan és Louissal kézen fogva indultunk. Mikor a ház elé értünk megbeszéltük, hogy holnap átmegyünk.

-Megjöttünk! - kiabált be Josh.

- Sziasztok gyerekek!! - mondta apa és sorba ölelt mindenkit.

- Anya!! - mondtam mert nem találtam sehol az én drága anyucikámat. (xd)

- Konyhában! - mondta és egyenesen oda is mentem. - Mi újság kicsim? - kérdezte anya.

- Öm.. Holnap ott aludhatok Louisnál? - kérdeztem.

- Ahj.. Igen, ha nem csináltok rosszaságot. - mondta mosolyogva.

- Nem.. de Matt is ott aludhat?? - kérdeztem pirulva.

- Hm.. nem hiszem, hogy jó......

- Lééééééééééééééééééééééééééééééééééééééééééééééégysziiiiiiiiiiiiii anyuu! - vágtam bele a szavába  a könyörgésemmel.

- Jó.. legyen.. - mondta anyu mire egy nagy cuppanós puszit nyomtam neki.

- Hé Matt! - kiabáltam mert őt végképp nem találtam. Végül felmentem a szobájába ahol lássatok csodát ott játszott. - Hé! Mi a baj? - ültem le mellé mert éppen sírt.

- Soha nem vagytok itthon és hiányoztok, főleg te Emily. - sírta az ölembe öcsém.

- Sajnálom Matt, de tudod van egy fiú akit nagyon szeretek és nem, nem apa sem Josh. Szóval ez a fiú különleges. - mondtam neki.

- Miért? - kérdezte szipogva. Elkezdtem letörölgetni a könnyeit.

- Mert énekes. - mosolyogtam.

- Azta!!!! - mondta csodálkozva Matt.

- És tudod, ő is nagyon szeret engem és élvezzük egymás társaságát. De van ott még 4 fiú akik szintén énekesek és a barátnőim. És tudod mi a legjobb Matt? - kérdeztem mire megrázta a fejét. - Az, hogy holnap ott alszok, és te is. - mosolyogtam rá.

- Tényleg? - kérdezte csillogó szemekkel.

- Igen! - mosolyogtam mire megölelt és elkezdett az ölembe ugrálni.

Másnap reggel:

- Na majd akkor holnap jövünk. - mondtuk egyszerre Louval és Joshsal.

- Oké és vigyázzatok magatokra és Matt-re is. - mondta anya és mindegyikünk kapott 1-1 puszit.

- Én nagy fiú vagyok! Én vigyázok rájuk! - mutatott fel ránk Matt amin nevettünk. 10 perc múlva meg is érkeztünk. Matt a kezemet fogta végig de most már azt akarta, hogy az ölembe vegyem.

- Matt. te mondtad, hogy nagy fiú vagy. - mosolyogtam.

- Dee!! - mondta és én csak "engedelmeskedtem" neki.

- De csak mert szeretlek nagyon! - mondtam és adtam neki egy puszit.

- Én is szeretlek Emily. - mondta Matt.

- Hééé!! Én is szeretlek ám!! - mondta Louis amin nevettem majd kaptam egy csókot.

- Louis, ő itt az egyetlen férfi az életemben, az öcsém, Matt. - mosolyogtam rá.

- Hát jó.. akkor vissza kérem a csókot. - mondta és be durcázott.

- Tudod csak viccelek. - mosolyogtam rá.

- Tudom, de én féltékeny vagyok a kis öregre. - mondta Louis.

- Miért? - kérdeztem.

- Mert őt felveszed az öledbe engem meg nem! - mondta.

- Hát te bolond vagy. Amúgy Matt, figyelj. Ő az a fiú akiről beszéltem neked. - mosolyogtam.

- Tényleg énekes vagy? - kérdezte öcsém.

- Igen, egyébként Louis a nevem. - mosolygott rá.

- Tudom! - nevetett Matt. 

- Tudod Matt... Nagyon-nagyon szeretlek, de nagyon-nagyon nehéz vagy! - mondtam.

- Gyenge vagy azéért! - mondta gúnyolódva öcsém.

- Hé! Csak szimplán kis termetű és gyenge csontozatú! - nevettem.

- Az épp elég baj! - mondta Louis és adott egy puszit.

- Hé öcsi.. Nem akarod, hogy Louis cipeljen?? Nagyon erős! - mondtam.

- Deee!! - mondta Matt.

- Na jó.. - mondta Louis és nyakába tette az öcsémet.

- Kérlek Louis.. óvatosan.. ő az egyik gyenge pontom, ha bármi baja lesz....

- Tudom Kicsim, nekem meg te vagy a gyenge pontom. Szeretlek. - mondta Louis majd megcsókolt. Végül nagy nehezen bejutottunk a házba.

- Öm... most vagy átaludtam sok-sok évet vagy csak képzelődöm, hogy Louis nyakába egy gyerek van és mellette Emily!! - mondta Harry kétségbeesetten.

- Harry. Ő Lou, Josh és Emily öccse. - mondta Taylor a szemét megforgatva.

- Jaa! De kis vagány! - mondta Niall.

- Tudom! - mondta Lou nevetve.

- Na akkor keződthet a medencés buli?? Csajok fel  fürdőruhákkal! - mondta Liam.

- Itt Dj Malik, Dj Malik! - mondta Zayn. Matt már szaladt is Louhoz, hogy menjen be vele a vízbe.

- Gyere kicsim. - mondta Louis és húzott magával.

- Nem.. Én nem szeretek fürdőruhában lenni és úszni se tudok. - mondtam zavartan.

- Jajj ne már Emily. -mondta Louis.

(18+) - Louis ez fáj. - mondtam könnyes szemmel mivel olyan erősen fogta a csuklómat, hogy majdnem elállította a vérkeringésemet. Behúzott a házba és a konyha asztalról lesöpört mindent, csodálom, hogy a többiek nem hallották. Ráfektetett az asztalra és elkezdte a nyakam csókolgatni, szívni és harapni majd letépte rólam a ruhákat.

- Louis!!! -sírtam alatta. Akármennyire is akarja minden porcikám még se, előtört belőlem a félelem. Levette a nadrágját majd a hatalmas f*szát belém nyomta mire hatalmasat sikítottam. Elkezdett gyorsan mozogni bennem és majd szét szakadtam mivel ez volt az első. Csak sírtam és nyögtem meg sikítottam.

- Te mit csinálsz?? - rontott be azt hiszem, hogy Josh. Gyorsan felvettem a szoknyámat és a felsőmet majd nagy nehezen, de kirohantam a kertbe mert Josh azt mondta. Mikor kiértem leestem a fűre és úgy sírtam. Mindenki engem nézett értetlenül.

- Húgi.. Mi történt? - kérdezte Lou óvatosan leguggolva mellém.

- M-meg....... - nem tudtam ki mondani.

- Nézz rám.. Mi történt? - kérdezte újra Lou.

- Megerőszakolt.- mondtam halkan de elég hangosan ahhoz, hogy a többiek is hallják.

- Ki? - kérdezte Zayn leállítva a zenét.

- L-Louis. - zokogtam újra. Lounak vörös lett a szeme és nem látott a haragtól.

- Megölöm! -kiabálta Lou és bement a házba. 

- Brad.... - mondta halkan Pezz és Dani. Louis jött ki hozzám.

- Emily.. én nem tudom elmondani, hogy mennyire sajnálom... - mondta Louis.

- Hagyj békén! - mondtam és felálltam majd hátrébb léptem.

- Tudod, hogy nem én voltam. - mondta Louis.

- NEM, érdekel! TE tetted meg! Én.. félek tőled.. remegek ettől az egésztől és már a neved hallatán is.. fájdalmat okoztál nekem. - sírtam.

- Tudom, de nem akartam...

-Mégis megtetted!! Én.. nem akarlak látni, szakítok veled.. - vágtam szavába. - Nagyon szeretlek Louis ezt ne felejtsd el, de ennek vége. - mondtam majd elmentem mellette.

5 órája a szobámba ülök és bőgök. Hirtelen Zayn és Pezz jöttek be az ablakomon.

- Hú, édesem ez jobban megviselt mint ahogy ott mutattad.. - mondta Pezz és óvatosan leült az ágyamra.

- Nem szeretjük ha sírsz!! - mondta Zayn is.

- Most nevessek, hogy életem szerelme akit nagyon szeretek megerőszakolt? - sírtam Zayn-nek.

- Bocsi... azért jöttünk, hogy kicsit eltereljük a figyelmedet.. - mondta Zayn.

- Perrie.. Nem akarok élni. - sírtam barátnőm nyakába.

- Élni fogsz! Nem fogjuk hagyni, hogy hülyeséget csinálj! - mondta Pezz. Nekem nagyon bűntudatom volt mivel már csináltam hülyeséget...

- Én..... nem tudom, hogy mondjam el.. - mondtam.

- Mit? - kérdezte Zayn aki már Perrie mellé letelepedett. Nem beszéltem csak megmutattam mind a két karom és a combomat ami tele volt vágásokkal.

- Neked elment az eszed??? - kérdezte akadozva Perrie..
- Ennyi vágást még sohasem láttam. - mondta Zayn.
- Van még valami amiről tudnunk kell? - kérdezte Pezz.
- Vettem be csomó gyógyszert és alkoholt akartam rá inni, de nem mertem..Sajnálom.- mondtam sírva.
- Jó, nyugodj meg. De ilyet soha többet nem csinálj!! - mondta Zayn.
- Srácok, baj van!!! - rontott be Harry és Taylor.
- Ne.. Emily mondd hogy csak képzelődök.. - mondta Taylor a fejét fogva.
- Tay.. van ennél nagyobb gond. - mondta Harry.
- Aham van nagy gond de ti azon veszekedtek h mi nagy gond.. szal mondjátok már! - mondta Pezz.
- Louis megölte Bradet. - mondta Tay.
- Baszki! - mondta Zayn.
- Velünk kell, hogy gyere Em.. - mondta Harry.
- Én nem megyek.. - mondtam szipegve
- Ha nem jössz Louis meg fog halni! - mondta Harry miközben az arcomat fogta, hogy a szemébe nézzek. Megremegtem a gondolattól, hogy Ő meghal.

Tett helyszínén:

- Hol van Matt? - kérdeztem egyből.
- A farkasok otthon maradtak vele. - mondta Niall amin egy kicsit megnyugodtam. Közbe már Brittany is ott volt.
- Ó lám,lám. Emily. Mennyit változtál. - mondta Brit miközben körbement körülöttem.
- Hagyd békén Louist. - mondtam.
- Azt hittem, hogy nem érdekel már a sorsa mivel szakítottatok.. - mondta Brit.
- Attól, hogy szakítottunk én még szeretem. - mondtam.
- Milyen kár... - mondta Brit.
- Hagyd őt békén. Inkább engem. - mondtam.
- Nem!! - kiabálta Lou, Louis és Josh egyszerre.
- Nézzetek rám... Ma már kétszer is majdnem megöltem magam. - mondtam nekik a sírástól vörös szememmel.
- Hm.. Elég nagy gondot okozol a vámpír világban... Ha elveszem a vámpírságodat és az emlékeidet amik eddig történtek veled és a fiúkkal akkor még kedves is vagyok. - mndta Brit.
- Oké. Ha Őket békénhagyod. - mondtam.
- Legyen.. - mondta Brit.
- Szeretlek Louis, sajnálom. - mondtam és a szemem előtt leforgott az összes közös dolgok. Amikor megismertem őket, amikor összejöttem Louissal, amikor Danival beszélgettünk kint meg ilyenek. Hirtelen nagy sötétség lett és csak annyit hallottam még, hogy " Nagyon szeretlek Emily Backer!!". Louis szemszöge: - Nagyon szeretlek Emily Backer! - kiabáltam könnyes szemmel. - Na én mentem! - mondta Brittany és elment. Én csak sírtam mikir az ölembe vettem az életemet. - Miért nem ölsz meg? - kérdeztem szipogva Lou-t. - Mert Louis van esély még, hogy összejöjjetek és tudom, hogy nagyon szeret még így is, hogy nem emlékszik rád. - mondta Lou. - Nagyon szeretem és ezért szeretném kérni, hogy újra hozzátok majd bemutatni Emily-t. De most már nem szabad, hogy belém szeressen. - mondtam sírva. - Úgy is újra beléd fog szeretni.- mondta Harry. - Hát akkor újra rideg leszek vele... - mondtam amit nem akartam. - Azt sem fogod sokáig bírni. - mondta Josh. Nem válaszoltam rá semmit hanem hazamentünk. - Akkor holnap gyertek! - mondtam szomorúan. Elmentek. - BooBear jössz beszélgetni? - kérdezte Dani óvatosan. - Nem. - mondtam és sírva mentem fel a szobámba ahol csomó kép volt a falamon, sőt csak olyan képek amin Emilyvel vagyunk, az egész szobám fala képekből áll, de tudom, hogy az övé is. Sírva aludtam el. Liam szemszöge: - Valamit tennünk kell mert rossz így làtni Louist, és lehet, hogy még jegesebb lesz ha nem csinàlunk valamit. - mondtam mire mindenki bólogatott vagy sóhajtott. PS.: Bocsi a kesesert de telorol irtam az utolso reszt mert nincs wifi csak mobilnetem:/// de remelem tetszik a kis csavar es az extra hosszu resz :))<3 Mesi~