*Emily szemszöge*
A twitcam után hamar elaludtunk, mert hát elég tartalmas napunk volt. Reggel mikor felébredtem, rögtön Louis jutott az eszembe. Olyan jó érzés, amikor mellette ébredek. Ha Sky is felkelt, átmegyünk hozzájuk. Ez biztos. Ekkor hallottam, hogy valaki mozog mellettem, gondoltam, hogy barátnőm ébredezik. Odafordultam, és láttam, hogy könnyes a szeme.
-Sky. Mi a baj? - kérdeztem aggódva.
-Az, hogy...hiába történt ami történt tegnap, de én még mindig ember vagyok. És kitudja, hogy leszek-e valaha közétek való. - erre felültem, és őt is felráncigáltam magamhoz.
-Ide figylej! Felöltözünk, megreggelizünk, és átmegyünk a fiúkhoz. Ott együtt eldöntjük, hogy mi legyen ezzel az egésszel. Okés? Persze, hogy okés. - mondtam, majd adtam egy zsepit Sky-nak, és lementünk a konyhába. Örülök, hogy nem kell félve lemennem minden nap, és nem kell anya előtt titkolóznom. Csak apa ne legyen itthon. De úgy tudom, hogy most 1 hétig külföldön van, szóval nem várható, hogy egyszercsak megjelenik.
-Szia anya! - köszöntem.
-Sziasztok! Csüccs, mindjárt kész a palacsinta. Em, itt a steak-ed. Csodálkozom, hogy még nem unod. - mosolygott.
-Mást nem is tudnék enni, meg már amúgy is hozzászoktam. Nem kívánok mást. - mondtam, és nekiláttam az evésnek. Attól még, hogy vámpír vagyok nem kell lemondanom az evőeszközökről, és barbárként ennem, szóval kés villa, és jó étvágyat.
Sky is lassan megette a palacsintát, felmentünk átöltözni, elköszöntünk anyától, és már indultunk is. Néhány perc múlva, már a házban voltunk, és mindenkit a nappaliba toboroztunk.
-Először is mindenkinek jó reggelt, aki most ébredt. Ezt elsősorban Zayn-nek mondom, akit ugyebár soha senki nem hagy aludni. - mondtam miközben Zayn kómás fejét néztem, ahogy próbálja felfogni a hallottakat. - Szóval, arról lenne szó, hogy..omm, hogy is mondjam.?! Skyról és a vámpírságról. Mert tegnap ugyebár azt mondtam Brittany-nak, hogy én fogom átváltoztatni őt, de emellett elsiklottunk. Örültünk, hogy nem történt semmi baj. Viszont el kéne dönteni, hogy most mi lesz.
-Tudom, hogy Niall nagyon nem szeretné, de ez lenne a legjobb megoldás, hogy együtt lehessetek. - mondta Louis.
-Tudom, de ez akkor is nagyon nehéz. Tudjátok nagyon jól, hogy mivel jár ez az egész. Nem szeretnélek ennek kitenni. - fordult Niall Sky felé.
-Okéokéoké. Mielőtt valamilyen oknál fogva vitába menne át a beszélgetés, állapodjuk meg abban, hogy estéig mindenki kitalál 1-1 érvet az átváltozás ellen és mellett. Akkor visszatérünk erre, most viszont lassan készüljünk, és induljunk Louis meccsére. - mosolyogtam rá. - Azt hitted elfelejtettem?
-Imádlak! - jött oda hozzám, és megcsókolt.
*Niall szemszöge*
Hihetetlenül idióta voltam tegnap. Nem is értem, hogy juthatott eszembe, hogy itt hagyjam ezeket a csodálatos embereket körülöttem. És legfőképp Sky-t. Bár én még mindig nem szeretném, ha vámpír lenne, de valahogy érzem, hogy ez lesz a vége. De minél később, annál jobb. Em ötletével, pedig még tovább húzhatjuk az időt. Mikor elcsattant a Loumily csók, én is oda akartam menni Sky-hoz, és legalább csak megölelni, de úgy tett, mintha nem is látná, hogy ott vagyok. Pedig tegnap azt hittem, hogy mostmár nem lesz ilyen a viszonyunk, de úgylátszik mégis.
A legtöbben felmentünk a szobánkba átöltözni, majd elmentünk Jay-ért, aki kikötötte, hogy Louis nem léphet pályára, ha ő nincs ott. Szóval felvettük őt is, majd Glasgow felé vettük az irányt. Alapból Londonból Glasgowba, majdnem 10 óra lenne az út, de Doncasterig GYORSAN mentünk, így csak 3 óra volt. Mivel korán indultunk, így már délben ott voltunk. Louis-ról készült pár kép a stadionnál, majd elment átöltözni, ezek után pedig melegített egy kicsit. Ezt Jay persze meg is örökítette. Olyan jó anyuka. Amennyi szeretet árad ebből az emberből, azt elképzelni is nehéz.
1 óra múlva elkezdődött a meccs. Mikor Louis vonult be, mindannyian sikítottunk, persze a lányokkal az élen. Egy darabig csak a kispadon ült, majd elérkezett az ő pillanata is. Kiküldték a pályára. Emily azonnal olvadozni kezdett, hogy "Jézusom ezt az álompasit. Hogy lehet valaki ilyen sexy. Valaki kaparjon össze." Erre a lányok legyezni kezdték, mi pedig csak nevettünk rajta.
Teltek a percek, de a hátrányuk nem akart csökkenni. Persze a jótékonyság a fontos, de mindenki a győzelemre hajt, még ha ezt nem is mindig vallják be.
*Emily szemszöge*
Jajj szegénykém, mit gondolhat most. Persze jótékonyság meg minden, de biztos jó érzés lenne neki is, ha nyernének. Ekkor viszont olyan dolog történt, amit szerintem senki nem gondolt volna. Épp megpróbálták elvenni tőle a labdát, amikor egy nagyot esett. Rögtön felpattantunk, és én már nem bírtam visszafojtani a könnyeimet, de mikor még mindig nem állt fel, ott feküdt, a térdét fogva, kétségbeesetten néztem őt. Bőgve, és csak arra vártam, hogy keljen már fel. Hirtelen mindeki megfagyott körülöttem, az égen szürke felhők jelentek meg. Dörgött, villámlott, és nagyon megijedtem, mert akármerre fordultam, mozdulatlan embereket láttam. Nem értettem mi történik. Sajnos hamar választ kaptam, ugyanis ki lejent meg? Persze, hogy Brittany.
-Mit akarsz tőlem? - kérdezte remegve.
-Nem húzom az időt. Vagy most azonnal átváltoztatod Skylert vámpírrá, vagy nem ez volt az utolsó rossz dolog, ami Louis-val, vagy épp a többiekkel történik. Te döntésed. De egy térdsérülésből még bármi lehet. Műtét, elfertőződés, műtéti hiba...folytassam? - nézett ördögien.
-Ezt nem teheted. - sírtam.
-Ó igen? - "kérdezte", majd Louis felé nézett, és láttam, ahogy csak ő mozdul meg a pályán, és egyre erősebben szorítja a térdét. Láttam a fokozódó fájdalmat a tekintetében.
-Ne!! Ne tedd ezt! Megteszem, amit akarsz. Csak..ne bántsd.. - nyögdécseltem a végét a sírástól. - Csak egy kérdés. Miért akarod, hogy Sky vámpír legyen?
-Hjajj. Nem egy hétköznapi lány. Van benne valami, ami egy átlagos emberben nincs. És egyébként is. Egy vápír még mindig jobb, mint egy halandó, aki tudja a titkot. - közölte velem. Bólintottam, majd Sky hirtelen megmozdult.
-Emily! Jól vagy? Nem lesz semmi baj...Várjunk..mi folyik itt? Brittany??? Em ő mit keres itt? És miért nem mozdul senki?? - aggodalmaskodott barátnőm.
-Sky. Kérlek nyugodj meg. Csak rám figyelj, és bízz bennem. Még mindig szeretnél vámpír lenni? - kérdeztem annyira higgadtan, amennyire csak tudtam.
-I-igen. Miért? - nézett rám értetlenül.
-Kérlek ne kérdezz semmit, később mindent elmondok, de most...átváltoztatlak. - mondtam nehezen a végét.
-Hhhh...rendben. - vett akadozva az elején egy mély levegőt.
Közelebb léptem hozzá, és..fájó szívvel, de belé mélyesztettem fogaimat. Éreztem a fájdalmát, de nagyon jól tűrte. Mikor elengedtem, lerogyott a székre, de néhány mély levegő után újra felállt, és próbált erősnek tűnni, mintha semmi sem történt volna. Brit még egy utolsót ránk pillantott, majd eltűnt, és újra visszatért az élet a stadionba. Mindenki a pályát figyelte, ahol Lou kezdett egyre jobban magához térni az eset után, a fekvés először csak felült, majd mikor úgy érezte, jól van, felállt. Megmozgatta a lábát, és bár már látszott rajta, hogy sokkal jobban néz ki, mégis lecseréltette magát. Azért az aggodalmam nem szűnt meg teljesen, mert Louis még sincs jól.
-Sky. Megleszel egy kicsit? Odamegyek Lou-hoz. Nekem ez még mindig nem tetszik. - mondtam, mire ő bólintott, így elindultam a kispad felé.
-Hölgyem, ide nem jöhet be! - állt elém az egyik biztonsági őr.
-De ott a barátom, és szeretnék egy kicsit beszélni vele. Nem fog sokáig tartani. - néztem kutyaszemekkel.
-Ide akkor sem jöhet be, ha nincs engedélye hozzá. - tartott ki az őr.
-Uram. Velem van. Beengedheti. - szólt ki Lou a padról, mire elállt előlem az őr és bemehettem. Szerencse, hogy meghallott minket. - Szia kicsim! Nincs semmi baj, ne aggódj. - mosolygott, majd megcsókolt.
-Szia! Ne hazudj nekem. Látom rajtad, hogy nem vagy jól. - mondtam komolyan.
-Túl jól ismersz. - nézett mosolyogva, de egyben fájdalmasan is. - Tényleg eléggé fáj a térdem, ezért is cseréltettem le magam, de megleszek. Vége a meccsnek, hazamegyünk, és pár napig ki sem szállok az ágyból. Jó lesz?
-Tökéletes. - nevettem, majd adtam neki még egy csókot, és visszamentem a többiekhez.
-Na mi az? - kérdezték szinte egyszerre.
-Még mindig eléggé fáj a térde, de semmi komoly. Reméljük ez így is marad. - mondtam, majd leültem Sky mellé. - Hogy vagy? - suttogtam.
-Egy kicsit szédülök, és mintha leesett volna a vérnyomásom, de ne aggódj. Éreztem már rosszabbul magam. - mosolygott, mire megöleltem.
-Nagyon köszönöm. - suttogtam még halkabban, és egy könnycsepp hagyta el a szemem.
-Ugyan mit? - kérdezte.
-Ha nemet mondasz, és mégsem szeretted volna, hogy vámpír légy, akkor..lehet, hogy Louis nem ússza meg ennyiben. Annyira aggódtam érte. - sírtam neki, de úgy, hogy a többiek ne lássák.
-Ugye nem? Ezt Brittany tette vele? - mire csak bólintottam. - Mekkora szörnyeteg... ezt nem hiszem el. Nyugi szívem. Vége van. Vámpír vagyok. Egy időre valószínüleg megszabadultunk tőle. - próbált nyugtatni.
Rendbe szedtem magam gyorsan, és eltöltöttük ezt a kis időt még, ameddig vége nem lett a meccsnek. Véget ért. Veszítettünk. De valamiért most nem bírt izgatni. Azonnal az öltöző elé mentünk, megvártuk Louis-t és már mentünk is.
-Harry. Vezetnél most te? Nem érzem valami jól magam. - mondta Lou a kocsinál.
-Persze. De héj..nagy a baj? - kérdezte Harry.
-Nem, csak kicsit szédülök, és így nem akarok vezetni. - válaszolt.
-Okés. - pacsiztak le egymással, majd beültünk a kocsikba. Hazavittük Jay-t, aki kiszállás előtt jól megölelgette, és megpuszilgatta a fiát, ami olyan édes volt, hogy végig csak mosolyogtam.
Doncasterből Londonba már ismét GYORSAN mentünk, így este 8-ra otthon voltunk. Bementünk a házba, és már megszokásból, mindenkit odahívtam a nappaliba.
-Szóval. Ugye reggel mondtam, hogy mindenki álljon elő 1-1 érvvel. Nos..ezekre nem lesz szükség. Kérek mindenkit, hogy bekiabálás és minden nélkül hallgassa végig, amit most fogok mondani. - kezdtem bele. - Ami a pályán Louis-val történt nem baleset volt. Brittany irányította az eseményeket. Amíg a földön feküdtél, Brit megállított mindenkit, körülöttünk minden lefagyott, és azt mondta, hogy ha nem változtatom át abban a pillanatban Sky-t vámpírrá, akkor komolyabb dolgok is történhetnek Lou-val, vagy esetleg másokkal is. És... Sky vámpír.
-V-vámpír? - kérdezte félve Niall.
-Igen Niall. Vámpír vagyok. Tudom, hogy ijesztő, de..együtt lehetünk..örökké. - mondta reménykedve Sky.
Niall meglepő módon nem válaszolt, csak hevesen megcsókolta barátnőjét.
-Ez azt jelenti, hogy nem haragszol? - kérdezte Sky.
-De haragszom. De csak Brittany-ra. Rád sosem tudnék. És Em-re sem. Pihentessük ezt a témát egy darabig szerintem. Élvezzük ki ezeket a pillanatokat, amiket együtt, boldogan tölthetünk. Holnaptól elkezdjük a tanításod, mindent ügyesen megtanulsz, és örökké együtt leszünk. - mosolygott felszabadultan Niall. Ezzel szerintem mindenkit meglepett.
-Niall. Nagyon büszke vagyok rád. - mondtam boldogan.
-Gyerekeeekk!!!! Kezdődik az X-factor!!!! Tv bekapcs, és mindenki néziii!!! - ordibált Louis. Én leültem mellé, és a többiek is elhelyezkedtek. Hamarosan elkezdődött. Egyik pillanatban nevettem, a másikban sírtam. De nagyon jó volt. Főleg mikor egymás után bejátszották a vicces jeleneteket, Liam és Niall már nem nagyon bírták visszafogni magukat. Mi pedig azon nevettünk, hogy ők, hogy nevetnek. Végül egész jó esténk lett.
Enii~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése