Part 24. Esküvő

Emily szemszöge:

Már egy ideje itthon vagyunk (körülbelül 1 hónapja xd) Lou-val és a lányok köztük anya is azzal nyaggat, hogy milyen legyen a torta, juj a koszorúslányruha, jaj a csokor, a díszítés úristen az esküvői ruha!! Kezd elegem lenni. Most is épp Pezz és Sky elől futok mert nem tudják eldönteni, hogy fodros vagy sima, hosszú vagy rövid legyen a koszorúslányok ruhája.
- kicsim! Tudod, mi történt a múltkor is amikor kergetőztél a bátyáddal.. - mondta anya.. Most épp a saját házunkban voltunk
- Lányok, hagyjatok kérlek... Nekem annyira mindegy, beszéljétek meg, hívjátok fel Fizzy-t és az ikreket, hogy ők milyet akarnak és egyezzetek meg aztán kérdezzétek ki a véleményüket a fiúktól is. Azt tudom, hogy Tiffany kék, fekete és fehér legyen a torta! - mondtam.
- De a fiúk nincsenek itt és érdekel a véleményed, te milyet szeretnél? - kérdezte Pezz..
- Mindjárt jönnek úgyis. Én örülnék ha Tiffany-kék lenne de annyira mindegy nekem! - mondtam kínomban. Végül berohantak a többiek, jött Jay és Louis húgai kivéve ugyebár Lottie-t. A lányok idejöttek és megöleltek majd Jay-t is megöleltem és Louis nyakába ugrottam.
- Ments meg! Kérlek! - mondtam Louis-nak.
- Minden oké? - nevetett Liam.
- Pezz és Sky teljesen rosszul vannak mert nem tudják megszervezni, hogy milyen ruhába legyenek a koszorúslányok.. - mondtam.
- 2 hét van az esküvőig, hamar fog eltelni, hagy tervezzék csak.. Tudod már milyen tortát és virágokat, díszítést akarsz? - kérdezte Louis.
- Azt tudjuk, hogy fehér rózsa mindenhol! - mondta ellőre Tom.
- Már két hét??????? Baszki!! Igen, akkor fehér rózsa mindenhol és a csokrom is olyan legyen. Tiffany kék, fekete és fehér torta!!! - mondtam amiben biztos voltam.
- Ennyi? Ezzel nem sokra mész . - nevetett anya és Jay.
- Kapkodás van! Sokan vagyunk mindenki nyüzsög, főleg az én barátnőim... - mondtam kínomban. Louis csak úgy megcsókolt, de őszintén szólva, kellett is ez a csók.
- Meg van a helyszín Louis? - kérdezte tőle anya.
- Igen, le van foglaltatva a templom is. - mondta csókunk után.
- Jajj... Mr. és Mrs. Tomlinson! - mondta aranyosan Sky aki lenyugodott Niall ölében.
- Még nem! . - nevettem kínosan. - Nem hittem, hogy valaha ezt mondom, de ha itt vannak a fiúk mindenki lenyugszik. - mondtam ismét kínosan.
- Én meg soha nem hittem, volna, hogy pont Emily fog először megházasodni. Követi anyu-t. - mosolygott Lou.
- Te is 18 éves korodban házasodtál? - kérdeztem anyát. Ő csak mosolygott és bólintott.
- Tényleg... Hazza és Taylor?? - kérdezte nővérem.
- Megjöttünk! és hoztunk pár esküvői ruha képet. - mosolygott Taylor rám.
- Miért félek én ettől? - kérdeztem és belefúrtam a fejem Louis mellkasába. leültünk mindannyian a nappaliba és Taylor elővette amit hozott. - Ez neked pár??? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.
- Figyelj, nem muszáj ebből választani, csak hoztam, hogy hátha megtetszik valamelyik és ihletet adjon. - mosolygott.  Csak sóhajtottam egy nagyot.. Igazából volt elképzelésem, de nem akartam megbántani.. Az összes lány mindegyikre mondta, hogy ez legyen. Egy tetszett az egészből ami Josh-nak is.
- Meg is  van milyet szeretnék, összeállítottam fejben. - mosolyogtam.
- Akkor irány egy esküvői ruhabolt! A legjobb, a leghíresebb. - mondta Dani és elkezdtek öltözni.. Végül mindenki jött, csak majd Louis nem láthatja, hogy milyen ruha. Még apa is hazautazott erre az időszakra és pont kint várt minket. Én nagyon meglepődtem és hirtelen felindulásban odarohantam és a nyakába ugrottam. Megkérték a kezem és el is utazott, de mos itt van.
- Itt az én utolsó kislányom aki felnőtt.. - mondta apa és adott egy puszit. Végül 3 kocsival el is indultunk. Nagyon nagy volt a bolt és a leghíresebb. bementünk és Danit puszilva üdvözölték..
- Miben segíthetek Dani? - kérdezte a csávó.
- Hát az lenne George, hogy ennek a leányzónak lesz az esküvője 2 hét múlva és kéne ruha neki de a koszorús lányoknak is. Na meg persze nekem is mint tanú. - pirult el Dani a végén. Nagyon örült neki, hogy őt kértem fel.
- Rendben baby. - mondta George.
- George vagyok, segítek választani és Ők: Luna és Destiny. Ők is segíteni fognak.. Szerintem akkor kezdjük a menyasszonyi ruhával. Gyere velem mondta George.
- Én Emily vagyok és oké. - mondtam és bementem utána egy szobába. Tele volt gyönyörű ruhákkal. Nagyon sok ruhát mutatott George, igazából mindegyikben volt valami olyan ami tetszett, de egyik se fogott meg. Elmondtam az elképzelésemet George-nak aki egyből tudta, hogy mire gondolok.
- Csipke díszítéssel, pánt nélküli mégis csipke háromnegyedes. Remélem ilyesmire gondoltál. - mondta.
- Tökéletes. Felpróbálhatom? - csillant fel a szemem. Ő csak bólintott és felpróbáltam és magamon is nagyon tetszett, egyre inkább be voltam zsongva az esküvő miatt, többiek már mondták, hogy nem úgy nézek ki mint aki várja.
- itt vannak Louis-ék? - kérdeztem.
- Egyik fiú sincs itt csak a bátyád és az öcséd.. - mondta Josh
- Akkor.. mehetek? - kérdeztem.
- Gyere. - mondta izgatottan Jay. Kiléptem és nem néztem senkinek sem az arcára csak csukva volt a szemem. Azt éreztem, hogy valaki megölel. kinyitottam a szemem és anya volt. Sírva ölelt meg.
- Gyönyörű vagy. - mondta halkan.
- Akkor tetszik? - kérdeztem tőle. Ő csak biztatóan mosolygott.
- Gyönyörű vagy. - mondták mindannyian.
- Akkor azt hiszem ez az igazi. - mondta nővérem. Szerencsére lenyelte ezt a dolgot, de most utálja Louis-t. Én óvatosan levettem a ruhát majd visszaöltöztem. Odaadtam Destiny-nek a ruhát, addig ő ellenőrzi, hogy minden rajta van-e meg, hogy minden tökéletes-e.
- És akkor a méreteket kérném a koszorúslány ruhákhoz. Mindenki lediktálta.
- Szín? Forma?  - kérdezte Luna.
- Tiffany kék. - mondta Sky.
- Az nagyon szép szín. - mondta Luna miközben keresgélte a katalógust.
- Csak a menyasszony kedvébe akarunk járni. - mosolygott rám Dani és megöleltem őt majd sorban mindenkit. Egy jó hossza 1 óra után a csajok kiválasztották a ruhát amiből van a kicsiknek is méret. Végül rávették a többiek Lou-t, hogy ő is legyen koszorús lány. Engem nem érdekel ha a nővérem nem kívánkozik részt venni ebbe az egészbe, csak az számít, hogy minden tökéletes legyen, csak azon a napon.

Végül a fiúkkal találkoztunk a McDonald's-nál.
- Látom sikerült ruhát választani. - mosolygott Niall. Én csak megcsókoltam Louis-t.
- megyünk tortát rendelni és választani? - kérdezte tőlem Louis. én csak bólintottam és odaadtam anyának a ruhámat. Kézen fogva indultunk el gyalog Louis-al.
- Remélem tetszeni fogok. - mondtam pirulva. Elég hűvös volt, mivel tél van így hozzábújtam.
- Most is tetszel.. Biztos vagyok benne, hogy egy hercegnő leszel. -közölte aranyosan. Végre megérkeztünk a boltba. A londoni White Flower.. Bementünk és Cassandra lerajzolta amit elképzeltem és nagyon tetszett. Louis-val elindultunk haza.

Csak úgy repültek a napok, kivéve az utolsó 2-őt az esküvőig. Nagyon lassan telt, nem tudtam lefoglalni magam... Nem kértem lánybúcsút így csak koccintottunk egyet a csajokkal itthon, a fiúk meg elmentek a Funky Buddha-ba bulizni, nem vittük nagy dobra. Most épp Matt-el és Lux-al játszok, de már kezdem unni. A fiúk az új albumukat veszik föl, mi Sky-al már befejeztük a filmünket, de még nem adták le sehol, majd csak 2 hét múlva úgy ahogy a fiúk This Is Us mozifilmjüket is.
- Anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!!! Jaaaaaaaaaaaaaaaaay!!! Unatkozooooooook! - mondtam kínosan. - menj át a fiúkhoz, ott van mindenki.. - mondta Jay.
- De oooooooooooolyan messze van. - mondtam.
- 1 másodperc alatt ott vagy.. - mondta anya megforgatva a szemei.
- Jó.. akkor majd jövünk avagy jövök. - mondtam és már itt sem voltam. - Haho. - mentem be az ajtón.
- Na mizu? - jött ki a konyhából Niall.
- Unatkozok.. Eddig olyan gyorsan teltek a napok, most meg olyan lassú.. - vágtam fancsali képet.
- Emily? - kérdezte Sky miközben jött le a lépcsőn.
- Jelen!!! - mondtam kínomban.
- Niall azt mondta, hogy szeret!!! - kiabálta sikítva.
- Sky... Ezt mindenki tudja, hogy szeret téged. - mondtam értetlenül.
- Akkor is azt mondtaa. -sikítozott barátnőm és össze-vissza rohangált.  Ennek biztos elmentek otthonról.
- Szia. - hajolt a fülemhez Louis és nagyon rekedtes hangon mondta miközben a derekamat fogta. Összerezzentem az érintésétől és kirázott a hideg a hangjától. Csak elmosolyodtam. - merre jártál báránykám? - kérdezte még mindig mély, rekedtes hangon.
- Nem férek már a bőrömbe. - mondtam a szájába majd olyan vadítóan megcsókoltam.

Skyler szemszöge:

A napok gyorsan teltek a napok és minden olyan jó, boldogok vagyunk mind.... csak Niall-el még nem feküdtem le és a múltkori bulin láttam ahogy néz egy csajt ahogy erotikusan táncolt. Kicsit zavart, de nem akartam elsietni.. nem vagyok már szűz, de akkor is.. ezt a kapcsolatot biztosnak akartam tudni, de azt hiszem készen állok arra, hogy 100%-osan bízzak benne. A mai reggel is elég fárasztóan telt. Egész délelőtt nem mentünk ki Niall szobájából. Gondoltam egyet és teljesen lehúztam a redőnyt a szobájába majd a kis lámpáját halvány fényre állítottam, így félhomályt csináltam. Niall értetlenül nézett rám és kérdezgette, hogy mit csinálok, felült az ágyba, én meg az ölébe ültem.
- Skyler, nem értem mit akarsz. - mondta Niall.
- Mindjárt megtudod. - mondtam halkan és elkezdtem az arcát csókolgatni egészen a szája széléig, elég lassan, de érzelmekkel teli. Nem csókoltam meg, e helyett a nyakát kezdtem el csókolgatni. Leakartam venni a felsőmet, de ő megfogta a kezem és saját maga vette le rólam.
- Ugye tudod, mióta várok erre? Hogy végre az enyém legyél? - kérdezte és könnyes volt a szeme.
- Niall, most kérlek, ne sírj. ne legyél érzékeny. megkapsz engem, mindenemet örökre! A tied vagyok csak. Most csak csókolj és tegyél magadévá. - mondtam miközben a nyakát csókoltam.
- Szeretlek Skyler. - mondta Niall és megcsókolt. Én csak egy "tudom" - ot mondtam a csókunkba. Hirtelen fordított a helyzetünkön a Horan gyerek és ránéztem, és csak azt láttam, hogy a ágaskodik már eléggé.. Niall végig csókolt a nyakamon és csak jobban beindított a szőre az arcán ami vicces. Már csak fehérneműben voltunk mind a ketten. Niall a hátam alá nyúlt és kikapcsolta a melltartómat amit neki is dobott az ajtónak. A mellem kezdte kényeztetni a szájával majd a tangámhoz nyúlt.
- Ki miatt nedvesedtél be ennyire? - kérdezte pimaszul mire én csak nevettem egyet. Bugyin át kezdett izgatni ami már akkor sikerült neki amikor először megcsókolta a nyakamat.
- Niall.. - mondtam türelmetlenül. nem bírtam tovább és fordítottam a helyzetünkön. A számmal húztam le a boxerét majd el is dobtam immár a kezemmel. Nem féltem semmitől. Elkezdtem a férfiassága körül csókolgatni a bőrt majd a férfiasságát is végig csókoltam majd bekaptam tövig mire egy nagy nyögés hagyta el a száját és ez így ment addig ameddig meg nem állított. Letépte rólam a tangámat majd nyelvvel kezdett kényeztetni. én csak belemarkoltam a hajába és pár perc után elhúztam őt onnan. Gyorsan húzott gumit majd már bennem is volt. Minden lökésnél érintette a G-pontomat.Bevallom, hogy nagyon fájt de nem akartam leállítani, így csak jobban élveztem. Szét karmoltam a hátát, kiszívtam a nyakát és hangosakat nyögtem. Niall egyre gyorsabban mozgott bennem, gondolom ahogy hozzáértem, szétkarmoltam a hátát jobban beindította, ő is kiszívta a nyakam. Nem nagyon bírtam már, így a nyakába temettem az arcom és a nevét sikongattam. Beleharaptam a kiszívott bőrfelületbe mire egyből elment. Párat tolt rajtam és én is elmentem. Lihegve borult a nyakamba. Nekem egy könnycsepp folyt végig az arcomon, ez az utó jele a fájdalomnak szerintem.
- Miért sírsz? - kérdezte miután fél karjával támaszkodott a fejem mellett a másikkal meg letörölte a könnyet.
- Csak szeretlek. - mondtam és megcsókoltam.
- 1437 évem alatt ez volt a legjobb sex-em. - mondta Niall.
- 1437 éves vagy? - kérdeztem megdöbbenve, de nagyon nem is érdekelt. itt volt mellettem, itt feküdt. Ő. Betakarta magunkat majd végül én feküdtem az ő mellkasán. Csak átölelt és simogatta az arcomat. Olyan, fél-egy óra múlva lefürödtünk majd hívta őt a bátyja, így én mentem egyedül ki a szobájából.
- Máskor halkabban csajszi. - kacsintott Harry.
- Bocsi. - mondtam elpirulva.
- Jajj, te kis huncut!! - mondta Pezz és a nyakamba ugrott.. Lementem és lent az én barátnőm volt. Teljesen felpörögtem, nem is tudom, hogy miért.....

Emily szemszöge:

Este nem tudtam elaludni, még Louis-al sem, sőt még ő sem, sőt az egész ház nem aludt. nagyon izgultam hisz holnap mondom ki a boldogító igent.
- anya!!! ugye megrendeltünk mindent?? Ugye minden megvan?? úristen!! Nemsokára a hajamat kell csinálni! - mondtam bepánikolva.
- Kicsim.. Igen, mindent. Még csak éjfél van. Inkább próbálj meg pihenni.- mondta anya.
- De nem tudok, olyan nehéz! Teljesen felpörögtem anya!! - mondtam és össze vissza rohangáltam.
- Szívesen segítek elaludni.... - mondta Josh.
- Te csak fogd be! - mondtam, de azután odajött hozzám és megölelt. Végül nagy nehezen végigaludtam az egész delelőtett. Mikor felkeltem felvettem egy ruhát ami pöttyös volt és volt egy piros masni rajta. A hajamat megmostam és összefogtam. Mindenki elkészült majd elmentünk a templomhoz. Ott megcsinálták a hajam és a sminkemet kemény 4 óra alatt, de gyönyörű lett. Közben a többiek haját is megcsinálták. Dani-n nagyon elegáns ruha volt. A lányoknak nagyon jól állt a kék és a ruha is. A fiúk lent intézkedtek, anyával és Jay-el. Fogadták a vendégeket. Jött a nagyi is. Még nem vettem fel a ruhámat, féltem, hogy lesz valami baja. A csokromat behozta Matt.
- Köszönöm öcsi. - guggoltam le elé.
- Szeretlek Emily. Gyönyörű vagy. - mosolygott Matt és megölelt.
- Imádlak Öcsi. - mosolyogtam. Valaki kopogott.. Becky volt. Biztos anya hívta.
- Nagyon szép minden. - mosolygott Becky.
- Remek, csak még én nem láttam. - mondtam. Már csak 10 perc volt.. Felvettem a ruhámat, igazítottak még a hajamon és a sminkemen. Dani lement. A lányok is megfogták a mini csokrukat. Az enyém egy gyönyörű fehér rózsa csokor volt. Bejött apa. Csak csodálkozva nézett.
- Szeretném ha Josh kísérne be. - mondta apa. Nem értettem.
- Miért? - kérdeztem.
- Csak szeretném. - mondta apa és adott egy puszit. Beleegyeztem. A nagyon sok szép koszorúslány ment előre. Apa a nagy ajtóig lekísért majd odahívta Josh-t. Megszólalt a zene. Mi elindultunk Josh-al a koszorús lányok után fél percre. Folyton a földet néztem és Josh biztatott, hogy nem fogok elesni... 15 cm-es magassarkút viseltem amit Pezz kényszerített rám és ezért hisztiztem Josh-nak, csodáltam, hogy nem hallatszódott be. Felnéztem és egyből Anyára néztem aki nagyon mosolygott, úgy ahogy mindenki, csak 1 valaki sírt, és az az én férjem volt. Hirtelen kétségbeestem, de nem mutattam ki. Josh adott egy puszit majd átadott Louis-nak aki annyit suttogott a fülembe, hogy "gyönyörű vagy, csak ezért sírok" és adott egy puszit. A pap elmondta a szövegét.
- Most mondják utánam. - mondta a pap.

Emily: Szeretni foglak
Louis: Jóban-rosszban
Emily: Gazdagságban-szegénységben
Louis: Egészségben- betegségben
Emily: Tisztellek
Louis: És soha el nem hagylak el téged
Emily: Míg a halál el nem választ.

- Kérném a jegygyűrűket. - mondta a pap mire Matt idehozta. Én csak rámosolyogtam. Louis felhúzta az ujjamra majd én is az övére. - Mostantól fárj és feleségként nyilvánítalak benneteket. megcsókolhatja a menyasszonyt. - mondta a pap és Louis megcsókolt. Mindenki ujjongott majd aláírtuk a papírokat ahogy a két tanú is majd koccintottunk pezsgővel és ittunk belőle. lehet nem lehetett volna, de örömömben megöleltem Danielle-t aki csak nevetett és visszatolt Louis mellé. Anya és Jay mindent elmondtak, hogy hova kell most menniük a vendégeknek. Mi Louis-val kimentünk kézen fogva majd csináltunk pár képet a templomnál aztán beültünk az autóban és indultunk a helyszínre. 20 perc alatt odaértünk. Ott a kert részén csináltunk képeket mindenkivel. Én elsírtam magam amikor Louis újra elém térdelt és csak úgy megcsókolta a kézfejemet. Ő felállt egyből és megölelt. Nem akartam sokat sírni mert féltem, hogy a sminkem lejön amiért sokat ültem, de legyen ez a legnagyobb gondunk. Megöleltem anyát majd az anyósomat és az apósomat is akik nagyon örültek nekem, úgy ahogy Fizzy-ék is.
- Az össze koszorús lány gyönyörű! - mondtam hangosan mire mindenki nevetett. Jöttek a fotósok. nem tudom mit kerestek itt, de Paul egyből intézkedett és kitöröltetett mindent és megfenyegette őket, hogy ne jelenítsék meg. bementünk az épületbe és amit láttam.. mindenhol fehér rózsák, tiffany kék torta és kis sütik, díszítés. Minden nagyon tetszett. Louis-t azzal piszkálták a többiek, hogy sírt, én csak mosolyogtam ezen.

Mini torta (3 ilyen volt)

helyszín

Torta (2 ilyen volt)

Mini sütik (10000 ilyen volt)

Mindenki nagyon jól érezte magát.
- Szeretnék beszédet mondani! - állt fel Skyler. - A legjobb baártnőm és a pasim egyik legjobb barátja ma egybe kötötték az életüket, hozzáteszem Louis mind a két szemem rajtad van! Szóval.. Emily-vel mindig arról álmodtunk, hogy nem lesz esküvőnk csak csomó gyerekünk. Szóval megszegted a szabályt csajszi! Viszont.. Soha nem gondoltam, hogy Emily ilyen lesz.. Mikor a barbie-kal játszottunk azt játszottuk el, hogy milyen lesz az életünk. Vad, szabad és olyan amilyet mi akarunk és nem fog lekötni minket egy holmi pasi.. Végül ez változott. Emily igazi nő lettél már nagyon régen, és remélem örökre folytathatunk új álmokat! Sok boldogságot nektek! - mondta Sky. nagyon meghatott amit mondott. 

- Én is szeretnék valamit mondani. - állt fel Jay. - Louis a kisfiam most megtalálta élete szerelmét. Mielőtt összejöttek volna már előtte mondogatta nekem Emily-t. Kiskorában nagyon udvarias volt, emlékszem amikor a babakocsiba toltam és ette a kis kiflit és aki jött szembe velünk azoknak mondta, hogy " Hello, legyen szép napod!". Megígérte, hogy mindig mellettem lesz és az egyetlen nő leszek az életébe, utána a testvérei és, hogy neki nem kell se csaj se haver.. Ahhoz képest lett csomó haverja és egy felesége. Nagyon büszke vagyok a fiamra és Emily-re is. Nagyon megszerettem és látom , hogy szeretik egymást. Örökre legyetek boldogok. - mondta Jay.
-Akkor én is mondanék pár szót. - mondtam és felálltam. - Körülbelül 2-3 órája még nem volt rajtam ez a ruha mert féltem, hogy bármi baja lesz és az utolsó 10 percben kaptam magamra. Az esküvő előtti 2. hétben jöttem rá, hogy ilyen hamar telik az idő és, hogy rendelni kéne már a dolgokat. Nagy volt a nyüzsgés. Minden a fejemben volt már akkor, de ez sokkal szebb mint vártam... Viszont, kiskoromban mindig fújoltam amikor láttam egy párt csókolózni vagy kézen fogva sétálni, és ezt nem olyan rég értettem meg, hogy ez olyan dolog, amit soha nem felejtek el, úgy ahogy Louis-t se. Ő az aki segített legyőzni magamat.. Volt egyszer egy balesetem, mindent elfelejtettem.. azóta minden változott.. A testvéreim is.. Azt szeretném ha boldog lehetnék a családommal és a férjemmel, kívánom mindenkinek a legjobbakat, és nagyon örülök, hogy vagy nekem Louis. - mondtam és felemeltem a poharamat. Louis is mondott egy beszédet arról, hogy megígérte magának egy nőt sem fog közel engedni magához és jöttem én. Végül ettünk tortát és csak csodálkoztam, hogy mennyi minden van itt... Kíváncsi vagyok már, hogy mi lesz a nászúton......

Mesi~

Part 23. Ismerkedés az új családdal

*Emily szemszöge*


Nagyon ideges voltam, hisz most találkoztam először Louis családjával. Egyedül Jay-t ismertem meg hamarabb, és mondjuk ez egy kis önbizalmat adott, hogy legalább rá támaszkodhatok, ha nagyon beparáznék. Megfogtam Louis kezét, és próbáltam természetesen mosolyogni.
-Sziasztok már vártunk titeket. Gyertek be! - köszönt Jay. Bementünk és egyenesen a nappalijukba vezettek. Ajajj kezdődik...
-Szóval anyát már ismered. Ő itt Dan Deakin, a nevelőapánk. - kezdte Louis.
-Jó napot! - köszöntem bátortalanul.
-Kérlek tegeződjünk. Örülök, hogy személyesen is megismerhetlek. - mosolygott.
-Ők itt a tesóim sorban: Lottie, Fizzy, Phoebe és Daisy. - folytatta.
-Szia! - köszöntek boldogan, kivéve Lottie-t. Elég furának tűnt. Ölni tudott volna a szemével. Remélem nem az az ereje.
-Sziasztok! - köszöntem kedvesen.
-Éhesek vagytok? Esztek valamit? - kérdezte Jay.
-Nem köszi, mielőtt elindultunk ettünk. - válaszolt Lou. - Viszont most szerintem felmegyünk a szobámba és kipakolunk.
-Rendben. Ha kész vagytok gyertek le ha gondoljátok. - mondta Dan.
-Légysziii. Majd játszunk valamit.. - kérlelte édesen Daisy.
-Fél óra és itt vagyunk. Rendben? - guggoltam le hozzá mosolyogva. Nem lehet nem megzabálni.
-Jóóó. - örült meg és elkezdett ugrándozni.
Felmentünk Louis egykori szobájába. Igazi fiú szoba. Tele focis poszterekkel, emlékekkel, mindenféle tárgyakkal, és természetesen idiótaságokkal. Nem is ő lenne, ha ezek kimaradtak volna.
-Te is pasiból vagy. - nevettem mikor körbenéztem a szobában.
-Még jó hogy. - nevetett ő is. - Mindent változatlanul hagytak, mióta elmentem.
Láttam rajta, hogy elöntik a régi emlékek. Csak odamentem hozzá és megöleltem. Jó szorosan.
Lassan kipakoltunk, közben persze folyamatosan hülyéskedtünk, piszkáltuk egymást..csak úgy mint általában. Egész hamar kész lettünk, így átöltöztünk kényelmesebb ruhába, és lementünk a többiekhez.
-Emilyy. De jóó, hogy itt vagytok. - rohant hozzám rögtön Daisy. - Játszunk?
-Persze. És mit szeretnél? - kérdeztem.
-Társasozzunk. Louis abban úgy is mindig veszít. - nézett Lou-ra, majd kinyújtották egymásra a nyelvüket, és egyszerre kezdtek el nevetni.
-Anya! Átmenetem Martinhoz. Majd jövök. - készült indulni Lottie.
-Muszáj pont most? Inkább ismerkedjünk ma este. Gyere te is társasozni. Úgyis jó vagy benne. - invitálta Jay. Tisztelendő, hogy milyen nyugodt tud maradni bizonyos helyzetekben.
-Kösz inkább kihagyom. - válaszolt flegmán.
-Jay. Hagy menjen, ha szeretne. Majd holnap megismerjük egymást. - mondtam Jay-nek, hogy emiatt ne alakuljon ki vita. Bár nem értem miért ilyen Lottie. Nem is ismer, és máris utál.?!


*Lottie szemszöge*

-Ja mintha meg akarnálak ismerni. Ennyi is bőven elég volt. - gondoltam magamban. Mióta együtt van a bátyjámmal, sokkal kevesebbet beszél velem Louis. Ha néha-néha meg felhív, akkor is úgy teszi le a telefont, hogy "Figyelj most leteszem. Megjött Emily. Majd beszélünk húgi. Szia." Kössz...
Dúl a love ezerrel. Még csak most értek ide, de már elegem van belőlük. Nem biztos, hogy olyan sokáig fog tartani ez a béke...


*Emily szemszöge*

Lottie elment, mi pedig elkezdtünk játszani. Igaza volt Daisy-nek, Louis már az elején lemaradt hozzánk képest. Végül Én lettem az első, majd Phoebe, Fizzy, Daisy, Dan, Jay...és végül Louis.
-Ez nem ér. Csaltatok. Mindig csaltok. Visszavágót követelek. - durcizott szerelmem.
-Te tudsz a legcukibban veszíteni. - nevettem.
-Te is csatlakozol hozzájuk? - folytatta. - Jól van Em. Jól van. De aztán ne lepődj meg a büntetésen. - nézett perverzen.
-Héjj itt kiskorúak is vannak. - nevetett Fizzy.
Még játszottunk pár kört, és természetesen mindegyikben Loumaci veszített. És minden egyes kör végén levágta ugyan azt a hisztit. A legutolsó után felkapott, hogy ő most meg fog büntetni.
-Azt hiszem akkor mi most megyünk. - mondta, majd elindult a szobája felé.
-Nee. Segítsééég. Jááj. - sikítottam nevetve.
-Senki nem segííít. - mondta gonosz hangon, amitől csak még jobban kellett nevetnem. Végül tényleg felmentünk a szobájába, egy darabig téptük és kínoztunk egymást, majd kicsit lehiggadva felkeltem lezuhanyoztam, utánam Louis is, és bebújtunk az ágyba. Pezz küldött egy sms-t:

"Na miújság szívem? Milyen az új család? ;D Mit csináltatok?"

 

Rögtön válaszoltam is rá:

 

"Nagyon kedvesek *-* Csak Lottie-val fog meggyűlni a bajom úgy érzem..:/ Eddig társasoztunk, Louis mindig veszített, és utána fogott és megbüntetett :'((  ;D Úgyhogy jól telt a mai napunk."

 

Letettem a telefonom, még beszélgettünk egy kicsit Lou-val, majd lassan elaludtunk.

 

Másnap reggel arra ébredtem, hogy Louis nincs mellettem. Gondoltam, hogy nem szívódott fel, csak a konyhában lehet, de azért nem voltam teljesen nyugodt. Felöltöztem, és lementem.

-Jó reggelt Cukorborsóm! Hogy aludtál? - köszöntött Louis.

-Jól, bár jobban ébredtem volna ha mellettem vagy. - mondtam flegmán. Ezt meg miért mondtam?  - Sajnálom.

Erre csak egy puszit kaptam a fejemre.

 

 

*Louis szemszöge*

 

Kicsit meglepett Emily viselkedése, de hát mindenkinek lehet rossz napja. Megreggeliztünk, majd szintén ismerkedéssel töltöttük az egész napot. Em egész nap ilyen volt. Mindenkinek beszólogatott, mogorván viselkedett az ikrekkel is, pedig tegnap még úgy szeretgette őket. Nem értem mi van ezzel a lánnyal? Anya is csak nézett, láttam rajta, hogy már nem olyan nyugodt, mint általában szokott lenni. Pedig őt nehéz kihozni a sodrából.

 

 

*Lottie szemszöge*

 

Hatásos. Kezd mindenki kiábrándulni a szent Emily-ből. Ha ez kell hozzá, hogy használjam az erőmet, akkor legyen. Én nem bánom meg. Ilyenkor jó ha irányítani tudom mások hangulatát.

Teltek a napok, már 3 napja goromba Emily mindenkivel. Az ikrek teljesen elfordultak tőle, szinte már félnek tőle, Fizzy kezdi egyre jobban megutálni..haladás-haladás. Dan még csak félsiker, anya pedig úgy látszik nagyon tartja magát. Hát persze. Hisz az első szülött gyerekének a menyasszonya. Egyik este együtt ültünk a nappaliban, Emily épp kivágta valamiért megint a hisztit, Louis utána rohant, így 6-osban maradtunk.

-Teljesen másnak láttam ezt a lányt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen. Kezd hasonlítani..Eleanorra. - suttogott anya. Szóval ő is megtört. Ez az!!! Nem léphet be a családunkba csak így. Főleg, hogy a bátyjánkat is elvette tőlünk. Rossz lánnyal kezdett ki...

 

 

*Emily szemszöge*

 

Egyszerűen nem értem mi van velem. Mintha nem is én lennék. Csak egyszerűen kicsúsznak a mondatok. Nem önszántamból vagyok ilyen. Minden esélyemet eljátszottam. Ha ennek vége, akkor se hiszem, hogy újra befogadnak. De mégis mi van velem? Megint Brittany lenne?

-Emily!!! - kiabált rám Louis. - Mi ütött beléd? Hogy viselkedhetsz ilyen visszataszítóan? Remélem ez csak átmeneti dolog, mert... én nem ilyennek ismertelek meg.

-Szóval nem szeretsz? Ezt akartad mondani? Jól van, akkor most elmegyek. - hisztiztem megint. MEGINT!!! Esélyt se hagytam Lou-nak. De miért?? Mindenesetre most mégiscsak jó lesz ha kicsit elmegyek. Pár napra visszamegyek anyához, hátha addigra elmúlik ez a szörnyű átok, és normálisan tudok majd viselkedni. Felmentem a szobába, összepakoltam, legszívesebben sírtam volna, de egy könnycsepp se gördült ki a szememből. Felkaptam a táskámat, és kiviharzottam a házban. Azonnal vámpírtempóra kapcsoltam, és fél óra múlva oda is értem a házunkhoz. Bekopogtam, és anya nyitott ajtót.

-Szia kicsim! Hát te? - nézett meglepetten, mire én csak sírva a nyakába borultam. Bementünk a házba, leültünk, és mindent elmeséltem neki.

-...Én nem értem ezt az egészet. - fejeztem be.

-Drágám. Nem vagyok otthon ebben a témában, de biztos, hogy valaki irányított. - nézett sajnálkozóan. Én is ettől féltem.

-Ajj..az a baj, hogy én is erre jutottam. Mindegy. Itt maradhatok éjszakára? - kérdeztem.

-Kincsem. Itthon vagy. Ez nem kérdés. Addig maradsz, ameddig szeretnél. - ölelt meg.

-Köszönöm. Megpróbálok egy kicsit aludni, és holnap majd meglátom, mit teszek. - mondtam, majd elköszöntünk egymástól, és felmentem a szobámba. Gyorsan letusoltam, és azonnal bebújtam az ágyba. Most semmi nem érdekelt körülöttem, csak az, hogy ki szeretném pihenni magam, egy gondmentes világban...

Reggel egész jól ébredtem, a körülményekhez képest. Sajnos azonban lassan leesett , hogy mi is történt az elmúlt pár napban. Ebben a pillanatban egy újabb látomást láttam. Hosszú idő után az első. |Ott voltam újra Doncasterben. Láttam, ahogy megmutatok Louis-nak és Jay-nek valamit. Az erőmmel. Vagy mégsem? Jobban belemélyedtem, és láttam, hogy a múltat mutatom. A múltat, ahogy Lottie az ágyam mellett áll, és azt mondja: Mostantól én irányítalak.| Itt megszakadt, és újra a saját szobámban voltam. Ezt nem hiszem el. 1.Lottie? Lottie tette volna ezt velem? 2.Megtudom mutatni a múltat? Hisz ez eddig nem ment. Csak is a jövő. Ezek szerint új erőm lenne? Lerohantam anyához a konyhába, épp reggelit csinált magának.

-Anya! Muszáj kipróbálnom valamit. - kezdtem bevezetés nélkül.

-Neked is jó reggelt! Na mi az? - kérdezte.

-Volt egy látomásom. És kíváncsi vagyok, hogy igaz-e. Add ide a kezed. - kipróbálom, hogy embereken működik-e. Mert ha igen, akkor vámpírokon biztos. - Na láttál valamit?

-Jézusom. Ezt, hogy csináltad? Ez a jövő? - kérdezte a hatása alatt.

-Nem anya. Ez a múlt. Szóval tényleg új erőm van. - nagyon megörültem.

-Kicsim. Ha tényleg ez történt, akkor.. Futás! Csináld ki azt a banyát! - bíztatott. Hirtelen akkora energia töltött el, mint még soha. Elköszöntem anyától, és a szokásosnál is gyorsan mentem. 20 perc alatt Doncasterben voltam, berontottam a házba, és Louis-val találtam szembe magam.

-Sajnálok mindent, és azt is, hogy így berontok hozzátok, de valamit muszáj megmutatnom. - ezzel megfogtam Louis kezét, és megmutattam neki is a történteket.

-Emily? Ez mi? A jövő? - kérdezte értetlenül.

-Nem. Ez a múlt. Új erőt kaptam. Ez az oka, amiért olyan szörnyűen viselkedtem. Nem az én hibám. Sajnálom. - mondtam.

-Ne kérj bocsánatot. Ez nem a te hibád. Viszont a tettes nem marad büntetés nélkül. Anya!!! Lottie!!! Gyertek ide!!! - kiabált a végén Louis. Megkért, hogy mutassam meg Jay-nek is a történteket. Úgy tettem, és Jay-nek lefagyott az arcáról a mosoly, mikor meglátta.

-Kislányom! Hogy tehetted ezt? Komolyan ennyire féltékeny vagy Emily-re, hogy az erődet is bevetetted? Hatalmasat csalódtam benned! És nehogy azt hidd, hogy ez ennyiben marad. Add ide a kezed. - Lottie értetlenül odanyújtotta. Olyat láttam, ami nagyon meglepett. Jay elvette Lottie erejét. Nem gondoltam, hogy erre is képes. - Tűnj a szemem elől. - utasította őt. - Emily! Nagyon sajnálunk mindent. Nem gondoltam, hogy ilyen előfordulhat. Sajnálom!

-Ne kérj bocsánatot. - mosolyogtam és megöleltem.

-Viszont ezt az erőt, most szeretném neked adni. - mondta.

-Ohh ez nagyon kedves, de nem ezért csináltam. Csak szerettem volna tisztázni magam. És ez meg is történt. Úgyhogy köszönöm, de nem fogadhatom el. - mondtam.

Fél órán győzködtek Jay is, Louis is, aztán csatlakoztak a többiek is.

-Jójó. Akkor elfogadom. És köszönöm. - odaadtam a kezem, és máris éreztem azt a feltöltődést, amit reggel is. Bár akkor még nem tudtam miért.

-Martinhoz költözöm. - rontott közénk Lottie, és az ajtó felé indult.

-Viszontlátásra! - "köszönt" el Jay, majd Lottie elviharzott, és jó erősen becsapta az ajtót maga után.

-Üdv újra nálunk Emily! - mosolygott Lou. Majd egy nagy családi öleléssel zártuk le ezt az időszakot.

 

 

Enii~







Part 22. Hivatalosan is!

Emily szemszöge:

Mi után vége lett a röhögőgörcsnek úgy döntöttem, hogy ma hazamegyek és ott alszok. Persze ez Louis-nak nem tetszett ezért Ő is jött. Beléptünk a házba és ott állt apa is. Megöleltem majd odamentem anyához.
- Nyugi, nem mondtam semmit. - ölelt meg mosolyogva. Felmentem az öcsémhez aki nagy boldogan ugrott a nyakamba.
- Aludhatok ma veled? - kérdezte csillogó szemmel Matt.
- Figyelj... Ma itt alszik Louis, szóval majd holnap. - mosolyogtam rá. Eldöntöttem, hogy sokkal többet leszek itthon velük.
- Ó értem.. - szomorodott el.
- Na gyere, le enni. - mosolyogtam és megfogtam a kezét és felhúztam.
- Hé Emily.. Beleülhetek a nyakadba? - pirult el öcsém amin nagyot nevettem. Végül felraktam a nyakamba és elég hülyén nézhettünk ki, ahogy az ajtaján kimentünk. Végül leértünk ahol anya csak megcsóválta a fejét, apa nevetett úgy mint Louis is. Végül a bátyám és a nővérem is betoppantak és elkezdtek fakadni a röhögéstől majd csöngettek.
- Vendégünk lesz?? - kérdezte Lou és Luxot felvitte a szobámba aludni.
- Jön Becky is. - mondta anya mire csak megforgattam a szemeim és öcsivel nevettem.
- Emily, vedd már le magadról Matt-et.! - mondta Josh nevetve.
- Miért?? Olyan szép nyaklánc.... - mondtam.
- Igen!! Ezüst nyaklánc vagyok, mert Em csak azt szereti!! - mondta Matt majd röhögött. Végül Josh leszedte rólam az öcsénket majd leültünk az asztalhoz, Becky-vel együtt.
- Mi a kaja? - kérdezte apa viccesen.
- Emily kedvence. - mosolygott anya.
- Ne már!! Mindig az ő kedvencét csinálod!!! - nyavalyogtak egyszerre a többiek amin nevettem. Mosolyogva szedtem magamnak sült krumplit, húst, uborkát, paradicsomot egy kicsi hagymát és a tzatziki saláta felét kiszedtem magamnak. Igen a finom Gyros. Anya már rányomta a ketchup-ot a tálunkra ami igazából vér így minden oké volt.
- Ez nagyon finom... anya.. - mondta Becky amin kicsit meglepődtem, nem mellesleg Matt nézett értetlenül.
- Hát baszd meg!!!! - mondtam Becky-nek.
- Emily!!! - kiabált apa.
- Csak ne Matt előtt!!! - mondtam mérgesen és egyből elment az étvágyam. Végül a többiek befejezték, közben Louis nyugtatott mindig, megfogta a combomat majd azt simogatta meg folyton mosolygott rám ami megnyugtatott tényleg. Végül bementünk a nappaliba és leültünk tv-zni. Csak hogy mielőtt bekapcsoltuk volna Louis felállt és a tv elé állt.
- Szeretnék valamit mondani, vagyis kérdezni. - mondta Louis komolyan.
- úr isten!! Mit csinált megint Josh?? - kérdeztem aggódóan és átöleltem a bátyámat.
- Hé! Én nem csináltam semmit, inkább te mit csináltál már megint? - kérdezte tőlem Josh.
- Semmit!! - emeltem fel védelmezően magam elé a kezemet. Végül Louis idejött hozzám és megfogta a kezemet és magával húzott. Letérdelt elém és elővett egy kis dobozt.
- Emily Backer. Akkor újra megkérdezem. Hozzám jönnél feleségül? - kérdezte Louis. Teljesen elfelejtettem ezt az egészet és azt is, hogy megtörtént egyszer. Csak elkezdtem sírni és bólogattam mint a bólogatós kutyák. Louis az ujjamra húzta a gyűrűt majd sírva a nyakába borultam. Mindenki gratulált csak Lou ment idegbetegesen fel a szobájába és mindenbe beleverve egy nagyot. Én csak sóhajtottam egy nagyot és utána mentem. Kopogtam majd be is nyitottam.
- Mi van? - kérdezte.
- Ezt én is kérdezhetném.. - mondtam flegmán.
- Rosszul döntöttél! - mondta Lou.
- És ezt te honnan tudod?? Meg amúgy is.. Miért nem dönthetek Én az életemről??! Soha nem hagyod, hogy én döntsek!! - mondtam.
- Isten szerelmére Emily! Ő Louis!!! Mit tudsz a múltjáról?? Semmit!! Jobban örülnék annak, ha újra elütne egy kibaszott kocsi, hogy ne emlékezz senkire és csak ránk hallgass!! - kiabálta Lou.
- Miért kell neked minden jó, szép napot elrontanod??? Miért nem tudsz örülni velem?? Utállak!! - kiabáltam neki majd becsaptam az ajtót és elviharoztam és egyből Louis-t öleltem meg és sírtam.
- Ennek nem így kellett volna történnie.. Viccelődnünk kéne a tv előtt és örömtől kellene, hogy sírjak! - mondtam neki.  Végül Louis-val felmentünk a szobámba. Lefürödtünk majd bebújtunk az ágyba. Én csak hozzábújtam és a gyűrűt néztem az ujjamon. - Olyan gyönyörű. - mondtam.
- A nagymamámé volt. - mondta.

 - Holnap mennék anyuékhoz haza. eljössz velem?  - kérdezte.
- Ez olyan fura.. A menyasszonyod vagyok, de nem ismerem a családodat vagyis anyukádat igen, de amúgy senki mást nem. - mondtam.
- Ha egy ember átváltozik vámpírrá és aki átváltoztatja, annak a családtagjainak az elméjükben van az a kép amikor átváltozol. Végül is látásról ismernek. - mondta miközben simogatta a karomat.
- Milyennek képzeled el az esküvőnket??  - kérdeztem.
- Mit szólnál valami tengerpartra vagy egy gyönyörű parkra tavasszal?? Mindenhol fehér rózsák és orchideák. Fehér a terítő és a dekoráció is, tele gyöngyökkel és csipkemintákkal. És az egészben, te lennél a leggyönyörűbb!! - mondta majd megcsókolt. Végül elaludtam a karjaiba de arra keltem, hogy Matt kelteget.
- Mi az? - kérdeztem.
- Félek! - mondta. Egyből tudtam, hogy rosszat álmodott ezért Louis-hoz még jobban hozzábújtam majd Matt befeküdt elém és felém fordult.
- Szeretlek öcsi. - mondtam neki majd adtam egy puszit és újra aludtam. Másnap mikor felkeltem Louis nem volt mellettem és Matt se. Felvettem a köntösömet majd kómásan lementem és leültem a bárpulthoz.
- Egy kakaó rendel! - mondtam amin apa csak nevetett.
- Tényleg gyönyörű. - nézett a gyűrűmre.
- Igen, az. - mosolyogtam. -Tényleg.. Louis?? És Matt? - kérdeztem.
- A kertben vannak anyáddal. - mondta apa és én már mentem is ki. Anya locsolta a virágokat és Louis-val beszélgetett, Matt meg játszott. Odasétáltam hozzájuk és Louis-hoz bújtam.
- Hogy aludtál? - kérdezte anya.
- Elég jól. - mosolyogtam.
- Mikor mentek? - kérdezte anya.
- Épp Emily-t vártam, hogy felébredjen. Pakoltam már neked ruhákat már csak nekem kell, szóval menj öltözni. - adta ki a parancsot a vőlegényem, milyen fura, de jó. Felmentem és felvettem a koptatott rövidnadrágomat és egy trikót amire az volt írva, hogy "Hakuna Matata". Felvettem hozzá a fehér converse cipőmet gyorsan kisminkeltem magam, megigazítottam a gyűrűmet és lementem a csomagommal.
- Akkor, holnap jövünk. - mondta Louis és megölelte anyát, Josh-al és apával lepacsizott majd Matt-el is amin csak mosolyogtunk. Elsétáltunk az 1D házba ahol Liam vette észre először a gyűrűt, láttam is, hogy furcsán néz. A fejemmel bólintottam, hogy jöjjön a konyhába.
- Mi az a gyűrű? - kérdezte egyből.
- Louis megkérte a kezemet. - mondtam mosolyogva mire neki is nagy mosoly ült az arcára és megölelt.  - Sky? - kérdeztem.
- Rólam van szó? - termett itt barátnőm mire csak felemeltem a bal kezemet.
- Azta, ez gyönyörű, de miért van Azon a helyen? Úristen ÁÁáááá!! - kiabált Sky.
- kérlek ne mondjátok el senkinek oké?? - kérdeztem tőlük miután megmutattam mindenkinek. Ők csak mondták, hogy persze ez természetes. Louis lejött és mindenki vigyorgott rá mint a tejbe tök ami nagyon-nagyon vicces volt.
- Ki lesz a tanúd?? És neked Em?  - kérdezte reménykedve Harry.
- Én Lou-t szerettem volna, de kivágta a hisztit. Ezért szeretném ha Danielle lenne, mivel tudom, hogy a többi lány álma, hogy habos-babos ruhába legyen. - nevettem.
- Köszönöm!! - mondta Dani és megölelt.
- Én még nem tudom. - mondta Louis.
- Naa!! -mondták egyszerre a fiúk.
- Oké, akkor Matt. - ezen mindenki nevetett. - Liam. - mondta Louis. Mindenki elfogadta, sőt senki nem nyávogott ezért. Már nagyon várom azt a napot, hogy kimondjam az igent!! Tavasszal! Csak egy a baj... Szeptember van.....Nagy nehezen, de elindultunk Doncasterbe.
- Hangosítsd feel!! - kértem Louis-t és már fel is hangosította. A rádióba épp Avicii Wake me up ment ami az egyik kedvencem. Végig énekeltük majd nevettünk. Ez után pont az én számom ment a Slow Down.
- Ezt imádom. - mosolygott Louis.
- Csak mert rájöttél, hogy a Mr.T. te vagy? - kérdeztem nevetve.
- Ö.. Nem, dehogy! - mondta Louis.
- Louis... - kezdtem bele a mondandómba.
- Mondjad. - mondta és rárakta a kezét  combomra, majd én megfogtam a kezét.
- Tavasz olyan messze van...- néztem rá amin elkezdett nevetni. Végül megérkeztünk Doncasterbe ahol már vártak minket...

Mesii~

Part 21. Focimeccs

Sziasztoook! Itt is lenne az új rész. :)) sajnálom a hosszú csúszást:// Viszont mostantól ezen a blogon minden HÉTFŐN számítsatok új részre. Elkezdődött a suli így hetente lesz új rész.:) Ehhez a részhez pedig jó olvasást!! :))) <3

*Emily szemszöge*


A twitcam után hamar elaludtunk, mert hát elég tartalmas napunk volt. Reggel mikor felébredtem, rögtön Louis jutott az eszembe. Olyan jó érzés, amikor mellette ébredek. Ha Sky is felkelt, átmegyünk hozzájuk. Ez biztos. Ekkor hallottam, hogy valaki mozog mellettem, gondoltam, hogy barátnőm ébredezik. Odafordultam, és láttam, hogy könnyes a szeme.
-Sky. Mi a baj? - kérdeztem aggódva.
-Az, hogy...hiába történt ami történt tegnap, de én még mindig ember vagyok. És kitudja, hogy leszek-e valaha közétek való. - erre felültem, és őt is felráncigáltam magamhoz.
-Ide figylej! Felöltözünk, megreggelizünk, és átmegyünk a fiúkhoz. Ott együtt eldöntjük, hogy mi legyen ezzel az egésszel. Okés? Persze, hogy okés. - mondtam, majd adtam egy zsepit Sky-nak, és lementünk a konyhába. Örülök, hogy nem kell félve lemennem minden nap, és nem kell anya előtt titkolóznom. Csak apa ne legyen itthon. De úgy tudom, hogy most 1 hétig külföldön van, szóval nem várható, hogy egyszercsak megjelenik.
-Szia anya! - köszöntem.
-Sziasztok! Csüccs, mindjárt kész a palacsinta. Em, itt a steak-ed. Csodálkozom, hogy még nem unod. - mosolygott.
-Mást nem is tudnék enni, meg már amúgy is hozzászoktam. Nem kívánok mást. - mondtam, és nekiláttam az evésnek. Attól még, hogy vámpír vagyok nem kell lemondanom az evőeszközökről, és barbárként ennem, szóval kés villa, és jó étvágyat.
Sky is lassan megette a palacsintát, felmentünk átöltözni, elköszöntünk anyától, és már indultunk is. Néhány perc múlva, már a házban voltunk, és mindenkit a nappaliba toboroztunk.
-Először is mindenkinek jó reggelt, aki most ébredt. Ezt elsősorban Zayn-nek mondom, akit ugyebár soha senki nem hagy aludni. - mondtam miközben Zayn kómás fejét néztem, ahogy próbálja felfogni a hallottakat. - Szóval, arról lenne szó, hogy..omm, hogy is mondjam.?! Skyról és a vámpírságról. Mert tegnap ugyebár azt mondtam Brittany-nak, hogy én fogom átváltoztatni őt, de emellett elsiklottunk. Örültünk, hogy nem történt semmi baj. Viszont el kéne dönteni, hogy most mi lesz.
-Tudom, hogy Niall nagyon nem szeretné, de ez lenne a legjobb megoldás, hogy együtt lehessetek. - mondta Louis.
-Tudom, de ez akkor is nagyon nehéz. Tudjátok nagyon jól, hogy mivel jár ez az egész. Nem szeretnélek ennek kitenni. - fordult Niall Sky felé.
-Okéokéoké. Mielőtt valamilyen oknál fogva vitába menne át a beszélgetés, állapodjuk meg abban, hogy estéig mindenki kitalál 1-1 érvet az átváltozás ellen és mellett. Akkor visszatérünk erre, most viszont lassan készüljünk, és induljunk Louis meccsére. - mosolyogtam rá. - Azt hitted elfelejtettem?
-Imádlak! - jött oda hozzám, és megcsókolt.


*Niall szemszöge*

Hihetetlenül idióta voltam tegnap. Nem is értem, hogy juthatott eszembe, hogy itt hagyjam ezeket a csodálatos embereket körülöttem. És legfőképp Sky-t. Bár én még mindig nem szeretném, ha vámpír lenne, de valahogy érzem, hogy ez lesz a vége. De minél később, annál jobb. Em ötletével, pedig még tovább húzhatjuk az időt. Mikor elcsattant a Loumily csók, én is oda akartam menni Sky-hoz, és legalább csak megölelni, de úgy tett, mintha nem is látná, hogy ott vagyok. Pedig tegnap azt hittem, hogy mostmár nem lesz ilyen a viszonyunk, de úgylátszik mégis.
A legtöbben felmentünk a szobánkba átöltözni, majd elmentünk Jay-ért, aki kikötötte, hogy Louis nem léphet pályára, ha ő nincs ott. Szóval felvettük őt is, majd Glasgow felé vettük az irányt. Alapból Londonból Glasgowba, majdnem 10 óra lenne az út, de Doncasterig GYORSAN mentünk, így csak 3 óra volt. Mivel korán indultunk, így már délben ott voltunk. Louis-ról készült pár kép a stadionnál, majd elment átöltözni, ezek után pedig melegített egy kicsit. Ezt Jay persze meg is örökítette. Olyan jó anyuka. Amennyi szeretet árad ebből az emberből, azt elképzelni is nehéz.

1 óra múlva elkezdődött a meccs. Mikor Louis vonult be, mindannyian sikítottunk, persze a lányokkal az élen. Egy darabig csak a kispadon ült, majd elérkezett az ő pillanata is. Kiküldték a pályára. Emily azonnal olvadozni kezdett, hogy "Jézusom ezt az álompasit. Hogy lehet valaki ilyen sexy. Valaki kaparjon össze." Erre a lányok legyezni kezdték, mi pedig csak nevettünk rajta.
Teltek a percek, de a hátrányuk nem akart csökkenni. Persze a jótékonyság a fontos, de mindenki a győzelemre hajt, még ha ezt nem is mindig vallják be.


*Emily szemszöge*

Jajj szegénykém, mit gondolhat most. Persze jótékonyság meg minden, de biztos jó érzés lenne neki is, ha nyernének. Ekkor viszont olyan dolog történt, amit szerintem senki nem gondolt volna. Épp megpróbálták elvenni tőle a labdát, amikor egy nagyot esett. Rögtön felpattantunk, és én már nem bírtam visszafojtani a könnyeimet, de mikor még mindig nem állt fel, ott feküdt, a térdét fogva, kétségbeesetten néztem őt. Bőgve, és csak arra vártam, hogy keljen már fel. Hirtelen mindeki megfagyott körülöttem, az égen szürke felhők jelentek meg. Dörgött, villámlott, és nagyon megijedtem, mert akármerre fordultam, mozdulatlan embereket láttam. Nem értettem mi történik. Sajnos hamar választ kaptam, ugyanis ki lejent meg? Persze, hogy Brittany.
-Mit akarsz tőlem? - kérdezte remegve.
-Nem húzom az időt. Vagy most azonnal átváltoztatod Skylert vámpírrá, vagy nem ez volt az utolsó rossz dolog, ami Louis-val, vagy épp a többiekkel történik. Te döntésed. De egy térdsérülésből még bármi lehet. Műtét, elfertőződés, műtéti hiba...folytassam? - nézett ördögien.
-Ezt nem teheted. - sírtam.
-Ó igen? - "kérdezte", majd Louis felé nézett, és láttam, ahogy csak ő mozdul meg a pályán, és egyre erősebben szorítja a térdét. Láttam a fokozódó fájdalmat a tekintetében.
-Ne!! Ne tedd ezt! Megteszem, amit akarsz. Csak..ne bántsd.. - nyögdécseltem a végét a sírástól. - Csak egy kérdés. Miért akarod, hogy Sky vámpír legyen?
-Hjajj. Nem egy hétköznapi lány. Van benne valami, ami egy átlagos emberben nincs. És egyébként is. Egy vápír még mindig jobb, mint egy halandó, aki tudja a titkot. - közölte velem. Bólintottam, majd Sky hirtelen megmozdult.
-Emily! Jól vagy? Nem lesz semmi baj...Várjunk..mi folyik itt? Brittany??? Em ő mit keres itt? És miért nem mozdul senki?? - aggodalmaskodott barátnőm.
-Sky. Kérlek nyugodj meg. Csak rám figyelj, és bízz bennem. Még mindig szeretnél vámpír lenni? - kérdeztem annyira higgadtan, amennyire csak tudtam.
-I-igen. Miért? - nézett rám értetlenül.
-Kérlek ne kérdezz semmit, később mindent elmondok, de most...átváltoztatlak. - mondtam nehezen a végét.
-Hhhh...rendben. - vett akadozva az elején egy mély levegőt.
Közelebb léptem hozzá, és..fájó szívvel, de belé mélyesztettem fogaimat. Éreztem a fájdalmát, de nagyon jól tűrte. Mikor elengedtem, lerogyott a székre, de néhány mély levegő után újra felállt, és próbált erősnek tűnni, mintha semmi sem történt volna. Brit még egy utolsót ránk pillantott, majd eltűnt, és újra visszatért az élet a stadionba. Mindenki a pályát figyelte, ahol Lou kezdett egyre jobban magához térni az eset után, a fekvés először csak felült, majd mikor úgy érezte, jól van, felállt. Megmozgatta a lábát, és bár már látszott rajta, hogy sokkal jobban néz ki, mégis lecseréltette magát. Azért az aggodalmam nem szűnt meg teljesen, mert Louis még sincs jól.
-Sky. Megleszel egy kicsit? Odamegyek Lou-hoz. Nekem ez még mindig nem tetszik. - mondtam, mire ő bólintott, így elindultam a kispad felé.
-Hölgyem, ide nem jöhet be! - állt elém az egyik biztonsági őr.
-De ott a barátom, és szeretnék egy kicsit beszélni vele. Nem fog sokáig tartani. - néztem kutyaszemekkel.
-Ide akkor sem jöhet be, ha nincs engedélye hozzá. - tartott ki az őr.
-Uram. Velem van. Beengedheti. - szólt ki Lou a padról, mire elállt előlem az őr és bemehettem. Szerencse, hogy meghallott minket. - Szia kicsim! Nincs semmi baj, ne aggódj. - mosolygott, majd megcsókolt.
-Szia! Ne hazudj nekem. Látom rajtad, hogy nem vagy jól. - mondtam komolyan.
-Túl jól ismersz. - nézett mosolyogva, de egyben fájdalmasan is. - Tényleg eléggé fáj a térdem, ezért is cseréltettem le magam, de megleszek. Vége a meccsnek, hazamegyünk, és pár napig ki sem szállok az ágyból. Jó lesz?
-Tökéletes. - nevettem, majd adtam neki még egy csókot, és visszamentem a többiekhez.
-Na mi az? - kérdezték szinte egyszerre.
-Még mindig eléggé fáj a térde, de semmi komoly. Reméljük ez így is marad. - mondtam, majd leültem Sky mellé. - Hogy vagy? - suttogtam.
-Egy kicsit szédülök, és mintha leesett volna a vérnyomásom, de ne aggódj. Éreztem már rosszabbul magam. - mosolygott, mire megöleltem.
-Nagyon köszönöm. - suttogtam még halkabban, és egy könnycsepp hagyta el a szemem.
-Ugyan mit? - kérdezte.
-Ha nemet mondasz, és mégsem szeretted volna, hogy vámpír légy, akkor..lehet, hogy Louis nem ússza meg ennyiben. Annyira aggódtam érte. - sírtam neki, de úgy, hogy a többiek ne lássák.
-Ugye nem? Ezt Brittany tette vele? - mire csak bólintottam. - Mekkora szörnyeteg... ezt nem hiszem el. Nyugi szívem. Vége van. Vámpír vagyok. Egy időre valószínüleg megszabadultunk tőle. - próbált nyugtatni.
Rendbe szedtem magam gyorsan, és eltöltöttük ezt a kis időt még, ameddig vége nem lett a meccsnek. Véget ért. Veszítettünk. De valamiért most nem bírt izgatni. Azonnal az öltöző elé mentünk, megvártuk Louis-t és már mentünk is.
-Harry. Vezetnél most te? Nem érzem valami jól magam. - mondta Lou a kocsinál.
-Persze. De héj..nagy a baj? - kérdezte Harry.
-Nem, csak kicsit szédülök, és így nem akarok vezetni. - válaszolt.
-Okés. - pacsiztak le egymással, majd beültünk a kocsikba. Hazavittük Jay-t, aki kiszállás előtt jól megölelgette, és megpuszilgatta a fiát, ami olyan édes volt, hogy végig csak mosolyogtam.
Doncasterből Londonba már ismét GYORSAN mentünk, így este 8-ra otthon voltunk. Bementünk a házba, és már megszokásból, mindenkit odahívtam a nappaliba.
-Szóval. Ugye reggel mondtam, hogy mindenki álljon elő 1-1 érvvel. Nos..ezekre nem lesz szükség. Kérek mindenkit, hogy bekiabálás és minden nélkül hallgassa végig, amit most fogok mondani. - kezdtem bele. - Ami a pályán Louis-val történt nem baleset volt. Brittany irányította az eseményeket. Amíg a földön feküdtél, Brit megállított mindenkit, körülöttünk minden lefagyott, és azt mondta, hogy ha nem változtatom át abban a pillanatban Sky-t vámpírrá, akkor komolyabb dolgok is történhetnek Lou-val, vagy esetleg másokkal is. És... Sky vámpír.
-V-vámpír? - kérdezte félve Niall.
-Igen Niall. Vámpír vagyok. Tudom, hogy ijesztő, de..együtt lehetünk..örökké. - mondta reménykedve Sky.
Niall meglepő módon nem válaszolt, csak hevesen megcsókolta barátnőjét.
-Ez azt jelenti, hogy nem haragszol? - kérdezte Sky.
-De haragszom. De csak Brittany-ra. Rád sosem tudnék. És Em-re sem. Pihentessük ezt a témát egy darabig szerintem. Élvezzük ki ezeket a pillanatokat, amiket együtt, boldogan tölthetünk. Holnaptól elkezdjük a tanításod, mindent ügyesen megtanulsz, és örökké együtt leszünk. - mosolygott felszabadultan Niall. Ezzel szerintem mindenkit meglepett.
-Niall. Nagyon büszke vagyok rád. - mondtam boldogan.
-Gyerekeeekk!!!! Kezdődik az X-factor!!!! Tv bekapcs, és mindenki néziii!!! - ordibált Louis. Én leültem mellé, és a többiek is elhelyezkedtek. Hamarosan elkezdődött. Egyik pillanatban nevettem, a másikban sírtam. De nagyon jó volt. Főleg mikor egymás után bejátszották a vicces jeleneteket, Liam és Niall már nem nagyon bírták visszafogni magukat. Mi pedig azon nevettünk, hogy ők, hogy nevetnek. Végül egész jó esténk lett.

Enii~