Part 15. Nincs több titok...vagy mégis?

Az előző rész tartalmából:
- Szia. Bocsi, hogy így éjjel zavarlak.. van egy kis anyagod? - kérdeztem mire elővettem egy 20-ast és adott is. Visszamentem a házba és felvettem egy régi fekete pólómat. 
***
 Héé Pezz! Neked rózsaszín a hajad!! Sky! neked meg szőke! - mondtam csodálkozva amin csak nevettünk.
***
- EMILY!!!!! - kiabált Lou. Én csak ránéztem és egy könnycsepp folyt le az arcomról.- HAZAJÖSSZ ÉS KITEKEREM A NYAKAD! - fenyegetett Lou és tudom, hogy komolyan is gondolta.
***
- Én szeretem és olyan bonyolult az egész. - mondtam és éreztem ahogy egy könnycsepp gördül ki a szememből.
***

Gondolkodásomat az zavarta meg, hogy Harry jött be.

- Nem jössz le? - kérdezte.

- Holnap elmegyek a lányokért. - mondtam.

 *Emily szemszöge*

Miután kezdtem magamhoz térni, elgondolkodtam a történteken. Volt rá elég időm. Rájöttem, hogy igazságtalan voltam Louis-val szemben. Remélem nem rontottam el mindent. Nem is tudom mi ütött belém. Az igaz, hogy azóta változtam meg mióta titokban együtt vagyunk, de ezért nem őt kellett volna okolnom. Ha valaki hibás az csakis én lehetek. A lányok több órán át aludtak a földön, és a padokon, amik a cellában voltak. Én is próbáltam pihenni, de a szörnyű fejfájástól nem nagyon sikerült. Végignéztem magamon és elszörnyedtem. Hogy nézek ki? Én tényleg nem vagyok normális. És ráadásul a barátaimat is belerángattam ebbe. Az első dolog az lesz, ha hazajutunk, hogy mindent kitálalok a többieknek, és elviselem a következményeket. Most az egyszer vállalni akarom a tetteimért a felelősséget. Bűnhődni akarok. Azt se bánnám ha börtönbe kerülnék.

Elég sok idő telt el mire a lányok felkeltek, és jött értünk a rendőr, hogy elmehetünk. A cellából egy kis folyosó vezetett a kapitányságra. Mikor kiértünk megláttuk a fiúkat Harry és Josh kivételével. Odamentem Louis-hoz, megálltam előtte és lehajtottam a fejem.

-Sajnálom. - mondtam halkan. Ő csak rám terítette a kabátját, átkarolt és úgy mentünk a kocsihoz, illetve kocsikhoz. Az egyikbe ült Liam, Dani, Zayn, Pezz és Tom. A másikba pedig Niall, Sky, Louis és Én. Egész úton csendben ültünk és figyeltük az utat. Nemsokára mind a két autó leparkolt a ház előtt, és bementünk a házba. A nappaliban ott állt Lou a konyhában pedig Harry ügyködött valamit.

-Üljetek le! - adta az utasítást nővérem. Ebben a pillanatban Josh is lejött közénk.

-Mielőtt belekezdenél..szeretnék mondani néhány dolgot. - kezdtem bele, mire Lou a kanapé előtti térre mutatott, ezzel szót adva, majd leült. - Szóval...Elég időm volt gondolkodni, és rájöttem, hogy nem szeretnék tovább titkolózni. Soha többé. Úgyhogy most kitálalok mindenről. És ezért előre is elnézést kérek mindenkitől, aki esetleg érintett valamiben. Először is, tegnap füvescigit szívtam, és ebből kezdődött a baj. Majd a lányokkal mikor megszöktünk, elkötöttünk 4 robogót, amiket pár óra múlva vissza is vittünk ugyanoda ahonnan elvettük. Az ezután történteket egy kicsit később mondom el. Viszont a robogók tulajdonosai észrevették a hiányt így hívták a rendőrséget, akik eljutottak hozzánk, és innentől már tudjátok mi történt. Ez volt a kisebbik dolog. Most jön a nagyobbik. Az a helyzet, hogy pár napja Louis-val öszzejöttünk. És az egész úgy kezdődött, hogy lefeküdtünk egymással, aztán tegnap egy golfpályára vitt, ahol szintén megtörtént a dolog. És ezalatt a 2 nap alatt annyira megváltoztam, hogy nem is ismertem magamra, és mindezért Louis-t okoltam. És amit kihagytam a tegnap estéből az pedig...khm..amiért Louis-t okoltam mindenért, hát..meg.kínoztam..hogy így mondjam. Nem vagyok büszke magamra, de már nem tudok változtatni a múltamon. Úgy döntöttem, hogy mostantól nyílt lapokkal játszok. És Louis... - mentem oda hosszú kitálalásom után szerelmemhez. - ...remélem nem rontottam el mindent. Mert én tényleg szeretlek, és nem szeretnélek elveszíteni. - mondtam, és egy könnycsepp gördült ki a szememből, amit gyorsan le is töröltem, mert nem szerettem volna sírni.

-Em...én nem haragszom rád. És hidd el, hogy én is szeretlek. Minden a többieken múlik. Főként pedig...a nővéreden. - nézett Lou-ra bűnbánóan.

*Louis szemszöge*

Egy kicsit meglepett Emily őszinteségi rohama, de valahogy megértettem, hogy hirtelen mindent tisztázni akar. Amit pedig a végén mondott nagyon megnyugtatott, hogy nem én rontottam el a történteket. Ránéztem Lou-ra amolyan el kéne mondani neki, hogy vámpírok vagyunk nézéssel, mire nagyot sóhajtott.

-Figyelj Em... - kis hatásszünetet tartott. - Igaz, hogy nagyon haragudtam rád, de örülök, hogy így kitálaltál. Érzem, hogy megértél a dologra, szóval...én nem állok az utatokba. - szóval nem mondta el. Hát legyen. De ugyse titkolózhatunk örökké. A lényeg, hogy megkaptuk Lou "áldását". Em boldogan a nyakamba ugrott, én pedig felkaptam és megpörgettem. Miután letettem szenvedélyes csókban forrtunk össze.

A legelső csókunk volt csak ilyen igazi. Olyan jó volt újra érezni ezt az érzést. Erre a pár másodpercre olyan érzésem volt, mintha semmi nem gyötörne, az életünk csodás lenne. Elváltunk és belenéztem gyönyörű barna szemeibe, amik már nem tudom hanyadjára varázsoltak el. Kár, hogy ő erre nem emlékszik. De mindennek eljön az ideje. 

*Sky szemszöge*

Nagyon megható, ahogy Em és Louis hivatalosan is összejöttek. Jó volt őket boldognak látni. Én ránéztem Niall-re, aki mosolyogva nézte a csókolózó szerelmespárt. Azok a szemek, az a haj, az elbűvölő mosoly, az az édes arc. Nem tagadhatom. Teljesen beleestem ebbe az ír fiúba. De hogy mondjam el neki. Szükségem van Em-re, és a tanácsaira. Úgy mint régen. Pár óra múlva, amikor mindenki elvolt foglalva egy kicsit magával félrehívtam Emily-t.

-Valami baj van? - kérdezte aggodalmasan Em, miközben félrevonultunk a többiektől.

-Nem-nem, dehogyis. Csak szükségem lenne a tanácsodra. - mondtam. - Az a helyzet, hogy... szerelmes  vagyok. - pirultam el.

-Tényleg? Ez nagyszerű. Kitalálom, Niall. - mosolygott.

-A régi Em. Nem változtál semmit. - nevettem. - De, igen. Niall. Hogy mondjam el neki?

-Figyelj. Látszik rajta, hogy ő sem közömbös irántad, tehát emiatt ne aggódj. Szerintem este, amikor már mindenki a szobájában van, menj át hozzá. És beszélj vele erről. Jobb ha rögtön a közepébe vágsz, és túl esel rajta - mosolygott.

-Rendben. Köszönöm. - öleltem meg.

-De aztán nem szeretném hallani a következményeket. - kacsintott, mire elnevettem magam.

*Emily szemszöge*

Örülök, hogy Sky hozzám fordult tanácsért, annak pedig végképp, hogy beleesett Niall-be. Olyan aranyosak lennének együtt. Elképzelem, ahogy kézen fogva sétálnak az utcán, utána rögtön jön az esküvő, a pici Skiall. Gondolataimat a telefonom csörgése zavarta meg. Ki lehet az ilyenkor.?!

-Halló?

-Jó estét! Emily Backer?

-Igen, én vagyok.

-A rendőrkapitányságról hívom. Igaz, hogy ma váltságdíj ellenében kiengedtük, de bíróság elé kell állnia a történtek miatt. A robogók tulajdonosai ejtették a vádakat, azonban nem mehetünk el amellett, hogy füvet fogyasztott. 

*nagyot sóhajtottam*

-Megértem. Mikor kéne mennem?

-3 nap múlva lesz a tárgyalás. Reggel 8 órára várjuk a kapitányságon.

-Értem. Ott leszek. Viszont hallásra.

-Viszhall.

-Ki volt az kicsim? - jött oda hozzám Louis. Felnéztem a telefonomból.

-A..rendőrség. Be kell mennem 3 nap múlva egy tárgyalásra, fű fogyasztás miatt. - sóhajtottam.

-Jaj.. - nézett fájdalmasan szerelmem és átölelt. Nem érdekel mi lesz. Viselem a következményeket. Megérdemlem.

Enii~